Különös alkalom nyílt testvéri találkozóra advent első vasárnapján Nagydoboson a baptista gyülekezet szervezésében.
Nemcsak távoli testvérek érkeztek Budapest mellől, Aszódról és környékéről, de egyszerű hangszereiket is magukkal hozták az érkezők. Így már a délelőtti istentiszteleten is szolgált a vendég mandolinzenekar. A helyi gyülekezetnek nem volt szokatlan a különös és régi hangzású, Istent dicsőítő muzsika, hisz náluk is működik egy körzeti pengetőszenekar Katona László lelkipásztor testvér vezetésével.
Régi vágyunk volt, hogy az eddig csak hírből ismert nagydobosi mandolinosokkal együtt pengethessük a húrokat, ami ezen a szép adventi vasárnapon Urunk kegyelméből megvalósulhatott. Miközben szólt Isten igéjének bátorító üzenete, a szépen felújított baptista imaházat betöltötte a hangszerek pengetése nyomán is Isten magasztalásának jó illata. Boldogan énekelte a zenekarral a gyülekezet: „Nagyon szeret engem Jézus, oly sokat tett érettem…”
A délelőtti áldásos alkalom után a nagydobosi hívő családok folytatták a szolgálatot, és áldozatkészségükkel valósították meg az apostoli jó tanácsot: „A vendégszeretetről el ne feledkezzetek, mert ezáltal némelyek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,2) Mi ugyan nem voltunk angyalok, de az igazi testvéri szeretetből fakadó vendéglátásuk nagyon jólesett, köszönjük.
A bőséges ebéd után örömmel gyülekeztünk ismét az imaháztól nem messze lévő nagydobosi iskolában zenés istentiszteletre. Jól belaktuk a szép, modern, fényárban úszó iskolai aulát, melyet ezen a délutánon nemcsak a lámpák fénye világított meg, hanem az ige hirdetése nyomán az evangélium ereje és az összevont pengetőszenekar lélekemelő dallamai is beragyogták, és hisszük, hogy fényt gyújtottak a szívekben.
A csodálatos nap zárásaként este még visszamentünk az imaházba, és a szeretetvendégség ideje alatt közös alkalmi együttest alakítva tovább örvendeztünk és énekeltünk a testvérekkel együtt. S végül nagyon kedves régi énekünkkel köszöntünk és búcsúztunk el testvéreinktől: „Isten áldjon, míg viszontlátunk!”