Bevezetés
„…Európa mai szellemi, spirituális környezetét a modernitás és a posztmodernitás határozza meg, ami kétségbe vonja a kereszténység igazságra támasztott igényét, így nemcsak a keresztény hit, de az ember is krízisbe kerül”[1] – ahogyan Bodó Márta megfogalmazta.
Ebben a környezetben különösen is aktuális és érdekes kérdés a magukat baptista fiataloknak vallók hithez, társadalomhoz, családhoz és a munka világához való hozzáállását vizsgálni. Ez történt 2016-ban egy hosszabb előkészítés után, amelyben részt vett Kocsis-Nagy Zsolt és Székely Levente is. A felmérés egy online kérdőíven jutott el a baptista ifjúságokhoz, ahol a helyi ifjúsági vezetőt kértük a kitöltési lehetőség hirdetésére. Ennek eredményeként 611 válasz érkezett, sajnos a kérdőív végére, főleg a demográfiai adatokhoz kapcsolódóan a választ megtagadók száma nőtt. Legutóbb 2003-ban volt hasonló méretű ifjúságfelmérés, akkor 856 fiatal töltötte ki a kérdőívet.[2]
A baptista fiatalok lelki élete
Egy olyan társadalomban, ahol a vallással és hittel kapcsolatos kérdések szenzitivitása egyre inkább nő, a magukat baptistának valló fiatalok között érdemes megnézni a lelki életükkel kapcsolatosan néhány szempontot. A magyar ifjúságkutatás nagymintás 2012-es kutatása azt mutatja, hogy a fiatalok 4%-a jár hetente vagy hetente többször templomba, míg a 15–29 közötti korosztály 46%-a soha nem jár.[3] A 2016-os ifjúságkutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a vallásos szocializáció egyik legfontosabb mutatószáma a vallási szertartásokon való megjelenések gyakorisága. A 15–29 évesek 4%-a jár legalább heti gyakorisággal valamilyen egyházi szertartásra, további 5%-uk pedig havonta vagy havonta néhányszor látogat esküvőktől, temetésektől, családi eseményektől eltekintve vallási szertartásokat. Ezzel szemben közel felük sohasem jár ilyen rendezvényekre, 18%-uk pedig éves gyakoriságnál is ritkábban látogat egyházi eseményeket.[4] Ezen adatok után kifejezetten pozitívnak számít, hogy a kérdőívet kitöltők között a válaszadók 54%-a legalább hetente eljár istentiszteletre, 29%-uk pedig hetente többször is részt vesz istentiszteleteken. Ide kell értenünk az ifjúsági istentiszteleteket is, jól látható ez az állapot az 1. ábrán is. Általánosságban elmondható, hogy a baptista közösség egyik sajátossága a tudatos döntés fontossága és ehhez mérten az erős gyülekezeti kötődés, amely a különféle gyülekezeti rendezvények látogatásában is megnyilvánul. Ugyanakkor egy érdekesség, hogy a válaszadók 7%-a havonta vagy csak ritkábban jut el a közösségbe. Nyilván ilyen módon a gyülekezeti kötődés kevésbé erős.
Valószínűleg tovább árnyalja a képet, hogy milyen háttérből érkezett az adott személy a baptista közösségbe. A Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió (MABIM) szempontjából jelentősnek mondható azon adat is, hogy milyen háttérből érkező fiatalokat tud elérni. A válaszadók 74,1%-a keresztény háttérből érkezett (455 fő), ami jól mutatja, hogy azokat éri el elsősorban, akik valamiféle keresztény háttérrel már rendelkeznek a szülők, nagyszülők révén, ezt mutatja a 2. ábra.
Rendkívül fontos visszajelzés, hogy a megtérésig vezető úton ki az, aki emberileg a legnagyobb hatással van egy adott személyre. A baptista fiatalok több személy közül választhattak. A megkérdezettek legnagyobb része, 25,1%-a a barátokat jelölte meg. Az ifjúsági korosztályban a kortárscsoport jelenti a referenciacsoportot, vagyis a hatása jelentős. Az ifjúsági munka és a jövő szempontjából fontos, hogy mennyire tudnak a fiatalok a baptista közösségen belül mély kapcsolatokat kialakítani. A fiatalok megtérésében a másik hangsúlyos szerepet a szülők viszik, a válaszadók 22,3%-a jelölte meg őket, mint akiknek döntő hatásuk volt a megtérésükben. Ezek után következnek a lelkipásztorok 21,3%-kal. Ebből látszik, hogy ha a barátok, szülők és a lelkipásztor hatása összeadódik, és nem kioltja egymást, eredményes missziót tud folytatni egy-egy helyi közösség.
A baptista gyakorlat szerint a megtérést a bemerítés követi. A gyakorlati ifjúsági munkában felmerül a kérdés, hogy a bemerítkezés után kitől számíthat és kaphat segítséget egy-egy fiatal. Megkérdeztük, hogy kitől kapott segítséget a fejlődésben, több személyt és csoportot is meg lehetett jelölni. Az eredmény ugyanazt mutatja, hogy a barátok, szülők és a lelkipásztor segít a leginkább a lelki életben való fejlődésben, igaz, többek megjelölték a vezetőket is egy-egy gyülekezetben (4. ábra).
Ez a „lelki érettség” vagy „életszentség” azonban a „vallásosságnak” (vagy még helyesebb hitnek mondani) már olyan érett megnyilvánulási formája, amely döntően egy hosszadalmas lélektani folyamat, egy kiteljesedő, kivirágzó személyiségfejlődés következménye lehet. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a Biblia alapos ismerete. Fel kell tennünk a kérdést, hogy milyen gyakran olvasnak Bibliát a baptista fiatalok. Az ezen kutatásban részt vevők döntő része naponta olvassa a Bibliáját (5. ábra). További kutatást igényel a bibliaolvasás hogyanja. Azaz milyen platformon, mennyi ideig, milyen szakaszokat olvasnak. Nyilván egyre elterjedtebb a különféle elektronikus eszközök használata.
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1,22) A bibliaolvasásból kell következnie a helyes életgyakorlatnak. Erre nézve egyetlen pozitív példát hoznék a kutatásból az adakozás témakörében. A baptistákra világszerte jellemző, hogy a gyülekezeteket saját adományaikból tartják fenn. „Szabad államban szabad egyház!” Ennek pedig az önfenntartó gyülekezetek az alapjai. A megkérdezett fiatalok 65,5%-a szokott adakozni, ami alapvetően pozitívnak mondható és biztató a jövőre nézve. Minél kisebb egy közösség, annál nagyobb a jelentősége az egyéni hozzájárulásnak.
A képet árnyalja a megkérdezett fiatalok gyülekezetről alkotott képe. 201 fiatal látja úgy, hogy a gyülekezete lelkileg és létszámban is növekszik, 56-an kifejezetten dinamikusnak látják a növekedést (6. ábra). Mi áll ezen adatok mögött? Elmondható, hogy azok, akik így látják gyülekezetüket, városokban élnek. Míg 15-en kifejezetten veszélyesnek ítélik meg a helyzetet, már ami a gyülekezet létét illeti, ugyanis a megszűnés fenyegeti őket. Ők jórészt kisebb településeken élnek. Ehhez mérten a gyülekezetekkel való elégedettség is megjelenik a fiatalok között. A válaszolók 70,6%-a jól, illetve kifejezetten jól érzi magát a gyülekezetben.
Ezt támasztja alá a 7. ábra is. A kérdés az volt, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy sokat nevetnek a gyülekezetben. Egy 1–5 közötti skálán jól látható az eredmény százalékos megoszlása. Amennyiben a vezető feladatát úgy értékeljük, mint légkörteremtés vagy lehetőségteremtés, akkor a nevetés mint a jókedv és az öröm megjelenése kifejezetten jó képet mutat. Christian A. Schwarz A gyülekezet természetes fejlődése című könyvében említi a szeretetteljes kapcsolatoknál, hogy a gyülekezetben lévő jókedvnek milyen fontos szerepe van a növekedés és a gyülekezeti egészség szempontjából.[5] Az ifjúsági munkában a gyülekezeti légkör megtartó erejének egyik jele lehet, ha a jókedv is megjelenik. Nyilván nem arról van szó, hogy túlzásba vitt módon valamiféle stand-up comedy történik, hanem sokkal inkább arról, hogy a szeretetteljes kapcsolatokban lehet együtt sírni és együtt nevetni is. Mindenesetre úgy látszik, hogy a jókedv mutat összefüggést a gyülekezet megítélésével kapcsolatban is.
A 8. ábra kifejezetten fontos a lelkigondozás szempontjából. Fentebb már jeleztem, hogy a kortárscsoport jelentős hatása figyelhető meg nemcsak a megtérésnél, hanem a lelki érettségben való növekedésben is. A legnagyobb különbséget azonban a probléma megbeszélésénél láthatjuk. A válaszadók közel fele a barátjával beszéli meg a problémáját, aztán a családdal. Érdekes módon sokan érzik úgy, hogy nincs kivel, vagy nem akarják senkivel megbeszélni a gondokat.
A vártnál kevesebben jelölték meg a lelkipásztort, akit megkeresnének egy-egy lelki problémával. Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehet ezen segíteni? Ezek a kérdések további kutatásra várnak. Érdemes tisztázni a lelkipásztor szerepét és azt is, hogy megvannak-e a megfelelő csatornák, amelyeken keresztül segítséget lehet kérni. Van-e ennek kultúrája egy-egy gyülekezetben? Vagy éppen „ciki” még a lelkipásztortól is segítséget kérni? Egy-egy nehéz helyzetben az egyedül maradás felerősítheti a magányosság érzését. A baptista fiatalok pedig a magányosságot jelölték meg a mai fiatalok egyik legjelentősebb problémájának. Ami ennél nagyobb kihívásokat rejt magában, hogy nemcsak úgy általánosan látják problémának, hanem őket magukat is érinti. A válaszadók 35,7%-a jelezte, hogy neki kifejezetten problémát okoz. Miért? – adódik a kérdés, amely további vizsgálatra szorul.
A tapasztalat azt mutatja, hogy azok érzik magukat magányosnak, akik egy kisebb ifiben egyedül vannak. Nincs korosztályuk, keresztény barátjuk a gyülekezetből. Másodszor azok is sokszor küzdenek a magánnyal, akik továbbtanulás vagy munka miatt kénytelenek kilépni a megszokott környezetükből, és nehezen tudnak egy már meglévő gyülekezethez csatlakozni. Különösen is jelentős kihívásokkal szembesül az a fiatal, aki Budapestre érkezve, a „bőség zavarával” találkozva egyik gyülekezetből a másikba megy, megnehezítve ezzel saját maga számára is a kapcsolódást. A sokféle közösség közötti választási lehetőség nem is tűnik egyszerűnek. Harmadszor meg kell említeni a „társas magányt” is. A fiatalokat is érinti, hogy egy közösség perifériájára kerülnek, és nem találnak a maguk számára társaságot. Ezen gondolatok további kutatást indukálnak, hiszen közösségünk elemi érdeke, hogy ne csak értsük a problémát, hanem valódi megoldással tudjunk előállni.
Ugyanakkor jó hírt jelent a Magyarországi Baptista Egyház szempontjából, hogy az elmúlt időszakban pozitív irányú változások történtek a baptista identitáshoz való ragaszkodás terén. A megkérdezettek 58,5%-ának kifejezetten fontos a baptizmus.
A posztmodern világban élő mai fiatalok közül arra a kérdésre, hogy hisznek-e a csodákban, 328-an (53,4%) válaszoltak határozott igennel. Miért olyan fontos ez? A kereszténységen belüli különféle irányzatok igyekeznek a bibliai csodák létét tagadni, hitelteleníteni. A baptista hitvallás és gondolkodás központi részét képezi a Biblia tekintélyének elismerése és az ehhez való ragaszkodás. Ebből táplálkozik a bizonyságtétel, vagyis annak megvallása, hogy Jézus a Krisztus. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a válaszadók kétharmadának nem okoz gondot megvallania a hitét. Ez missziói szempontból pozitív reménykedésre ad okot.
További érdekesség, hogy a megkérdezettek közül arra a kérdésre, hogy hisznek-e a horoszkópban, a valid válaszadók 88,7%-a adta a „határozottan nem hiszek benne” választ.
Társadalmi szerepvállalás és társadalmi kérdések
Nincs könnyű helyzetben az a szülő, aki szeretne gyermekének segíteni a pályaválasztásban. A baptista közösségen belül végbemenő változások ugyanakkor azt mutatják, hogy egyre nagyobb szükség van ilyen irányú segítésre is. A fiatalok számára ugyanis fontos a karrier. Ez pedig a mobilitás kérdését jelentősen meghatározza. Nemcsak a hosszabb-rövidebb külföldi tanulás és munka kérdését veti fel, hanem a határokon belüli mozgásokat is. Mert egy kisebb gyülekezet szempontjából nincs lényeges különbség, hogy külföldre vagy az ország egy másik szegletébe távozik-e az adott személy. Egy másik aspektusát jelenti ennek a kérdésnek a baptistákra olyan jellemző „önkéntes szolgálat”. Tulajdonképpen az önkéntességre épül nagymértékben egy-egy helyi gyülekezet élete. Akinél azonban a karrier kiemelkedő helyre kerül, annak jóval kevesebb ideje lesz a szolgálatra. Tanulgatni kell jó választ adni erre a kérdésre is. A szocializmus idején a baptisták jó részének ugyanis nem volt lehetősége jelentős karriert befutni. Ma azonban többek között éppen a gyülekezetben is megszerzett képességek (pl. magas érzelmi intelligencia, közönség előtti kiállás, csapatmunka stb.) igen magasan értékeltek a munkaerőpiacon. Vagyis megnyílt a lehetőség jelentős karriert befutni. Hogyan lehet a munkát és a magánéletet egyensúlyban tartani? Hogyan lehet a munkát és a szolgálatot megfelelően beépíteni egy hívő ember életébe? Olyan kérdések ezek, amelyekre fontos lesz a közeljövőben megfelelő válaszokat adni.
A politika tekintetében jól látható, hogy alapvetően inkább nem foglalkoznak vele a válaszadók. Ennek hátterében az egyébként is apolitikus fiatalság állhat, azonban ez is további kutatást igényel. Mennyire van ott a politikából való kiábrándulás?
Befejezés
Ezen írás csak néhány jellemzőjét tudja bemutatni a kutatásnak. A tervekben szerepel a kutatási anyag teljes közlése és részletekbe menően a kutatás folytatása. A lelkipásztoroknak és ifjúsági munkásoknak azonban ezen adatok is rejtenek feladatokat és kihívásokat. Egy átalakuló és változó társadalomban a baptista ifjúsági misszió is változásokon megy keresztül. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak kövessük a változásokat, hanem ahol lehetőségünk van, ott pozitív irányba segítsük őket. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem minden változás hoz magával fejlődést. Ugyanakkor tudjuk, hogy a fejlődés minden esetben változással jár.
Jegyetek
[1]. Bodó Márta: „A keresztény hit szerepe”. Vigilia (2013/2), 108. o.
[2]. Szolgatárs (2004/1).
[3]. Rosta Gergely: „Hit és vallásgyakorlat”, in Magyar ifjúság 2012, http://kutatopont.hu/files/2013/09/Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet.pdf, 319. o.
[4]. Magyar ifjúságkutatás 2016, http://www.ujnemzedek.hu/sites/default/files/magyar_ifjusag_2016_a4_web.pdf (letöltés: 2016. október 30.).
[5]. Christian A. Schwarz: A gyülekezet természetes fejlődése (Jánoshalma: BMSZ, 1998), 37. o.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
