A férfiak megvilágosodásáért

Bárcsak megértenénk egy lényeges dolgot a férfilét mai állapotáról, a csillagok hiányáról!

Valamikor a férfiak dolga is volt a gyerekek, fiatalok vezetése jó cél felé. Móra Ferenc, Molnár Ferenc és a többiek regényeiben még férfiak is tanítják, nevelik a következő generációt. Aztán valahogy egy idő után ez már nem lett elég férfias. Itt tartunk ma. És a férfiak tehetetlenül állnak a társadalom sok-sok mai kihívása előtt. Mert akik nem vezetnek, azok egy idő után már maguk sem látják azokat a csillagokat, amelyek alapján tájékozódni tudnának az életben.

Ma jelentős arányban férfi vezetőket találunk a gazdaságban, a politikában, intézmények élén. Persze a nők is nagyon feljöttek. Bár ezek az embertársaink nagyobbrészt nem embereket vezetnek, hanem struktúrákat, folyamatokat és munkát. Miközben a jövő generáció vezetéséből folyamatosan kiszálltak a férfiak, és azt teljesen a nőkre bízták. Ez a bizalom szép, de önző és kényelmes lélekből fakad. Mert nehéz kevés bérért álló nap birkózni gyereklelkekkel, vezetőjükké válni és vinni a szívüket a szépség, a jóság, a barátság, a segítőkészség, a fegyelem, a munka, a tudás, az istenhit országába.

Mi történik akkor, amikor elfogynak ezek a férfiak? Egyre kevesebb jövőt lát ekkor a töprengő ember. Már nem látja a csillagokat, mert elvesztette őket. Mert aki nem mutat másoknak igazi irányt, valódi jövőt, az végül maga is eltéved.

A mai férfiak tennivalója különösen is az, hogy a csillagokra irányítsák a rájuk bízottak figyelmét. De kik bízattak rájuk? Mécs László egykori premontrei szerzetes és költő választ ad egyik versében:

Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!

Ha majd ráeszmélnek a férfiak is, hogy Krisztus világosságát nem csupán a maguk számára kell keresni és megtalálni, hanem meg kell mutatni másoknak is, akkor majd megmenekülnek azok a fiúk is, akikről szólt a vers. Mert mi is eltévedünk keresztényként végül, ha másoknak nem mutatunk utat. Mert nincs Krisztus-követés tanúskodás, misszió nélkül. És a misszió Jézus felfogása szerint tanítványává tenni az embereket: gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Tanítvány viszont nem lesz senkiből, aki csak alkalmilag találkozik a tanítójával, mesterével.

Olyan férfiakra van tehát ma szükség, akik a nőkkel együtt napról napra a gyereklelkek vezetőjévé akarnak és tudnak válni, és úgy viszik a szívüket a szépség, a jóság, a barátság, a segítőkészség, a fegyelem, a munka, a tudás, az istenhit országába.

Ne nyugodjunk, míg a férfiak is meg nem találják a módját, hogy ők is vezetői legyenek a jövő nemzedékének!