Pünkösd idején az egyik legszomorúbb dolog, amit megtörténhet, hogy csupán megemlékezünk a pünkösdi eseményekről, de mi magunk nem élünk benne, kívülről szemléljük mindazt. Mielőtt Jézus a Mennybe távozott, ezt ígérte tanítványainak: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (Apcsel 1:8).
A tanítványok két kulcsfontosságú dolgot is kaptak ekkor Jézustól: egy életre szóló küldetést, valamint a hozzá szükséges erő ígéretét. Miért volt szükség mindkettőre? A küldetés a hozzá szükséges erő nélkül teljesíthetetlen lenne, az erő a küldetés nélkül pedig céltalan és értelmezhetetlen.
Nekünk, ma élő keresztényeknek is életbe vágó megértenünk ezt, hogy megérthessük a gyülekezetünk létezésének értelmét. Bármivel is foglalkozzunk az életben, mindig fontos tudnunk, hogy mit miért teszünk. Ha valaminek nem látjuk az értelmét, hamar motiválatlanok leszünk. Ha nem lebeg előttünk egy jól látható cél, akkor nem lesz alapja a kitartásnak, a folytatásnak. Ahogy egy mondás tartja: nem mindegy, hogy koszos zsákokat töltünk meg homokkal, vagy tudjuk, hogy ezt azért tesszük, mert ezzel megmentjük városunkat, szeretteinket az árvíz pusztításától. Ha nem tiszta a cél, akkor az eszközök hamar átveszik a hiányzó cél szerepét. Ilyenkor elkezd egyre fontosabbá válni a csomagolás, a külsőség és megfeledkezünk az igazi lényegről.
A gyülekezeteinkben talán sokat beszélünk a „hogyan”-ról (hogyan nézzen ki egy istentiszteleti alkalom, hogyan énekeljünk, hogyan alakítsuk szokásainkat stb…), de mindezek előtt először tisztán kell tudnunk a gyülekezet létezésének értelmét, a „miért”-jét.
Hála Istennek, ezt nem nekünk kell kitalálnunk. A teremtmény nem képes magát értelmezni önmagából kiindulva, csakis a Teremtőjétől tudja meg létének értelmét. Így a gyülekezet egyetlen forrásból kaphat igazi választ e kérdése: a Gyülekezet Urától.
Sok igehelyet hozhatnánk e kérdés teljes körüljárásához, de most maradjunk a fent idézett mondatnál: tanúim lesztek! Gyülekezetünk létezésének egyik alapja az, hogy tanúi legyünk a feltámadt Megváltónknak, ezzel is dicsőséget adva Neki. Jól ismerjük a pünkösdi történetből, hogy ez nem ment a tanítványoknak saját erejükből. Ismerős ez számunkra? Tapasztaltuk már, hogy mennyire kevés az, amit emberileg meg tudunk tenni magunktól? De pont itt találkozhatunk a pünkösd öröm hírével: ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek. És Ő eljött, ahogy megígérte Jézus! „Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm5:5). „Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk” (1Jn4:13). „Eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel” (Ef 1:13).
A bezárkózó, félelmekkel teli tanítványokból hirtelen bátor hithősök lettek. Hogyan történhetett meg ez az ő életükben? Nem azért, mert segített volna nekik egy önfejlesztő kurzus, nem azért, mert végül valahogy összeszedték magukat egy jól sikerült motivációs beszéd miatt, hanem csakis azért, mert Isten Lelke betöltötte őket. Nélküle nem megy! Pünkösd miatt tisztán láthatjuk, hogy Isten válaszolt a „miért” kérdésünkre és gondoskodott a „hogyan”-ról is.
Imádkozzunk azért, hogy tapasztaljuk meg gyülekezetünkben, családunkban és személyes életünkben Isten Lelkének csodálatos munkáját! Hogyan? „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11:13). Ilyen egyszerű: kérjük!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
