A Békevár Baptista Gyülekezet arra hív, s arra tanít bennünket, hogy próbáljunk meg Jézus szeretetében élni, s ezt a szeretetet minél többeknek átadni. Jóföldi Endre gyülekezetvezetőt az evangelizálás útjairól, Isten örömhírének továbbadásáról kérdeztük.
– A Baptista Egyház a történelmi kisegyházak egyike. A közelmúltban ünnepelték a gyülekezet 80. évfordulóját, s a kaposvári Békevár átadásának 20. születésnapját. Miben erősítette meg e kettős ünnep a gyülekezetvezetőt?
– Abban, hogy van miért hálásnak lenni – felelte Jóföldi Endre. – De nem magunkat akartuk ünnepelni. Embereket, akik a gyülekezet életének különböző pontjain sokat tettek. Van különbség a részvétel, és az áldozathozatal között. Olyan ez, mint a sonkás rántotta. A tyúk részt vett az elkészítésében, a disznó viszont áldozatot hozott. Belehalt, hogy megehessük. Igen, részt vehetünk mi is Isten munkájában, de ne várjunk dicséretre! Jézus Krisztust akartuk ünnepelni. Miatta lehet ma is baptista gyülekezet Kaposváron, és tagjainak érte kell élniük ezután is. Ezt fogalmaztuk meg néhány évvel ezelőtt a gyülekezet céljaként, és ezt szeretnénk megélni. Fontos része volt az istentiszteletnek, hogy előre hívtuk a gyülekezetben szolgálókat, hogy imádkozzanak értük a jelenlévő lelkészek, köztük a Békevár legutóbbi két lelkésze is. Azt kértük, hogy minden gyülekezeti tag és látogató jöjjön előre. Azt fejeztük ki ezzel, hogy a szolgálat, a küldetés nem csak néhány emberé, hanem mindannyiunké kell, hogy legyen.
– A Békevár szigetként van jelen a megyeszékhely életében, ahol „hajótöröttek” és keresők, fiatalok és régebb óta fiatalok egyaránt megtalálják a helyüket, miközben gyógyírt kapnak a lélek sebeire. Ha visszatekint az elmúlt két évtizedre, hogy látja, mekkora a népsűrűség ezen a szigeten?
– Sokan megfordultak a szigeten. Nyári napközis programjainkon éppúgy, mint az ifjúsági csoport alkalmain, vagy éppen családi bölcsődénkbe vagy óvodánkba íratták be gyermeküket. Ahogy hallom, nagyon jól érezték magukat, és sok mindent kaptak, ugyanakkor még nem túl sokan lettek szigetlakók…
– Köztudottan jó kapcsolatot ápolnak a történelmi egyházak tagjaival.
– Részemről ez nem szabadon választott műfaj – mondta Jóföldi Endre. – Jézus azt mondta, arról fogják megismerni tanítványait, hogy szeretik egymást. A saját életemben azt tapasztaltam, hogy működik. Felekezettől függetlenül együtt voltunk például a főiskolai kollégiumi bibliakörünkben, de ma is jó a kapcsolatunk minden keresztény felekezettel. Én egyébként nem is húznék határt az úgynevezett történelmi és más felekezetek között. Számomra a határ: Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia a Megváltó? Aki hiszi, az a testvérem.
– Ahhoz, hogy valaki gyülekezetvezető legyen, a hitelesség mellett vezetői ambíciók szükségesek…
– Ezt Istentől való megszólításként éltem meg. Amikor összeházasodtunk, azért maradtunk feleségemmel Kaposváron, mert úgy éreztük, ebben a gyülekezetben van felelősségünk, feladatunk.
– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a XXI. századi családok számára?
– Az egyik legveszélyesebb csapda, amibe sokan belesétálnak, hogy a családi létet önállóan akarják megélni, egyedül pedig nem tudják hordozni a vele járó terheket. A közösség, a gyülekezet, mint tágabb család, sokat segíthet azon, hogy a család be tudja tölteni valódi célját. Társakat, barátokat, nehéz helyzetekben segítséget jelenthet.
– Szeretném, ha kiemelne néhány jövő évi eseményt, amely tovább erősítheti az istenhitet, és további kegyelmekkel ajándékozhat meg bennünket!
– Jó ideje már nem eseményekben gondolkozom – mondta Jóföldi Endre. – Szeretnénk kapcsolatba, barátságba kerülni az óvodánkba járó szülőkkel, hogy megosszuk egymással: kiben hiszünk. Szeretnénk egyre többeket bevonni kiscsoportokba, úgynevezett házi közösségekbe, ahol hétről hétre megélhetik azt, amire az előbb utaltam. Lesz napközink, és készülünk gyermek és ifjúsági táborokba, de a legjobban annak örülnénk, ha bárki egy sima vasárnap csak úgy döntene: én is elmegyek a Békevárba, megnézem, mi történik ott. Aki bátortalan, az a youtube-on is megtalálja istentiszteleteinket.
– Ön ismert és elismert vállalkozó. Miként érzi Isten áldását a sikerességben?
– Nem gondolnám, hogy a sikerben kellene mérnem az Isten áldását – fogalmazott Jóföldi Endre. – Azt tudom, hogy mindent Istentől kaptam. Hadd hozzak egy furcsa képet, ami újra és újra eszembe jut a saját életem és a vállalkozásunk kapcsán is. Egy teknőst fényképeztek le egy kerítésoszlop tetején. Rögtön eszünkbe jut a kérdés a képet látva: Hogy kerül egy teknős egy kerítésoszlopra? Lehet találgatni, de nem a saját erejéből jutott odáig. Valaki odatette. Én is így érzem magam. Istentől kaptam a képességet, amivel ott lehetek most, ahol vagyok.
– Milyen gondolatokkal, vágyakkal a szívében készül az újévre?
– Elég erőteljesen megéltem az életközepi válságot, és sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is élek. Néhány éve három célt fogalmaztam meg: szeretnék Jézus Krisztushoz egyre jobban hasonlítani, szeretném, ha a gyermekeink velünk együtt ott lehetnének majd a mennyben, és végül, hogy szeretnék néhány emberre életre szóló jó hatással lenni. Ezekkel a vágyakkal készülök az újévre is.
Az emberhalász
Jóföldi Endre gyülekezetvezetőt az „emberhalászatról” is kérdeztük. Azt mondta, mindenkor arra törekedett, hogy életének maradandó céljai is legyenek. Ezek közül pedig a legnemesebb, ha valakire életre szóló hatással lehet. Ennél magasztosabb elhívást, fontosabb feladatot nem ismer.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
