A napról napra növekedés titka

„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47)

Az első keresztény gyülekezet az Úr Jézus Krisztus feltámadása után 50 nappal, pünkösd napján született mintegy 3000 taggal. Ezt követően történt, hogy az Úr napról napra növelte a gyülekezetet új megtérőkkel. Hogyan is történt? Mi volt ennek a titka? Lehetne ma is?

Minden megtérés és újjászületés Isten csodája, amelyet a Szent Szellem által valósít meg. A Szent Szellem pedig bennünk lakik és általunk – emberek által – munkálkodik. Vannak – voltak – időszakok, amelyeket „a meglátogatás idejének”, „kegyelmi időnek”, ébredési időnek mondunk. Amikor egy-egy meghatározható területen és alkalmakon tömegesen szólította (szólítja) meg Isten az embereket „halálból az életre”. Több ilyen áldott időszakkal ajándékozott meg engem Isten az elmúlt mintegy 60 évig tartó lelkipásztori szolgálatom ideje alatt. Ujjongó örömmel emlékezem, amikor népes csoportok jöttek előre Jézus Krisztus hívását elfogadó döntéssel a szívükben. Ilyenkor a régi hívők és a gyülekezetek is megújulnak, növekednek, szolgálatba állnak és újak születnek. Isten folyamatosan a felülről való élet áradását akarja biztosítani számunkra. Kiemelkedett a Jézus Krisztus váltsághalálát és feltámadását követő néhány évszázad, amely Jézus Krisztus e földön végzett szolgálatával, kereszthalálával, feltámadásával és az első pünkösd nagy szellemi áttörésével kezdődött, évszázadokig tartott, és Európa szellemi meghódítása, kereszténnyé válása lett a gyümölcse. Ma ez az Európa a posztkeresztény, vad, liberális korszakát éli, nagy hírű templomai kiürültek, műemlékként mutogatják őket. Sokak számára a vallás is ma a felülről való élet nélkül elvégzett szertartások gyakorlása.

Az újszövetségi gyülekezet természetes és egészséges állapota, amikor Isten szentségét és szeretetét sugározva szülőképes szellemi állapotban van, és végzi a szolgálatát. Isten akarja, Jézus Krisztus munkálja, a Szent Szellem pedig hatalmas arra, hogy a gyülekezeteinket folyamatosan szülésre alkalmas állapotban tartsa. Az evangélium által bűnismeretet, igaz bűnbánatot munkál, és Jézus Krisztus keresztje, feltámadása és a Szent Szellem ereje pedig valódi új életet teremt. Fájdalmas állapot a szellemi meddőség, amikor a templomban megszólaló szentbeszéd által nem hull csíraképes mag a szívekbe, és nem szül újjá embereket. Ráhel azt mondta férjének, Jákobnak: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” (1Móz 30,1) Én is így sikoltottam Istenhez, amikor olyan esztendőm volt, amelyben nem volt megtérés, újjászületés. Hit és hitben való engedelmesség, buzgó odaszánás kell ahhoz, hogy gyülekezeteinkben Isten terve és akarata szerint folyamatosan a felülről való élet uralkodjon, minden „szellemi korosztály” jelen legyen és munkálkodjon. A nagyszülők a fiakért, unokákért imádkozva, bennük gyönyörködjenek, és képezzenek szellemi hátteret, példaképet az aktívan munkálkodó „fiak” és „unokák” számára. Az erejük teljében lévő ifjak és felnőttek szolgáljanak gazdag gyümölcsözéssel!

Kárhozatba rohanó, szellemileg vak, de életet és üdvösséget kereső emberek világában élünk. A gyülekezeteket pedig azért hívta ki a világból Isten, hogy eszközök legyünk emberek mentésében. Nem az a kérdés, hogy meg lesz-e mentve a világ, ha te meg én nem állunk be embereket menteni, hanem a kérdés az, hogy te meg én meg vagyunk-e mentve, ha ezt nem tesszük?

Jones E. Stanley Krisztus a világ országútján című könyvében szólít fel: „Új pünkösd, vagy halál.” Ha életet, a Szent Szellem uralmát sugárzó élet bőséges áradását szeretnénk, adjuk át az uralmat a bennünk lakozó Jézus Krisztusnak! Ujjongó örömmel fogjuk tapasztalni, hogy Lélek-áradást, valódi pünkösdi örömöket fogunk nyerni a hivatalos pünkösd ünnepe előtt, alatt és utána is, minden napon!