A sorrend határoz meg mindent – 12 pont

A 12 PONT ÖRÖK ÚTMUTATÓ

(A bevezető mondat sorrendje határoz meg mindent.)

Hogy szabadnak érezzük magunkat és azok is legyünk, hogy egyetértésben éljünk egymással az országban, ahhoz különös forradalom kell. Legalább olyan, mint ami Petőfi, Jókai és Vasvári lelkében megfogant. Az ő március 15-i forradalmuknak ezért nem volt szüksége semmilyen fegyverre, erőszakra. Forradalmuk mégis átjárta és megújította a magyar lelkeket.

A SORRENDRŐL

A szabadságot, ha saját igényeinkhez és vágyainkhoz igazítva akarjuk megszerezni, csak rövid időre érezhetjük magunkénak, és aztán megint küzdeni kell érte. És aki egyre elvakultabban küzd érte, nem fogja észrevenni, hogy a rövid pillanatokra sem a szabadságot kapta meg, csak annak érzetét, rövid határidős illúzióját.

A márciusi ifjak – akár tudták, akár nem – 12 pontjának bevezető mondata társadalomfilozófiai tétel, sőt szellemfilozófiai gondolat, ezért a három kívánalom sorrendje megváltoztathatatlan. Miért? Mert valóságos, erős és tartós szabadság csak békét hordozó emberekből születik. A szabadságot nem lehet társadalmi lombikban előállítani. Hiába alkotjuk meg a legnagyszerűbb és legbiztosabbnak tűnő kereteit és szabályait a szabadságnak, hiába fogalmazzuk meg a legkívánatosabbnak tűnő békeszerződéseket, azok nem hívják őt életre.

Mert a szabadság egyedül a béke gyermeke, a béke öléből jön a világra. Ha az emberben megszületik a béke, annak feltartóztathatatlan utóda lesz a szabadság. Ezért akik szabadságra vágynak és másoknak is szabadságot akarnak, azoknak teljes szívvel kell keresniük a békét, a belső békét. Mert a szív békéje nélkül senki nem tapasztalhatja meg a szabadságot.

A békéhez nem vezet kényelmes, sem öntörvényű út. A belső békéért, ha arra vezet az út, mindent fel kell áldozni, de ha megkapjuk, ha ránk talál, mindent megnyerünk: szabadok leszünk és mindenben társakra lelünk.

Az álmodozók, a meggondolatlan forradalmárok, az örök elégedetlenek és lázadozók még nem tudják, hogy a belső béke a legerősebb társadalomváltoztató erő, amely a személyes szabadságon túl elhozza a társadalmi szabadságot, sőt egyetértést is. Mivel nem tudják, ezért nem is keresik mindenáron a szív békéjét, ezért hitetik el magukkal és másokkal is, hogy a társadalmi szabályozás hozza el az aranykort. Sose csatlakozzunk hozzájuk, mert csak szépen feldíszített zsákutcákba vezetnek, ahonnan nincs tovább. Ezért figyelmeztetett Jézus is arra, hogy nem mindegy, milyen békét hajszolunk: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” Olykor nyomorúságos drámák kellenek, amikkel Isten felnyitja a szemünket a szív békéjének felbecsülhetetlen értékére, ahogy Adyval is történt:

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Mert a béke sokkal inkább ajándék, mintsem igyekezettel elérhető állapot, amihez meg kell tanulnunk megnyitni magunkat előtte. A 12 pont megfogalmazó fiataljai ezért is használhatták a „kíván” szót a „követel”, az „akar” helyett. Mert az igaz dolgok tiszta szívvel kívánása sokkal erősebb igyekezet, mint a követelés.

A béke emberei nem passzívak, tevékeny szabadságban élnek, és ez teremti meg közöttük a társadalmi egyetértést is. Nincs más út a vágyott társadalmi változásokhoz. Ezt tanítja nekünk örökké Petőfi, Jókai, Vasvári és a többi márciusi fiatal.