A szoba című filmmel január 28.-a, a hazai bemutató óta kerülgetjük egymást. Sokáig, ismerve a film témáját, hátterét, egyszerűen csak ki szerettem volna hagyni, aztán mikor február 28.-án megnyerte az Oscar-díjat (legjobb női alakítás: Brie Larson), egyszeriben megkerülhetetlenné vált.
Így tehát összeszedtem minden bátorságomat és megnéztem. Nagyon kellemesen csalódtam.
A film háttere: A 2008-as Fritzl-ügy híre az egész világot megrázta, mikor kiderült, hogy egy férfi 24 éven keresztül tartotta bebörtönözve saját lányát a házuk alagsorában elrejtett pincében, és ezalatt hét gyermeket nemzett neki, akik közül egy csecsemőként meghalt, hármat magához véve a felszínen nevelt, hárman pedig hosszú éveken át soha , egyetlen-egy pillanatra sem látták a napfényt. Az anya és gyermekei egy „véletlennek” köszönhetően végül kiszabadultak, azóta új személyazonosságot felvéve, a kíváncsi szemek elől elrejtőzködve élik életüket, és próbálják feldolgozni a tragédiát.
Emma Donoghue öt évvel ezelőtt megjelent Booker-díjas regénye, A szoba részben ennek a borzalmas esetnek az ihletésére született, de teljesen más oldaláról közelítve meg a dolgot.
A könyv egy ötéves kisfiú nézőpontjából íródott, akinek édesanyját, Joyt hét évvel korábban zárta be egy fészerbe egy hétköznapi ember álarcát viselő pszichopata. Közben megszületik Jack, édesanyja pedig elhatározza, hogy a körülményekhez képest a lehető legteljesebb életet fogja biztosítani a számára. Eközben próbálja elhitetni vele, hogy az egész világ az a kis sufni, amiben élnek, azon kívül pedig nincsen semmi. Mikor azonban a kisfiú ötéves lesz, már elég nagynak érzi, hogy beavassa őt a valóságba, és végre meg tudjanak szökni. Szabadulásuk után viszont a családba és a társadalomba való beilleszkedésük sokkal nehezebb és fájdalmasabb, mint ahogy korábban képzelték.
„A sötét és bizarr kiindulópont miatt az emberek könnyen félreérthetik a történetet. De ez a sztori valójában a szeretetről szól” – magyarázta az írónő.
„Annak a lehetősége tetszett meg ebben a történetben, hogy megmutathatjuk: a legnehezebb helyzeteket is képesek vagyunk túlélni a szeretet segítségével – mondta a főszereplőt alakító Brie Larson.
Hasonlót mondott a film megnézése után egy joghallgató nő is:
„Számomra az a film legfontosabb üzenete, hogy az anyai szeretet bizony tud olyannyira erős lenni, hogy még a mondhatni tragikus körülmények közötti fogantatás ellenére is képes a biológiai apa rémképétől teljesen elvonatkoztatva tekinteni a gyermekre, úgy, mint aki csak és kizárólag az övé.
Ez a szeretet a kiszabadulásukat követően, a nagymama viselkedésében is egyre inkább megnyilvánult. A nagyapa már kevésbé volt erős, az ő szemében a gyermek csak az életüket megnyomorító, szívfacsaró események „terméke”, legalábbis addig, ameddig a film bepillantást engedett a szereplők életébe. Nyilván tovább lehet gondolni a történetet, pozitívabb folytatással.”
Ez a film tehát az anyai szeretet erejéről szól. Minden szülőnek és leendő szülőnek kötelező látnivaló.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
