Álarc nélkül

2016. október első hétvégéjén több mint háromezer nő vett részt a budapesti Jégpalotában a Linda Dillow-konferenciacsoport szervezésében megrendezésre kerülő felekezetközi női konferencián, melyet a baptista Női Misszió Munkacsoport álmodott meg évekkel ezelőtt.

A különös helyszín, ahol a jéghokisok fejvédő sisakkal és arcvédő ráccsal viaskodnak egymással, most álarc nélküli, elvárások és előítéletek nélküli, de vágyakozással érkező nőkkel telt meg. Legtöbben fiatalok jöttek, de sokan voltak a közép- és érett korúakhoz tartozók is. A többség Budapest és környékéről érkezett, de jöttek vidékről, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról is szép számmal. Kétéves álom teljesedett be, sok ima meghallgatásra talált, kitartó, részleteket megszervező munka eredménye lett láthatóvá.

Varga Anikó, a baptista Női Misszió Munkacsoport vezetője nyitotta meg a találkozót egy igen odaillő metaforával. Ugyanis a Jégpalota küzdőterét egy kiszáradt-megfagyott folyómederhez hasonlította, amelyben az Úr élő forrást szeretne fakasztani. Jó volt megtapasztalni, hogy Isten e hétvégén dolgozott rajtunk, hogy újraéledjünk és álarcainkat eldobva őszinte, benne mélyen gyökerező életre keljünk. Ebben a munkában hatalmas eszközök voltak a konferencia előadói: Linda Dillow, Darlen Kordic és Jessica Crisp, akik Amerikából érkeztek.

A három tanító három korosztályt képviselt. Érett, közép- és fiatalkorú nőket. Mindhárman betekintést engedtek életük nehéz, sötét, sokszor hihetetlenül bonyolult területeire, ahol az Úr munkálkodik bennük. Személyes történeteiken keresztül mutattak rá, hogy kerülhetünk olyan szorult helyzetekbe, érzelmi mélységekbe, amelyekbe belekeseredhetnénk, vagy a folyamatos zúgolódásba és panaszkodásba belemerülhetnénk. Ehelyett a segítség és a kiút a szüntelen hálaadás, hiszen Urunk a nehézségekben is hűséges és oltalmazó. Ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban meg tudjuk valósítani, szellemi és gyakorlati feladatokat adtak nekünk.

A szellemi projekt a hálaadásra a 92. zsoltár elimádkozása reggel és este, a gyakorlatban pedig egy karkötő segít bennünket, melyre ez van írva: Nincs több panasz. Ezt minden résztvevő ajándékba kapta az előadóktól. Ezzel a feladat az, hogy ha a karkötő viselőjének ajkát panasz, zúgolódás, negatív beszéd hagyja el, akkor jobb kezéről a bal csuklójára kell áttennie. A cél természetesen az, hogy önkontrollt gyakorolva mindig a jobb csuklón maradjon a „nincs több panasz” emlékeztető.

A szombati nap második előadása a házasságról szólt. Megtanulhattuk, hogy az Isten által eltervezett házasságban a társunk nemcsak a szerelmesünk, hanem a legjobb barátunknak is kell lennie. Hogy ez megvalósulhasson, a Filippi 2,3–4-ben írtaknak igazaknak kell lenniük a házasságunkra:

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Fontos, hogy soha ne csak a saját, hanem a házastársam hasznát is nézzem, különbnek tartsam őt magamnál.

A harmadik előadás témája a szexuális tisztaság volt. Az alapige, amelyet ennél a témánál tanulmányoztunk, a Példabeszédek 5,1–19, amelyből jól látszik, hogy Isten akarata a tiszta élet, amelyre egyaránt hív házasságban élőket és egyedülállókat. Istennek az a terve, hogy a szexuális intimitásban öröm, élvezet és mély beteljesülés legyen, hogy a férj és a feleség megrészegedjen egymástól. Ugyanakkor hallhattunk arról, hogy a világ által elfogadott és sokszor eltorzult szexuális irányok nem kedvesek az Istennek.

Hálás vagyok azért, hogy ilyen, talán számunkra kényelmetlen témákról is szóltak hozzánk az előadók, mert felnőtt keresztényként úgy hiszem, képesek vagyunk arra, hogy ezeket a torzult hatásokat kezeljük. Ám rengeteg fiatal hölgy is részt vett ezen az alkalmon, akiknek identitásuk formálódásban van, éppen ezért volt fontos, hogy hallottak arról egy védett helyen, egy családi környezetben, hogy Isten a tisztaságra hívja őket. A tanítók által külön kihangsúlyozásra került, hogy ha valaki nem követte eddig Isten tervét, akkor sem késő, nem reménytelen a helyzete, mert ő Jahve Rafa – ami annyit jelent: Isten a gyógyító. Ő felemel, bekötöz és megbocsát.

A tanítások mellett bizonyságtételeket, személyes vallomásokat is hallgathattunk. Király Márti arról beszélt, hogyan éli meg hálaadással az Isten segítségét az életterhek közepette.

Siklósiné Földvári Gabriella megdöbbentő története arról szólt, hogy Isten kegyelme és gyógyító ereje a megbocsátásban helyre tudja állítani a reménytelen válságban levő házasságokat is. Kádár Szilárd, valamint zenészekből és énekesekből álló csapata vezetett és hangolt bennünket, istendicsőítő énekekkel készítve érzelmünket és szívünket az imádatra.

Vasárnap az első tanításban az Istennel való bensőséges kapcsolatról hallottunk. A legfontosabb az, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk Istenünkkel, és így váljunk egyre inkább Isten imádóivá, akik szolgálnak neki! Ezután megtérésre hívták azokat a résztvevőket, akik ilyen istenimádók szeretnének lenni, akik most találkoztak az élő Istennel mint személyes megváltójukkal. Hihetetlen volt átélni, amikor megindultak a sorokból a nők, asszonyok, lányok. Látni az érettebb és fiatalabb korosztályt, amint elkötelezik magukat egy életre az ő Alkotójuk mellett. Ezekben a bensőséges és meghitt percekben a Szentlélek valós jelenlétét élhettünk át. Nem lehet azt az érzést leírni, amit ott átéltünk, mert ott és akkor a menny és a föld valóban összeért.

Az utolsó előadás alkalmával az Istennek való odaszánásról szóltak hozzánk. Azt tanultuk meg Ábrahám és Izsák történetén keresztül, mit jelent a szívünk kezeivel megépíteni a mi személyes Izsák-oltárunkat. Megépíteni azt az oltárt, amelyre ráteszed mindazt, amire szívedből vágysz, ami a legfontosabb az életedben, és azt mondod az Istennek: vegyed, Uram, fogadd az én jó illatú áldozatomként.

Odaszánok mindent Istennek, ami fontos nekem, amire vágyom, és kimondom: legyen meg a te akaratod az életemben. Ez az igazi odaszánás, amikor mindent, amire vágysz, ami meghatározza a gondolataidat, a vágyaidat, te magadat odaadod az élő Isten kezébe, és átengeded az életed felett az irányítást. Minden résztvevő kapott egy fehér álarcot, melyre ráírhattuk mindazt, amit az Izsák-oltárunkra szántunk, és rengeteg önkéntes segítségével egy jelképes oltárra helyezhettük ezeket az áldozatokat.

Leírhatatlan, átadhatatlan élmény volt megtapasztalni azt, ahogy azon a hétvégén az élő Isten fokozatosan fejtegette le rólunk az idők során ránk rakódó sok-sok maszkot, míg végül fedetlenül állhattunk meg előtte, és ő fedetlenségünkben nem a szégyenünket fokozta, hanem valóban a gyógyítónk, megújítónk és új életet adó Édesatyánk volt. Így megtörtént az a csoda, amire az elején vágytunk és amiért imádkoztunk.

2016. október első hétvégéjén a Jégpalotában a befagyott jég felett több ezer nő szívében égett a tűz az isteni szeretettől, és abban a kiszáradt-megfagyott folyómederben sok új élet sarjadt.