Aliansz-imahét – 2020. január 5–12.

Kedves imádkozó testvérem!

Neked mit jelent e szó, hogy „otthon” – s ha meghallod, mi az, mi elsőként benned felmerül? A jól ismert, belakott hely szépsége, kényelme, vonzása, vagy még inkább az ott veled élők, a téged körülvevő csodálatos emberek? Belegondoltál már abba, hogy mi számodra igazán az otthon?

Jártam már oly helyen, ahol minden igényt kielégítő szálláshely, kényelmes ágy, terített asztal várt, mégsem tudtam otthon érezni magam, mert harag, feszültség, félelem és szomorúság volt a levegőben…

Máskor pedig a szerény ellátás mellett is úgy éreztem, hogy otthon vagyok, mert barátsággal, szeretettel, örömmel fogadtak, és hamar megtaláltuk az utat egymás szívéhez… Úgy tapasztaljuk hát, hogy bár fontos a megfelelő környezet, de igazán a mély és elkötelezett emberi kapcsolatok a legfontosabbak számunkra ahhoz, hogy úgy érezzük – otthon vagyunk.

A Biblia több ízben és sokféle képben, megfogalmazásban egy égi hazáról, mennyei otthonról beszél, amit Isten számunkra készít, és ahová minket vár a vele való közösségre. Ezzel egybehangzóan Jézus bennünket, akkori tanítványait és az ő mindenkori követőit a családjának és barátainak nevezi. Azt állítja elénk és arra hív bennünket, hogy szeressük egymást, ami nemcsak a köztünk lévő összekapcsolódás lényege, hanem élő bizonyságtétel is, hiszen a világ ebből fogja megtudni, hogy mi a tanítványai vagyunk, és hogy ő valóban Isten küldötte az emberek között. Egyrészt tehát már itt a földön megtapasztalhatjuk, hogy otthon vagyunk, összetartozunk, Isten családja, Isten népe vagyunk. Másrészt a mi élő és aktív kapcsolataink, szeretetteljes közösségeink lehetnek bizonyságtétellé és meghívássá, ahogyan megjelenítik és vonzóvá teszik a menny ízét és örömét minden ember előtt.

Isten szeretete vonz és vezet minket arra, hogy egyénileg és közösségileg is igyekezzünk betölteni ezt az elhívást. Ha lényünket, otthonainkat, gyülekezeteinket és életünk minden területét átjárja az evangélium fénye, tartalma és ereje, mintegy a menny előszobájában járva teljesítjük be küldetésünket…

Szeretnénk ezért imádkozni ezen a héten. Szeretnénk néhány szempontot felvetni, amelyeket érdemes lehet figyelembe venni a tervezés során:

1. Arra kérünk és biztatunk mindnyájatokat, hogy az imahét napjain jöjjetek össze a környéketeken található gyülekezetekkel, meghívva minden közel lakó testvért, és imádkozzatok együtt, egy szívvel a megadott bibliai textusok alapján, a Szentlélek vezetése szerint! Legyetek kezdeményezői, motorjai az Aliansz-imahét szervezésének, a felekezetek, gyülekezetek, egyházak közötti, krisztusi egység ápolásának, testvérként egymás kölcsönös elfogadásának, tiszteletének, a közös imádkozásnak!
2. Érdemes áttekinteni, hogy minden evangéliumi egyházat, közösséget, imacsoportot meghívtak-e, bevontak-e az imaalkalmakba, amelyik a településen vagy annak közelében él. Ha ez valóban egy közös utazás, a sokféleség nem megosztóvá, hanem gazdagabbá és sokrétűbbé teheti az egységet…
3. Lehetőség szerint ne egy helyre tervezzük az összejöveteleket, hanem közös, előzetes tervezés alapján látogassuk végig a részt vevő gyülekezetek templomait, imaházait, összejöveteli termeit.
4. A tervezésnél vegyük figyelembe, hogy az imaalkalom lehessen releváns és vonzó a fiatalok számára is. Javasoljuk, hogy tegyétek lehetővé a fiatalok részvételét, s hacsak lehet, vonjatok be fiatalokat a tervezésbe, az előkészítésbe, a szolgálatokba. A nemzedékek egysége, a generációk közötti párbeszéd és megértés nagyon fontos az egyház számára.
5. Mivel ez alkalommal közös imádságra hívunk, a tervezésnél ügyeljünk arra, hogy valóban jusson elég idő az imádságra! Legyünk bátrak és kreatívak annak a tervezésében, hogy mikor milyen témákban és milyen formában imádkozzunk!
6. Használjuk ki a tervezésben azt az ajándékot is, hogy mint férfiak és nők különféle szempontokkal, erősségekkel rendelkezünk, egymást kiegészítő meglátásokat tudunk behozni a tervezés folyamatába.
7. Tartsuk szem előtt azt is, hogy mit szeretnénk elérni a jövőben, az évek során merre fejlődjön, milyenné váljon, milyen szerepet töltsön be az imahét. Tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy (lelkileg, szellemileg, létszámban…) növekedjünk? Hogy akik most részt vesznek, megtapasztalják, hogy ez az imádság és ez az ügy fontos, és ehhez valamilyen módon csatlakozzanak, a későbbiekben is az imaalkalmakon részt vegyenek, sőt, magukkal hozzák barátaikat!

Isten sokféle módon megáldott minket, méltó, hogy odaszánjuk neki az életünket, őt imádjuk! Legyen jó alkalom ez az imahét is ennek megünneplésére! Folytassuk tehát együtt, egy szívvel, lélekkel, s „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért, nézve a hit szerzőjére és bevégzőjére, Krisztusra” – miközben őt követve járjuk zarándokutunkat ezen a világon a mennyei haza felé.

Thomas Bucher
az Európai Evangéliumi Aliansz főtitkára