Anabaptisták a Kárpát-medencében
A reformáció elindulásakor a kereszténység megújulása körüli szenvedélyes teológiai útkeresésnek sokakat foglalkoztató kérdése volt a keresztséghez kapcsolódó tanítás tisztázása. A Szentírás tanulmányozói közül nem kevesen foglaltak állást a hitvalló keresztség, a személyes hit alapján történő bemerítés mellett. A gyermekkeresztség végül többségbe jutó hívei e csoportot az anabaptista gyűjtőnévvel illették.
Az anabaptista tanítás a Kárpát-medencében is hamar jó talajra talált, az 1520-as évektől hol több, hol kevesebb nyitottsággal fogadta a hitvalló keresztség hirdetőit a reformáció fejleményeiből mind többet magáévá tevő papság, polgárság és a közrendűek társadalmi csoportjai is.
A reformáció előrehaladásával az anabaptista felfogás hatása egyre kevésbé érvényesülhetett: a lassan határozott formát öltő protestáns csoportok a gyermekkeresztség tana körül szerveződtek felekezetté, és maguk is részesei lettek az anabaptisták egész Európára kiterjedő üldözésének.
A három részre szakadt Magyarország, elsősorban a Királyi Magyarország és Erdély több mint két évszázadra menedéket adott a nyugatról, német nyelvterületről elüldözött, habánoknak nevezett anabaptistáknak.
Az eredeti hazájukban kialakított városias-kézműves közösségeik kiemelkedő mesterségbeli tudását, szakmai újításaik hasznosságát több magyar főúr is felismerte, és a 16. század közepétől megkezdték szervezett letelepítésüket saját birtokaikon, korlátozott szabad vallásgyakorlást és kollektív kedvezményeket biztosítva számukra. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által Alvincon létesített habán telepítés a legközismertebb ezek közül. A sajátos habán élet- és vallásgyakorlat, az erőszakmentesség és a magas szintű kézműipar Közép-Európa egyedi szellemi, néprajzi és művészeti kincseként maradhatott fenn egészen a 18. század második felének erőszakos rekatolizációjáig.
Anabaptisták és baptisták kapcsolata
Világszerte ma is vannak olyan egyházak, amelyek közvetlenül az 1500-as években létrejött anabaptista közösségekből nőttek ki. Az európai baptista felekezetek viszont, amelyek a polgári forradalom századának Angliájáig vezethetik vissza gyökereiket, nem anabaptisták. Az 1846-ban meginduló magyar baptista misszió nem áll közvetlen kapcsolatban a Kárpát-medence történetének anabaptistáival. Nem mutatható ki olyan érdemi, szervezeti, történeti kontinuitás sem, ami áthidalná a Mária Terézia uralkodása és a reformkor közötti űrt, és összekötné a habánok utolsó generációját az első magyar baptistákkal.
Mindazonáltal a hitvalló keresztséget mind az anabaptisták, mind a baptisták hitük sarokkövének vallják és akként gyakorolják, s így a baptisták joggal tekintik magukat a (mérsékelt) anabaptisták szellemi örököseinek.
A magyar baptisták elkötelezettek a Kárpát-medencei anabaptizmus és az anabaptista habánok történelmének kutatására
Elkötelezettek vagyunk a Kárpát-medencei anabaptizmus és az anabaptista habán közösségek életének, hitének, kultúrájának kiterjedt tudományos vizsgálatára és tanulmányozására, ami gazdag lehetőséget kínál a magyarországi reformáció hitvalló keresztséget gyakorló ágának alaposabb megismerésére, a korabeli vallási és társadalmi viszonyok árnyaltabb megközelítésére, új kutatási témák elindítására. Ugyanakkor feladatunk nekünk, a Kárpát-medencében élő baptistáknak, hogy az anabaptista örökség gondozói, történelmi és hitbeli értékeik megőrzői és továbbadói legyünk. Mindezen túl pedig törekvésünk, célunk, hogy a hithősök példájából is merítve hűségesen kövessük Jézus Krisztust, „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
