Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Az életrajzodat olvasva számomra az rajzolódott ki, hogy a hitéleti szolgálataid gyerekkorod óta kéz a kézben jártak a hivatásoddal. Feltételezem, hogy az életedben a zene és a művészet a születésedtől kezdve jelen volt.
Ez így van. Zenész családból származom, édesapám szintén zenész és zenepedagógus mind a mai napig. Nem volt nálunk kérdés, hogy nekünk vajon ki kell-e próbálnunk hangszereket. Kakukktojásnak számítottam a testvéreimhez képest, mert a bátyám és az öcsém is a klarinétot választotta édesapám után, aki eredetileg klarinéttanár. Nekem már egészen kicsi korom óta megtetszett a trombita, ahogy fénylik és szép nagy hangja van, és nem lehet nagyon elveszni a billentyűkben, mert csak három van. Utólag azért kiderült, hogy ez amúgy nehezíti a hangszertanulást.
Ifjúsági lelkipásztor 
Trombitaművész
Otthon és a gyülekezetben is zenéltetek?
Igen, édesapám karvezető Szegeden a gyülekezetben, és az énekkar mellett sokszor zenei kísérettel is szolgáltunk, akik akkoriban zeneiskolába jártunk. Így korán lehetőség volt a gyülekezetben megszokni az éles helyzeteket, ami nyilván segített a zenei tanulmányokban is, mind a szereplésnek, mind a lámpaláznak a ledolgozásában, de önmagában a hangszerjátékban való fejlődésnek is jót tett a gyülekezeti szolgálat, amit nagy örömmel végeztem már egész kicsiként.
Mit jelent, hogy egész kicsiként? Hány éves voltál ekkor?
Másodikos koromban kezdtem trombitálni, de kisgyerekként nem feltétlenül azt képzeli el az ember, hogy ő majd zenész lesz, inkább csak az aktuális örömökre, sikerekre koncentrál. Így voltam vele én is, hogy szerettem a trombitát elővenni és gyakorolni, ami nekem nem jelentett terhet, és ez a környezetemben furcsa is volt, mert voltak olyan barátaim, akiket nagyon nehéz volt rávenni otthon a gyakorlásra. Gyerekként első körben állatorvosnak készültem, de mivel különböző versenyeken jó eredményeket értem el, inkább a zene felé terelődött a pályaválasztás.
Milyenek voltak a középiskolás éveid?
Akkoriban volt egy célkitűzésem, hogy jó lenne, ha eljutnék egy osztrák vagy német zenekarba, ahol a művészeket nagyon megbecsülik. Azonban a középiskolás tanulmányaim felénél Isten megszólított és egy lelkipásztori elhívást adott az eredeti terveimhez képest. Viszont az elhívás mellé nagy békességet adott abban, hogy a középiskolát és az egyetemet elvégezzem, mert ez nem akadályozza, hanem még segíti is a lelki munkát. Ezzel egyidejűleg kimunkálta Isten az életemben a dicsőítésben való aktív részvételt, és még gitározni is többé-kevésbé sikerült megtanulnom, amivel dicsőítésvezetőként szolgálok a szegedi gyülekezetben és a MABIM dicsőítőcsapatban. Szóval így azt tapasztaltam meg, hogy a zenei tanulmányok és az átélt megtapasztalások mind-mind a javamra tudtak válni, és ezeket az előismereteket tudom hasznosítani a szolgálatomban, a dicsőítésben.
A tanári pálya milyen szerepet tölt be a hivatásodban?
Azt gondolom, hogy zenetanárnak lenni egy kiváltságos helyzet, mert lehetőség nyílik az egyéni órák során arra, hogy a diákok olyan problémákat, kihívásokat, kérdéseket osszanak meg az életükből, amiket lehet, hogy otthon nem mondanak el vagy az iskolai közegben nem mernek felvállalni. Ezáltal azt érzem, hogy pluszlehetőség az, hogy az Isten szeretetét közvetítsem pusztán a munkám betöltése által.
A Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió vezetőjeként hogy látod a misszió életét, jövőjét? Milyen kihívásokkal kell most szembenéznetek?
Nehéz időszak van mögöttünk, mert a koronavírus-járvány okozta posztcovid-lelkitüneteket kell helyrehozni a fiataloknál. Sok ifjúsági közösséget tényleg megviselt ez az időszak. Fontos lenne a mai fiatalokat mai módon elérni, ami azért elengedhetetlen, mert rengeteg hatás éri őket ebben az információáradatban. A virtuálisan leterhelt generációnak mégis fontos az, hogy Istent közvetítsük, és eljuttassuk hozzájuk azokat a programokat, üzeneteket, amelyek közelebb tudják őket vinni Istenhez.
Szerinted milyen jelentősége lehet a művészeteknek a misszióban?
Azt gondolom, hogy egy út lehet az emberek számára ilyen módon közölni az evangéliumot. Sokaknak talán a művészeten keresztül visz az egyetlen út a szívükhöz. Ez is egy olyan lehetőség, amit szerintem érdemes és olykor felelősségünk is kihasználni.
Milyen különbségeket érzékelsz a lelkiségedben a világi zenei feladatok és a hitéleti szolgálatok között?
Érdekes, hogy amikor trombitásként szólóban vagy zenekarban kellett koncerteznem, akkor az izgalom nagyon el tudott hatalmasodni rajtam, és valahogy azt tapasztalom meg a szolgálatban, hogy az teljesen más. Talán azért, mert nem emberi módon akarok megfelelni más embereknek. A szolgálatban jobban ki tudom zárni a környezetemet, és jobban át tudom adni magamat Istennek, ami szerintem segít abban, hogy egyre kisebb legyek, és ne rólam szóljon a zenélés, hanem én csak egy eszköz legyek.
Hogyan folytatódott az a korábban említett történet, ami a lelkipásztori elhívásról szól?
2018-ban összeházasodtunk és megimádkoztuk, hogy nem egyből kell jelentkeznem a teológiára, hanem előbb a zenei diplomáimat szereztem meg, illetve megerősítettük a házassági kötelékünket. Ezután jött a lehetőség a teológiai képzésre, mert Szegeden levelező tagozatot indítottak 2019-ben. Nagyon jó volt átélni, hogy Isten lehetővé tette, hogy a munkámat megtartva, a családomtól nem szétszakítva egy áldott képzésben tudtam részt venni. Jelenleg Szegeden vagyok ifjúsági lelkipásztor, de természetesen mindemellett a MABIM vezetői szolgálata is egy markáns rész marad az életemben.
Mesélj a családodról!
Adri, a feleségem a valóban hozzám illő segítőtárs, mi ketten igazán kiegészítjük egymást. Zenészként ismerkedtünk meg az iskolai tanulmányok során, tehát nem volt nehéz a találkozásunk. Ikreink születtek, egy kisfiú és egy kislány. Érkezésük eléggé felborította az évek során megszokott, jól bevált időbeosztás és feladatmegosztás gyakorlatát, és meg kellett tapasztalnom azt, hogy nem akkor tudok készülni egy-egy szolgálatra, amikor én akarok, hanem amikor időm van rá. Viszont egészen új képességek is megjelentek az életemben, hogy négy óra alvással is végig lehet csinálni egy napot huzamosabb ideig, akár hónapokig is. A helytállásunk közepette persze azt is tapasztaljuk, hogy nagyon sok öröm van a gyereknevelésben.
Milyen kimagasló állomásai vannak a művészi pályádnak?
Szegeden a színházban, a szimfonikus zenekarban is játszottam, és volt lehetőségem a Szegedi Szabadtéri Játékokon is részt venni, illetve országos versenyekre elmenni, különböző kamaraformációkban benne lenni. Összességében elégedett vagyok azokkal a lehetőségekkel, amiket megélhettem. Most egyértelmű az életemben, hogy Isten egyre inkább a lelki útra és irányba terel, és a szolgálatok azok, amik dominánsabbak a zenéhez képest, de ugyanakkor ezen a területen is érzem a helyét a zenei tanulmányoknak és az ott átélt élményeknek, tapasztalatoknak.
MABIM-vezetőkkel 
Fúvószenekar
Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
A foci, a sport és a zenehallgatás kapcsol ki leginkább olyankor, amikor van rá időm, de ez mostanában nem jellemző. Szeretek dicsőítő dalokat is hallgatni és akár közben a kocsiban énekelni, imádkozni. Jó lehetőség egy-egy hosszabb utazásnál ilyen módon kizárni a gondolatokat, és így dicsőíteni az Istent.
A teljes interjú itt hallgatható meg:
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
