Atomenergia és életstílus

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2015. október 9-én rendezett konferenciájának fókuszában a Paks2 atomerőmű építésének kérdése, annak etikai oldalról történő vizsgálata állt.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Etikai Bizottsága Atomenergia és életstílus című konferenciájának már az alcíme is kifejezte, hogy éles megfogalmazással, az etika irányából kívánják a szervezők a a fenntarthatóság kérdéskörét feldolgozni: Ami a tervekből kimaradt: Paks 2 etikai kérdéseire adott válasz. A felvetés nem is váratott magára sokáig, hiszen a neves előadók valóban élesen, a rövid távú célok helyett a hosszú távú, fenntartható gondolkodást helyezték előtérbe. A sajnálatosan kevés hallgatóság előtt létrejövő konferencia így rávilágított arra, hogy a felekezetek összefogáson és párbeszéden alapulva kívánnak nemcsak a fenntarthatósággal, hanem a teremtett világ védelmében az etikával foglalkozni, arról állást foglalni. A konferencia egyik szervezője, Béres Tamás egyetemi tanár egyúttal kifejezte, hogy az előadások nemcsak kötet formában lesznek a későbbiekben elérhetővé téve, hanem a MEÖT Etikai Bizottsága az elhangzott előadásokra támaszkodva egy nyilatkozatot is ki kíván majd adni, mely a felekezetek közös állásfoglalását kívánja elősegíteni.

Lányi András A válasz: Paks2. De mi volt a kérdés? címmel tartott előadásában hangsúlyozta, hogy az atomerőmű által termelt energia a foszilisnál jobb, de a megújuló energiánál drágább.

„A tervezett Paks2 atomerőmű a költségei megtermeléséig drágább energiaforrás lesz, hiszen a hitelt – és annak kamatait – ki kell termelnie. A nemzeti árgaranciával megvalósuló beruházás vonatkozásában a költségvetésben már látjuk, hogy számos plusz költséget nem számoltak bele, így várhatóan a kiadások jelentősen meghaladják majd a tervezettet” – fogalmazta meg aggályait az előadó.

Lányi András kiemelte, hogy a világon nem tekintik versenyképesnek az atomenergiát: „A biztonsági körülmények miatt az atomenergia előállítása nő, míg a megújuló energiáké csökken.” A filozófus a fukusimai atomerőmű-balesetre emlékeztetve hívta fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy bár lényegesen kevesebb atomerőmű-baleset van, annak kockázati tényezője és hosszú távú hatása óriási kockázatokkal jár. „Ezt felismerve bármennyire is úgy tűnt, hogy az atomerőművek reneszánszát éljük a világban, a beruházások iránya Fukosimát követően megváltozott, Franciaország, Nagy Britania, sőt, Oroszország is leállította beruházásait” – fogalmazott Lányi.

Akarunk e olcsó tömeges energiaforrást adni az emberiségnek? – kérdésre a filozófus elmondta, hogy ennek az lenne a hatása, hogy nemcsak hihetetlenül felpörgetné a gazdaságot, növelné fogyasztást, de népességrobbanáshoz is vezetne, így „a folyamat a földi ökoszisztéma teljes pusztulásához vezetne.”

Lányi András meglátása szerint „a jövő úgy képzelhető el, hogy az energetikai alapellátást a helyi, decentralizált energiahálózatok fogják működtetni. Ezek szél- és napenergiát használnak majd. Ezt fogja a nagy hálózat erősíteni, így az atomerőművek szerepe nemcsak hogy visszaszorul majd, hanem a meglévő atomerőműveknek szabályozhatóaknak is kell majd lenniük, hogy megfeleljenek az elvárásoknak.”

„A jó és a rossz választásával szemben a két rossz közül kell ma már választanunk” – fogalmazott Szűcs Ferenc.

A teológus előadásában kifejtette, hogy az atomenergia felhasználását az emberek negatív módon ismerték meg. A nagypolitika gyanakvása kíséri a békés célú felhasználást is. A hadászati titkosítás átterjedt a média gondolkodására és gyanakvására.

A fenntartható fejlődés értelmezésével kapcsolatban Szűcs Ferenc kiemelte, hogy „ma ez alatt azt értjük, hogy a technikai civilizáció által létrehozott komfortos életet hogyan tudjuk a legkisebb károk okozásával fenntartani.” Mint előadásából kiderült, a fejlett világ energiaszükségletének 80%-át foszilis energiából nyeri. Az energiaigény a harmadik világ fejlődésével együtt tovább fokozódik.

Arra a kérdésre, hogy mit tehetnek a keresztény egyházak? Szűcs Ferenc az őszinte párbeszédet emelte ki: „Olyan fórumra lenne szükség, ahol a megismerhető tények és adatok alapján kellő ismeretszerzést kaphatnánk arról, hogy arányban áll-e a kockázat és a haszon.” A teológus ugyanakkor kiemelte, hogy etikai vonatkozásban „a kérdést a teremtésvédelem aspektusában kell vizsgálni, reménységgel. A keresztény apokaliptika nem pusztulásként értelmeződik, hanem a remény jeleként” – fogalmazott.

Van e kényszerítő szükségesség az atomerőművek építésére? Az etika olyan határterületen mozog, ahol arra keresi a választ, hogy szabad-e megtennünk azt, amire lehetőségünk van. „Minden rossz tapasztalat ellenére elképzelhető, hogy a mai világban a lehető legnagyobb biztonság mellett az atomenergia előállítására szükség van. Ugyanakkor a megújuló energiafelhasználás megerősítése fontos lenne” – fogalmazott Szűcs. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának professzor emeritusa hangsúlyozta, hogy „nem jó irány, ha a nukleáris erőműveket korunk kizárólagosbűnbakjának tekintjük, hiszen ezáltal eltereljük a további szennyezésekről, káros anyagok használatáról a gondolkodást. Elég ha az élelmiszerek adalékanyagaira, a légi közlekedés károsanyag-kibocsátására gondolunk és máris látjuk, hogy egy nagyon összetett kérdéssel kéne felelősen foglalkozni.”

„A Föld energiafelhasználásánál tízezerszer több energia érkezik a földre évente a Nap által, mégsem azt használjuk” – hangsúlyozta Kroó Norbert.

„A föld lakosságának és energiaigényének növekedése gyorsuló ütemű. Vonatkozik ez természetesen az elektromos energiafogyasztásra is. Mivel ennek előállítása zömmel fosszilis energiahordozók felhasználásával történik, földünk globális felmelegedési folyamata is gyorsul” – hangsúlyozta a fizikus. Arra a kérdésre, hogy Honnan vehetjük a jövőben az energiaforrásokat? a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja elmondta, hogy „a szén, olaj, és földgáz mellett a megújuló forrásokra és az atomreaktorokban termelt elektromos energiára számíthatunk. A távoli jövő mindenképpen a napenergia tudatos felhasználásán alapulhat, hiszen jelenleg tízezerszer annyi jut belőle földünkre, mint az emberiség jelenlegi teljes energiafelhasználása.” Kroó Norbert ugyanakkor hozzátette, hogy „átmenetileg azonban nem mondhatunk le az atomenergiáról, hiszen jelenleg is az emberiség energiafelhasználásának 16%-át adja és ez az arány még növekedhet is. Sokak szerint a nukleáris energiatermelés reneszánszának kapujában állunk.

Ezen energia termelése ugyanis biztonságos, szén-dioxid és emisszió mentes, mindenütt elérhető, energiabiztonságot és függetlenséget jelent és az üzemeltetésben megbízható tapasztalatokkal rendelkezünk.” Az energiaigény változásával kapcsolatban Kroó Norbert hangsúlyozta, hogy „a növekvő energiaigény növekvő globális felmelegedéshez vezet. Ha a világ megpróbálna olyan szinten élni mint Európa, akkor azonnal vége lenne a világnak.”
A fizikus előadásában kiemelte, hogy optimizmusra ad okot a negyedik generációs atomerőművek tervezete, mely extrém magas hőmérsékletű reaktorok építését jelenti. Ezek várhatóan sokkal biztonságosabbak lesznek. A nukleáris energia kérdésében Kroó Norbert kiemelte, hogy versenyképes a földgázzal, nem környezetszennyező, nem járul hozzá a globális felmelegedéshez, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hosszútávon nem a nukleáris energia, hanem a napenergia a megoldás. „Senki sem lehet biztos a nukleáris energia-kérdés jövőjével kapcsolatban, de vannak új tervek, ugyanakkor nő a terroristák veszélye, mely a kockázati tényezőt megemeli, így mindenképpen globális szintű gondolkodás kéne.”

„A világ Isten ajándéka az embernek, mellyel az a dolgunk, hogy továbbadjuk” – hangsúlyozta Zlinszky János a német pásztorlevél alapján.

A biológus az egyházi állásfoglalások összehasonlításán keresztül mutatott rá a teremtett világról való teológiai gondolkodásra. A nukleáris exodus kérdésében az előadó kiemelte, hogy „a nukleáris kivonulás az igazságosság és a béke zarándoklata.” A nukleáris energia pazarló életmódot tesz lehetővé, komoly veszélyeket rejt. „Vigyázni kell a technikai ráhagyatkozásra, mert katasztrófára vezethet” – fogalmazott.

Mielőtt az „elemek felbomlanak”, avagy fúziós vagy fissziós? címmel Kodácsy Tamás tartott előadásában hangsúlyozta: „nincsen alternatívája az atomenergiának, ez az egyetlen energiaforrásunk, de az Isten által teremtett napenergia forrása is ez.” A teológus a megújuló energiaforrás és az ember által előállított, jelentős veszélyekkel járó energiaforrások felelősségének kérdésére mutatott rá. Hasadásból vagy összekötésből építkező energiánk legyen? kérdésére a református lelkipásztor Bábel történetén keresztül figyelmeztetett: „nemcsak a múlt, hanem a jövő sáfárai is vagyunk.”

Ugyancsak a felelősség kérdésére, az emberi kapzsiságból adódó korábbi tragédiákra mutatott rá Az atomerőművek és az emberiség jövője címmel tartott előadásában Végh László, aki hangsúlyozta, hogy „a reaktorokat hiba esetén sem nem lehet könnyen leállítani, a maghasadás megszüntetésével még jó ideig 5-10%-on megy. Az energia hőenergiává alakul, ezért hűteni kell, ami további kockázatokat rejt.”

A természettudomány oldaláról Victor András tartott előadást, melyben a bányászat az uránfeldolgozás hatásait mutatta be. Az előadás kitért az atomerőművek működésére, valamint a rendellenességekből következő veszélyekre is. Mint figyelmeztetett, az atomerőművek hulladékanyagát ma is számos ország más országba szállítja, mely ellen komolyabb fellépésre lenne szükség: „a kiégett fűtőanyag elhelyezésével kapcsolatban ki kellene mondani, hogy azokat más országba ne lehessen szállítani.”

„Egyházként nemcsak belső kényszer van arra, hogy szóljunk, hanem a gyülekezet és társadalom elvárása is érzékelhető, hogy véleményünkkel segítsük a tájékozódást” – fogalmazott Fazakas Sándor. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyetemi tanára ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy „az egyházi állásfoglalások jellemzője, hogy vagy túl elhamarkodottak, vagy későn születnek, vagy nem túl alaposak.” A Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékvezetője Hans Jonas gondolatát idézve – „cselekedj úgy, hogy cselekedeteidnek következményei összeegyeztethetőek legyenek a tartós és valódi emberi élettel a földön” – a világ reális látásának igényét emelte ki: „Az ember könnyen azt hiszi, hogy a világ érte van, miközben az önmagáért való, nemcsak az emberért.” Fazakas Sándor hangsúlyozta: „az erkölcsi érvelés módja napjainkra megváltozott. Előtérbe lépett az érvelés a felülről megmondott igazsággal szemben. Ezért szükséges, hogy keressük a párbeszéd, a közös gondolkodás lehetőségét, hogy az egyház érvekkel tudja megfogalmazott és vallott igazságát képviselni.

Forrás: http://www.evangelikus.hu/atomenergia-es-eletstilus-2015