Az Albertirsai és Pilisi Baptista Gyülekezet látogatása Pozsonyban

Május 12-én az Albertirsai és Pilisi Baptista Gyülekezet valamivel több mint 50 fővel látogatást tett szlovák testvéreinknél Pozsonyban. Látogatásunk célja elsősorban a testvérközösség ápolása, valamint egymás megismerése volt.

A szlovák testvérek nagy örömmel vártak bennünket, énekes és igei szolgálatunkat szeretetvendégséggel, egy finom ebéddel, majd pedig egy idegenvezetővel tett pozsonyi városnézéssel hálálták meg.

Az ottani gyülekezet jórészt már szlovák anyanyelvű testvérekből áll, magyar nyelvű istentisztelet nincs is jó ideje, de néhányan a szüleiktől még megtanultak magyarul, és nagyon örültek annak, hogy velünk az édesanyjuktól tanult nyelven beszélhetnek. Én különösen szeretem a tájnyelvi beszélőket hallgatni, így számomra rendkívül nagy öröm volt, hogy Pozsonyban dolgozó palócokkal találkozhattam.

Istentiszteleteiket egy régi evangélikus templomban tartják az óvárosban – festői környezetben – alig néhány percre a pozsonyi vártól.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit oszthatnék meg az ottani látogatásunkból, mi az, ami mások számára is többet jelenthet, mint egy krónikás beszámolója egy gyülekezeti kirándulásról.

Azt hiszem, a verssor, amit Berzsenyi Dániel több mint 200 évvel ezelőtt megfogalmazott, ma rendkívül aktuális: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” Nem a végítéletről akarok írni, de mindnyájan látjuk, hogy „nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad”, ahogy arról a Biblia is jövendöl. Éppen ezért rendkívül fontos kötelességünk nekünk, hívőknek, hogy ne az országok között húzódó feszültségek határozzák meg a szomszédokkal való viszonyunkat, hanem közös hitünk összetartó ereje és a közös szolgálat. Jézus kereszthalála előtt azért imádkozott, hogy egységben tudjuk képviselni őt a világban. „Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Jn 17,11)

Hogy folytassam a megkezdett Berzsenyi-verset: „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Nagyon kevesen vagyunk mi, keresztény hívők ebben a világban. És nem egy „Rambo” keresztény életet tervezett számunkra Isten, hanem tudta és látta, hogy közösségben van az ember igazi ereje. És azt várja tőlünk, hogy dolgozzunk az egységen, akkor is, ha a körülöttünk élők a viszályt szítják a nemzetek között. Azt akarja, hogy szeressük és bátorítsuk a testvéreinket, akikkel közös a küldetésünk. Hogy számoljunk le a büszkeségünkkel, valós vagy vélt sérelmeinkkel, mert nem vagyunk egyedül, nem kell egyedül lennünk a szolgálatban. Építhetünk hidakat a nyelvi akadályok ellenére is, ha nem félünk a különbözőségtől, mert hatalmas lehetőség rejlik ezekben. Fantasztikus és felemelő érzés volt Pozsonyban megtapasztalni, hogy Isten Lelke eggyé tud tenni bármilyen ’színes’ társaságot.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (133. zsoltár)