Kik azok a habánok? Mik a különlegesen szép habán kerámiák jellegzetességei? A héten ezzel a témával folytatódott a Kárpát-medence kerámiaművészetéről szóló sorozat a múzeum Országzászló téri épületében.
Vörösváry Ferenc nyugdíjas gépészmérnök, ám szenvedélyes gyűjtőként a kerámiaművészet kutatójává is vált. Az ő közreműködésével több mint 80 múzeum és számos magángyűjtő együttműködése révén válhatott közkinccsé – egy könyvsorozat formájában – a magyar népi és polgári kultúra értékes kerámiáinak gyűjteménye.
A Kárpát-medence kerámiakincseit bemutató sorozatának legutóbbi előadásán a habánokról mesélt, és az is kiderült, hogy több országban, mintegy 50 helyszínen (múzeumban, magángyűjteményben) járt, hogy a legszebb habán edényeket lefotózza, dokumentálja.
A habánok voltaképpen vallási csoportként jelentek meg, közösen dolgoztak, alkottak, igen elzártan éltek. Mindez megnehezíti az utókor számára a habán kultúra kutatását – tudtuk meg. A habánok voltaképpen anabaptista vallásúak. Az anabaptistákat a reformáció harmadik ágaként tartják nyilván: egyházat nem alapítottak ugyan, de sok szervezetük volt. A habánok is vallották az anabaptista alaptézist, miszerint a gyereket akkor kell megkeresztelni, amikor már képes dönteni a saját vallásáról. Alapelvük volt az is, hogy a közélet ügyeiben nem vettek részt, és tiltottak minden erőszakot, nem fogtak fegyvert sem. Ennek ellenére (vagy épp ezért) igen zárt közösségeiket rengeteg üldöztetés érte. Az anabaptista mozgalom aranykora a 16. század közepétől a 17. század elejéig terjedő időszak, központja Morvaország. Ott hozták létre először közösségeiket, krónikát írtak, és olyan foglalkozásokat űztek, amelyek vallásukkal összeegyeztethetőek voltak: tűzálló nádtetőt készítettek, üveggyártással, kerámiával foglalkoztak, sok bába, patikus is volt köztük. A vallási üldöztetések elől a habánoknak menekülniük kellett, a 16. század végétől a mai Magyarország területén is letelepedtek, és itt is készítették jellegzetes, különleges kerámiáikat.
Vörösváry Ferenc fotókon mutatta be azokat a szebbnél szebb ónmázas edényeket, amelyeket sikerült fellelnie. (A legkorábbi, 1593-ból ismert morva habán edényt a prágai múzeum őrzi.) Ismertette a jellegzetes motívumokat, és azt is érzékeltette, miféle változásokon mentek keresztül… A tálak, kupák alapszíne a korai habán tárgyakon tejfehér. Szívesen alkalmazták a bordűrt, főmotívumként pedig virágmintákat, jellegzetes színekkel: kobaltkékkel, antimonsárgával, türkizszínű rézzölddel. Szabadkézzel díszített szépséges tárgyakat láttunk, amelyeken olykor felfedezhető volt az azonos kéz (rajzoló) nyoma, még sincs a tárgyak között teljesen egyforma… Követtük, hogy miként változtak idővel a kerámiák: olykor túldíszítetté váltak, később megjelent rajtuk a figurális motívum. Idővel az edények alapszíne is változott: gyönyörködtünk kobaltkék tányérban is, amin csak egy elegáns fehér virágmotívum ékeskedik.
Legkedveltebb edényformájuk a tál, de láthattunk boros- és pálinkáshordókat, évszámmal ellátott korsókat, fennmaradtak kézmosók és víztartók is, no meg míves patikaedények… A több-kevesebb változás, idegen hatás ellenére azonban a habánok megőrizték kultúrájukat, no és kerámiáik mással össze nem téveszthető stílusjegyeit.
Gábor Gina
Forrás: http://feol.hu/kultura/az-elegans-motivumok-mesterei-1821761
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
