Az élet: változás

Alig egy hónap telt el az ünnepek óta. Mindannyian az aktuális élethelyzetünkből adódóan várakozással, örömmel, szomorúsággal, félelemmel vagy pedig reménnyel futunk neki az új esztendőnek.

Az évnek ebben az időszakában természetes, hogy számot vetünk az elmúlttal, és igyekszünk végiggondolni, meddig jutottunk kitűzött céljaink megvalósításában, vagy újragondoljuk, jó-e az az irány, amerre haladunk.

Nagyon sok ember elsősorban külső dolgokban szeretne változást: lefogyni, meghízni, új munkát, utazást, lakásfelújítást. Ezek mind fontos dolgok, és természetesen kell is időt, energiát szánnunk arra, hogy a hétköznapi dolgaink jól működjenek. De akarunk-e belső változást? És ha igen, mennyire?

Nemrég egy közéleti személyiség beszélt az életéről, és nagyon tetszett, amikor azt mondta, hogy aki nem változik, az nem él. Az élet különböző szakaszaiban más és más tulajdonságokra van szükség, mások a felelősségi körök, mások a döntéshelyzetek. Ha nem változnánk, ha nem fejlődnénk, egyszerűen nem tudnánk jó döntéseket hozni. Isteni elvárás is egyben felénk: „…változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Munkám során gyakran tapasztalom, hogy az emberek beleragadnak egy-egy élethelyzetbe, és nem tudnak kilépni a negatív örvényből. Nagyon jól tudják, hogy változniuk kellene és változtatniuk bizonyos szokásokon, berögződéseken, de mégsem teszik. Azt mondják, nincs elég erejük nemet mondani, letenni az alkoholt, a dohányt, vagy túl nehéznek tűnik felelősséget vállalni, elköteleződni, netán leválni a szülőről és fordítva. Aztán küszködnek, panaszkodnak, majd imádkozni sem mernek, mert már óriásira nőtt a távolság.

Az igazi változáshoz ki kell lépni a komfortzónánkból, megtennünk azt a lépést, amelyet addig nem mertünk, és meglépni az utolsót ott, ahol le kell zárni az ajtót. Isten ad erőt mindehhez, hiszen megígérte, hogy velünk lesz. Higgyük el neki.

Forrás: Szeretet-Szolgálat