Az evangélium kiáradása a Szegedi Tudományegyetemen

Egy maroknyi elszánt fiatal a nyárvégi utolsó szünidei vagy szabadságként kivehető napjait missziós munkának szentelte Szegeden.

Olyan újjászületett, szolgálatkész emberek gyűltek össze városunkban, akik szerettek volna bekapcsolódni az egyetemi misszióba és az utcai evangelizációba egyaránt. „…amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.« De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: »Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!«” (Róm 10,13–15)

Elméleti alapjaink lefektetése után mindazt, amit tanultunk, három napon keresztül kamatoztattuk a terepen – történetesen a Szegedi Tudományegyetem beiratkozási hetén. Egész napos evangéliumhirdetésre nyílt lehetőségünk, hiszen már reggel nyolc órától érkeztek a hallgatók egészen késő délutánig, hogy bekerüljenek az egyetem vérkeringésébe. A hosszas sorban állások nem törték meg az érdeklődőket – ottlétünk alatt legalább 220 hallgatóval beszélgettünk, akik közül közel 200 ember hallotta a teljes evangéliumot, és lettek kérdései Jézussal kapcsolatban! Szolgálatunkat a napok végén testvéri körben zártuk kiértékeléssel és közös vacsorával, valamint élménybeszámolókkal fűszerezve:

„Krisztus szeretete által nyitott tudtam lenni az emberek felé, és kezdeményező a beszélgetésekben, pedig alapvetően zárkózott típus vagyok. A MIT-en sok barátot szereztem, akikkel szeretném továbbra is tartani a kapcsolatot, illetve az egyetemnél is számos ismerőssel hozott össze Isten, akikkel amúgy nem találkoztam volna.” (Daniella)

„Senki nem hivatkozott arra, hogy »nincs ajándéka« az evangélium hirdetéséhez, hiszen minden hívő feladata ennek a megosztása. Nagyon jók voltak a szolgálat utáni alkalmak, még ha fáradtak is voltunk. Jó volt közösségben lenni, átbeszélni a tapasztalatokat, és együtt imádkozni.” (Kata)

„Amikor az ’evangelizáció’ szó nem riaszt el, van bátorságod és erőd kilépni a komfortzónádból, és már eleged van saját magad pátyolgatásából, szeretnél másoknak adni egy esélyt, hogy megismerjék, megtapasztalják, ki az Igazság, akkor érdemes próbára tenni magadat ezen a téren!” (Péter)

„Nagyon jól éreztem magam, szeretem az itteni embereket, mindig szeretettel fogadnak. Megláttam, hogy mennyi a csalódás azokban, akikkel találkoztunk a beiratkozás során. Türelmesnek kell lennünk velük, de a döntésre hívást sem szabad elmulasztanunk feléjük!” (Erika)

„Jó volt átélni, hogy Isten az, aki megragadja, elgondolkoztatja az embereket. Nagy kiváltság, hogy én is részt vehettem ebben!” (Tamás)

„Számos olyan elsőshöz vezetett oda Isten, akivel hasonló szakon vagyok, vagy az életünkben voltak hasonló állomások. Születtek mély beszélgetések és új barátságok.” (Zsófia)

Köszönjük Jézus Krisztus megtartó kegyelmét és védelmét az életünkön, aki lehetővé tette számunkra ezt a szolgálatot! Hálásak vagyunk a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetnek és a MABIM-nak, hogy segítették az idei Missziói Ifitábor megvalósulását, és Sipos Márknak, aki összefogta csapatunkat!