Az Úrhoz költözött Nagy Béla prédikátor

1929. szeptember 17-én született. Édesapja, Nagy Imre, az elsők között csatlakozott az 1930-ban indult zápszonyi baptista gyülekezethez. 1947. szeptember 10-én kötelezte el magát az Úr Jézus követése mellett, és Munkácson Stumpf Jenő lelkipásztor által megvallotta az Úr Jézusban való hitét a bemerítkezésben. 1953-ban házasságot kötött a gáti születésű Bak Lenkével, akivel jóban és nehézségekben is 68 évet éltek együtt. Házasságukból három gyermek született.

1983. március 15-én Andráskó Mihály – a kárpátaljai missziókerület akkori vezetője – megkérte, hogy vállalja el a beregszászi prédikátori teendőket. Zápszonyban a gyülekezet kis létszáma miatt a baptista összejöveteleket, bibliaórákat a hatóságok tiltották. Attól kezdődően a zápszonyiak éveken keresztül vele együtt jártak be a 18 kmre levő Beregszászba. Az istentiszteleteket akkoriban a református templomban tartották, mivel a beregszászi imaházat a hatóságok korábban elkobozták. A nyolcvanas évek végén már a reménytelenség és a megsemmisüléstől való félelem uralta a beregszásziakat. 1991-ben hoztak egy rendeletet, hogy az imaházakat vissza kell adni jogos tulajdonosaiknak. Az igazoló papírokat nem találták, és a tanúk hitelesítését a hivatalban nem tartották elegendőnek. Nagy Béla az ungvári levéltárban is próbálkozott, de többször elutasították. Nem adta fel, egyik levél után írta a másikat, és személyesen vitte Ungvárra a levéltár titkárságára. Egyik alkalommal a hivatal vezetője gőgösen kijelentette: „Amíg én ebben a székben ülök, maguknak nem lesz imaházuk!” Nagy Béla válasza a következő volt: „Eljön az idő, amikor maga nem fog itt ülni, és újra lesz imaházunk!”

Így is lett!

1994-ben már megelégelték a levéltár dolgozói az őket akkor már 52. alkalommal kérvényekkel ostromló

Nagy Bélát, és végül megadták neki az imaház jogos tulajdonosát igazoló okmányt. Beregszászban Pataki István polgármester az iratokat látva nem igazán örült, azt nyilatkozta, hogy a papírok nem jók. Az Ungvári Vallásügyi Hivatal viszont megerősítette az iratok hitelességét, így ennek értelmében kellett eljárnia a hatóságoknak.

Az elmúlt rendszerben több imaházat is elvettek a hatóságok a magyar baptistáktól, azonban egyedül Nagy Béla tudta elérni makacsságával, bátorságával, Istenben való bizalmával, hogy legalább a beregszászi testvérek kárpótolva legyenek.

1995 májusától gerincműtéte miatt nem vállalta tovább a szolgálatot. 12 éven keresztül volt a beregszászi gyülekezet vezetője.

1999. december 6-án a zápszonyi baptista gyülekezet újra önálló útra térhetett. Nagy Béla 2000-ben vette fel a kapcsolatot a már az Egyesült Államokban élő Zeke házaspárral, és hírül adta nekik, hogy újra megalakult a zápszonyi baptista gyülekezet. Zeke Jolán korábban a szomszéd faluból, Mezőkaszonyból járt át a zápszonyi gyülekezetbe. Zeke Zoltán és felesége, Jolán, akkor a Clevelandi Magyar Betánia Gyülekezetben voltak tagok, és Nagy Béla megkeresésére válaszolva 10 000 dollárral járultak hozzá a zápszonyi baptista gyülekezet imaházvásárlásához. 2001-ben sikerült is abból a pénzből megvásárolni a jelenleg is magyar baptista missziónak otthont adó Imádság Házát.

2018-ban a Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány Stumpf Jenő-díjat adott Nagy Béla prédikátornak hűséges és állhatatos munkásságáért, amit az ünnepen Nagy Béla betegsége miatt lánya, Péter Ibolya vett át.

Nagy Béla nem volt tanult igehirdető, mégis Isten kegyelme minden erőtlensége ellenére is használta. Tudjuk, hogy „azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor 1,27–29)

Nagy Béla 2021. április 2-án hagyta itt földi sátorát, hogy Urához, igazi hazájába költözhessen.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy Nagy Béla életén keresztül is építette országát!