Az USA-ban járt a kiskőrösi baptista ifi

Eddigi életük talán legkülönlegesebb őszi szünetét töltötték október végén, november elején a Kiskőrösi Baptista Gyülekezet fiataljai. Évek óta építünk kapcsolatot amerikai testvérekkel, akik sokféleképpen megáldottak bennünket különböző missziós utak, táborok szervezése során. Az egyik ilyen alkalommal jött az ötlet: annyira jó, hogy ők rendszeresen jönnek hozzánk. Mi lenne, ha egyszer mi mennénk el hozzájuk?

Így vettük fel a kapcsolatot tavaly ősszel a New Hampshire állambeli keresztény magángimnáziummal, a Jesse Remington High Schoollal, akik többször is küldtek középiskolásokból álló missziós csapatokat Magyarország több pontjára, így Kiskőrösre is az elmúlt évtizedben. Az egyik ilyen út eredménye lett, hogy Selmeczi Nimród, a kiskőrösiek ifjúsági lelkipásztora anno ebben az iskolában folytathatta középiskolai tanulmányait. Jelenleg Lados Benjámin, a Bajai Baptista Gyülekezet fiatalja tanul ott ösztöndíjjal.

Az iskola alapító igazgatója, Jeffrey Philbrick hatalmas lelkesedéssel fogadta megkeresésünket, és azonnal elkezdtük tervezni az utat. Így valósult meg most ősszel ez az álom. 2024. október 23. és november 3. között csodálatos közel két hetet tölthettünk Amerikában élvezve ottani testvéreink rendkívüli vendégszeretetét.

New Hampshire az északkeleti parton található, egyike az első 13 alapító államnak. Méretét tekintve az egyik legkisebb az 50 állam között. Erdős, hegyes-dombos vidék, jávorszarvasokkal, vad pulykákkal, észak-amerikai mókusokkal és medvékkel. Határos Kanadával és az Atlanti-óceánnal. A legközelebbi nagyváros Boston, ahova mi is érkeztünk a repülővel. Ősszel különösen népszerű úti cél a természetet szerető turisták számára, mert ilyenkor csodálatos színekben pompáznak az erdők. A környék specialitása a juharszirup, és hírhedt a kemény, hosszú havas teleiről. Mindemellett az ország egyik legszabadelvűbb állama törvényhozás szempontjából: „Live free or die!” – „Élj szabadon vagy halj meg!” – így szól a mottó.

Ebben a gyönyörű, családias környezetben működik a Jesse Remington High School, ami egy családias, evangélium-központú középiskola azzal a céllal, hogy a minőségi oktatás mellett elkötelezett tanítványokat és vezetőket neveljenek Jézus Krisztus számára. Az első napokban az ismerkedés során beletekinthettünk az iskola életébe, megnéztük az épületeket, bekapcsolódtunk órákba. Már az első órákban kitűnt, milyen sajátos oktatás zajlik ebben az iskolában. Több épületről elmondták, hogy diákok tervezték, majd saját kezűleg építették azokat a tanárok vezetésével. Az elméleti oktatás mellett nagyon gyakorlatias órákon is kipróbálhatják, fejleszthetik képességeiket a diákok. Az alacsony osztálylétszámok miatt mély mentorkapcsolat alakulhat ki az oktatók és a tanulók között.

Egy ilyen hagyományos rendezvényük az úgynevezett „Humanities Faire”, vagyis egy történelmi fesztivál. Ez egy háromnapos rendezvény, aminek minden évben van egy megadott témája: ez idén a XX. század volt. A diákok dolgozatban feldolgozták egy-egy híres ember életútját. Majd korhű jelmezeket és díszleteket készítettek. Rövid jeleneteket írtak, amelyekben olyan híres emberek jelentek meg, mint a Wright testvérek, Walt Disney, Theodore Roosevelt, Corrie ten Boom, András testvér (Lados Beni alakításában), Diana hercegnő, Margaret Tatcher, Ronald Reagan és még sokan mások… A jeleneteken keresztül a nézők beleszagolhatnak az adott korszak sajátosságaiba és az akkor zajló egyházi folyamatokba is. Készülnek játékokkal és különböző tevékenységekkel is, amelyek tovább segítik a megismerést. Egy hétvége alatt, három napon kicsik-nagyok részt vehetnek ezen a fesztiválon, és kreatív módon ismerkedhetnek a történelemmel. Ebbe a rendezvénybe kapcsolódtunk be mi is, és készítettünk egy előadást Magyarország XX. századi történelméről. Díszletként festettek nekünk egy, a trianoni határokat jelölő térképet, és a fontosabb eseményeket képekkel és rövid leírással illusztráltuk. Amikor a mi előadásunkra került sor, csapatunk tagjai felváltva olvasták fel ezeket az eseményeket. Mi is készültünk a korszak meghatározó játékaival: Rubik-kocka-állomás és Gazdálkodj okosan! mellett egy kvízjátékot raktunk össze a leghíresebb magyarokról. A szünetekben többen is odajöttek hozzánk beszélgetni, érdeklődni a magyar történelemről. Nagy sikert aratott ez a különleges „magyarsarok”, amiből a fiataljaink is nagyon ügyesen kivették részüket kreativitásukkal. A témához kapcsolódva a csapatot kísérő felnőtteket felkérték, hogy tartsanak előadást a városi könyvtárban arról, milyen tapasztalat volt számukra a szocializmusban felnőni.

A fesztivál hétvégéjére esett az állami keresztény iskolák labdarúgó-bajnokságának döntője is, amit élőben nézhettünk meg és láthattuk, ahogy magyar kapusuk, Beni védéseivel kisegítve a Jesse Remington csapata megnyerte a bajnokságot. A félidőben jutott nekünk is „öt perc hírnév”, mert egy golfkocsi segítségével körbevittünk a stadionban egy magyar zászlót. Persze a döntőben mi nem játszhattunk, de több alkalom adódott a helyiekkel közös sportolásra is, ami jó közösségépítési lehetőség volt a fiatalok között.

Az ottlétünk második felében arra törekedtünk, hogy a környéket felfedezzük és megismerjük. New Hampshire jellegzetessége a már említett szabadelvű törvények miatt a fegyvertartás laza szabályozása. Szinte mindenkinek van otthon valamilyen lőfegyvere. Ennek a kultúrának a hátteréről, okairól hallhattunk: a függetlenedési háborúhoz vezethető vissza, mégpedig azért, hogy sem külső hatalom, sem pedig az államhatalom ne tudjon eluralkodni a lakosságon – az embereknek legyen joguk az önvédelemhez. Ez a fő érv a fegyvertartás mellett. De sokan járnak vadászni is, maga a lövészet is népszerű szabadidős tevékenység. Ebből kaptunk ízelítőt, amikor kipróbálhattunk különféle pisztolyokat, puskákat, vadászpuskákat céltáblákra és reptetett agyagkorongokra lődözve.

Egyik nap elutaztunk a környék legnagyobb városába, Bostonba, ami egyben Amerika egyik legrégebbi városa is. A Freedom Trail (Szabadság Útja) elnevezésű útvonalon bejárhattuk a várost, megismerve a leghíresebb történelmi helyszíneket. Egy másik nap meglátogattunk egy Dreamer’s Ranch (Álmodozók Farmja) nevű missziót. Ez lényegében egy biofarm, ahol olyan növény- és állattenyésztési módszereket alkalmaznak, amelyek nem kizsigerelik, hanem gyógyítják a földet. Munka közben segítenek lelkileg gyógyulni az odalátogatóknak is, ahogy felfedezik a teremtett világ csodáit. A farm központjában egy imaház van. Nagyon különleges hely, örülünk, hogy segíthettünk.

Később az óceánpartot fedeztük fel, a bátrabbak még fürödtek is a tengerben. A strandi játékok (röplabda, baseball) után elvittek bennünket egy étterembe, ahol a legkülönfélébb tengeri ételeket próbálhattuk ki: halak, kagylók, rákfélék, polipok… Ilyesmit nem gyakran ehetünk itthon! Este pedig megnéztünk egy női jégkorongmérkőzést is, ahol szintén a mi fiataljaink voltak a főszereplők: a játék képét tekintve felejthető meccs szüneteiben a közönségből felhívtak szurkolókat, akiknek különböző távolságokról kellett a kapuba lőni a korongot, nyeremény reményében. Csapatunk két tagjára esett a választás, így miénk lett az „öt perc hírnév” ismét. Fotózkodtunk a csapat kabalájával is. Utolsó kirándulásunk pedig a hegyekbe vezetett, ugyanis New Hampshire-ben található a keleti part legmagasabb hegyvidéke, az Appalache-hegység északkeleti csücske. Sajnos a legszebb részekhez már nem jutottunk el, sem az időjárás, sem pedig a fáradtságunk nem engedte – de így is megnézhettünk egy dombtetőt, ahonnan különböző madarak mozgását figyelik meg. Hazafele menet pedig a környék egyik legnagyobb juharszirup-termelő boltjába mentünk. A juharszirup az országrész jellegzetes étele, az iskola is rendelkezik saját juharszirupfőző viskóval, ahol a diákok készítik a szirupot. Így mindenféle juharterméket vásárolhattunk, és beletekinthettünk ebbe az izgalmas folyamatba.

Pénteken közös iskolai áhítaton vettünk részt. A hét során a lelki közösség több formáját gyakoroltuk, kiscsoportokban, osztályokban és közös alkalmakon is. Fiataljaink magyarul, a helyiek angolul énekeltek, és így egy egészen különleges dicsőítő alkalom jött létre. Bizonyságtételeinket is megoszthattuk egymással. Mivel éppen a reformáció hetét töltöttük ott, öt napon keresztül az öt Solát vettük végig Selmeczi Nimród lelkipásztor vezetésével. A hét során több gyülekezetbe is ellátogathattunk: mindenki a saját családjával. Ezáltal különböző felekezetű, méretű, gyakorlatú, lelkiségű gyülekezetek életébe tekinthettek bele fiataljaink. Az egyik különleges élmény volt számunkra, hogy meglátogathattuk a környék legnagyobb létszámú gyülekezetének, a One Churchnek a hétközi alkalmát. Ez egy több ezer fős megagyülekezet. Maga az épület is egy komplexum. Nehéz megmondani, pontosan hányan járnak oda, mert egy vasárnap több alkalom is van, illetve szerte az államban vannak kisebb campusaik, ahol élőben közvetítik a nagy gyülekezet alkalmát. Számunkra teljesen új élmény volt egy ekkora közösségbe eljutni, bár megállapítottuk, hogy mégis csak jobb nekünk az itthon megszokott, családias gyülekezeti élet.

Szombaton egy különleges vacsorával készültek vendéglátóink. Időnként tartanak olyan alkalmakat, ahol a helyiek megismerhetik a nemzetközi diákok országait. Adta magát, hogy míg ott vagyunk, Magyarország kerüljön a fókuszba. Mi készültünk tartalommal, ők pedig étellel, hogy még több amerikai élményt gyűjthessünk: a hálaadásnapi vacsorát szolgálták fel számunkra: pulyka, kukoricakenyér, édesburgonya, áfonyalekvár, juharszirup és sok más finomság várt bennünket. Mi pedig megtanítottuk nekik a leghosszabb magyar szót, egy nyelvtörőt, énekeltünk magyar népdalokat, kicsit beszámoltunk a magyarországi gyülekezetek történetéről, helyzetéről, és végül közös magyar körtánccal zártuk az estét, ami hatalmas sikert aratott.

Végül vasárnap egy közös záró istentiszteletet tartottunk az iskolát fenntartó Candia Congregational Church imaházában. Fiataljaink ismét énekekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak, Selmeczi Nimród pedig az igei üzenetet adta át. Úrvacsorai közösséggel zártuk ottlétünket. A testvérek elmondása szerint régen telt meg ennyire az imaház, egy megindító alkalom volt ez együtt, amelyben egy tizenhárom évvel ezelőtt elkezdődött történet kibontakozásának újabb fejezetét zártuk. Hálásak vagyunk ezért a csodálatos közel két hétért, amiben annyi mindent megtapasztalhattunk. Hálásak vagyunk testvéreink példaértékű, önzetlen szeretetéért, amellyel fogadtak bennünket. Tavasszal pedig várjuk vissza a Jesse Remington High School diákjait és tanárait Kiskőrösre!