November első hétfője világszerte jelentős nap a baptista nők életében. Ez az a nap, amikor legalább egy kis időre kilépünk saját köreinkből, s néhány rövid gondolat erejéig bepillantunk más földrészek, más országok asszonyainak sorsába, imakérésébe. Megpróbálunk ráhangolódni mások örömeire, fájdalmaira, valahogyan megélni, hogy „egymás terhét hordozzátok”.
Azt is látnunk kell, hogy amikor a Baptista Nők Világimanapját világszerte meghirdetjük, sokan vannak, akik nem tudnak ezzel mit kezdeni. Ráadásul olyan furcsa, életidegen és annyira messze áll tőlünk, ahogyan a Fidzsi-szigeteken élő nők küzdenek a mindennapjaikkal, vagy az ausztrál bennszülöttek mit tehetnek az életminőségük javításáért, vagy esetleg miként reagáljunk a Távol-Keleten születendő vagy már megszületett kislányok elleni diszkrimináció folytán elkövetett durva bánásmódra, esetleg a leánymagzatok elleni kényszerabortuszra.
Hadd hozzam most néhány képben az olvasó elé, mégis miért és kikre gondolhatunk imádságainkban, hiszen azt már látjuk, hogy szűkül körülöttünk az információáradat révén a világ, s az események hullámverései hatnak a saját helyzetünkre is.
A Baptista Világszövetség női tagozatának elnöksége találkozott a tavasz folyamán Londonban. Ezek a találkozások engem mindig mélyen meghatnak. Rádöbbenek, hogy ugyan a körülményeink sokfélék, de az emberi lélek, a tervek, a vágyak, a szándék, hogy Isten szolgálatában hűséggel haladjunk előre, minden kontinens képviselőjében ugyanaz. Nők vagyunk, akik keresik a helyüket a társadalomban, gyülekezetben, a családban. Nők, akik dolgoznak, küzdenek, harcolnak, néha apró hétköznapi helyzetekkel, máskor nagyon komoly társadalmi igazságtalanságokkal. Nők, akik a megmozdulásainkkal arra törekszünk, hogy a bennünk élő, bennünket éltető Jézus Krisztus jelen legyen, bármerre is vagyunk, bármit is teszünk ebben a világban.
Máskor meghat, ahogyan átélhetem a jó Atya oltalmát, hiszen egy másik tavaszi utazás során épphogy csak elhagytam a brüsszeli repülőteret, másnap rázta meg a világot az ottani robbantás híre. De a szívemben nemcsak az oltalomért volt hála, hanem azért az élményért is, amit a belga baptista asszonyok között élhettem át. Isten Lelke egységet kovácsol, megújít és megerősít mindenkit, aki ezt hittel kéri. S ez történt a belga baptista testvérek körében. Friss erővel, egyre erősödő hittel, Isten igéje utáni őszinte vágyakozással töltötték napjukat a konferenciára összegyűlt asszonyok.
Az Európai Baptista Szövetség vezetői körében súlyos, Európát érintő kérdésről gondolkodunk együtt, keresve a választ, mint baptista közösségek hogyan reagálhatunk az országainkra nehezedő feladatokra, milyen választ adhatunk ezekre a kihívásokra. Birminghamben (Anglia) tarotta ezt az ülését a föderáció vezetése a tavasz végén.
Sajátos egységet képviselnek a cseh és szlovák asszonyok a két szövetség életében. Az évente közösen megrendezett nőkonferencia szinte a cseh és szlovák baptista testvérek találkozójává növi ki magát. Nagy élmény látni a közösség örömét, egymás erősítését a szolgáló életre.
A nyáron alkalmam volt részt venni a Baptista Világszövetség éves közgyűlésén Vancouverben, Kanadában. Sokszor elgondolkodom ilyenkor, milyen különös, a kulturális különbségek ellenére mennyire egyértelmű, hogy mi mind testvérek vagyunk Krisztusban. Hasonló a világlátásunk, közösek a céljaink, tenni, cselekvően részt venni a misszióban, Krisztust bemutatni az embereknek, s vigyázni, őrizni, de munkálni ezt a földet, melyet ránk bízott a nagy Gazda. Megható mozzanata volt a közgyűlésnek, amikor a záró imaórán a képernyőn forgó földgömbön megjelentek a Baptista Világszövetséghez tartozó országok nevei, s a csendben, minden résztvevő lelkében egy-egy fohász szállt fel azért az országért. Éreztük, egymásra vagyunk bízva, nem létezhetünk a testvéri közösség nélkül. Micsoda gondviselése ez a mennyei jó Atyának!
Az ősz talán még több élményt tartogatott a nemzetközi kapcsolatok terén. A Norvég Baptista Nőszövetség 100 éves jubileumát ünnepelte szeptember elején. Hosszú idő, de a gazdag örökség jó kezekben van. A norvég nőszövetség mind a mai napig kitartóan, hűségesen jelen van nemcsak az országukon belüli, de a világméretű misszióban is. Követendő példát mutatnak, s bátorításként hatnak a többi európai közösségre is, megélve és megláttatva, hogy mennyire megtapasztalható Isten áldása a hűségen.
A finn baptista nőtestvérek is kitartóan teszik a dolgukat a misszióban. Ezek az országok kemény talajt munkálnak, hiszen a szekularizáció, az elvilágiasodás vastag válaszfal Isten és ember között.
Az Európai Baptista Szövetség Tallinban tartott éves ülése a baptista identitás kérdését járta körbe. Ezen az alkalmon röviden vehettem csak részt, mert a lengyel nőtestvérek tisztségviselőket választó konferenciájára kaptam meghívást szolgálatra. A lengyel nőtestvérek is arról tettek bizonyságot, hogy a nők közötti egység, a nők szolgálata komoly erő minden szövetség, egyház, közösség életében. S hogy a nők nemcsak időskorban vágynak együtt szolgálni, hanem nagy áldást élhetnek át, amikor fiatalon beállnak Isten ügyének képviseletébe.
Imádságunkat a nőtestvérek szolgálatáért hadd fejezzék ki a zsoltáríró szavai:
„Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!” (Zsolt 90,16)
Ujváriné Szabó Anikó
az Európai Baptista Nőszövetség elnöke
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
