Tetszik vagy nem, a tanulás teremtettségünk velejárója. A Mindenható terve szerint nem előzetes tudással születünk. Nincs raktár az elménkben, amit születésünk előtt szüleink, őseink vagy maga az Úr megtöltene mindenféle tartalommal, és azt csak ki kellene nyitnunk és azonnal használhatnánk. Igaz, van örökölt tehetségünk. Rendelkezünk génjeinkbe programozott tulajdonságokkal, de ezek csak eszközök életünk felépítésében. Tanulás nélkül csupán kihasználatlan, eltékozolt lehetőségek maradnak.
A Teremtő saját képére és hasonlatosságára formált bennünket, és szerinte igen jó lett, amit alkotott (1Móz 1,26–31). Képesek lettünk tanulni a természet törvényeinek összefüggéseiből, és ezáltal felelősségteljesen uralkodni a ránk bízott világon. Ez a folyamat már az anyaméhben elkezdődik és egész életünkön át tart.
Az Isten iránti engedetlenség ezt a területet is deformálta. A tanulás is a fárasztó tevékenységek sorába került, amit a megszerzett tudás érdekében ugyan képesek vagyunk felvállalni, de könnyen fel is adjuk miatta az ismeretszerzést (Préd 12,12). A másik probléma, hogy elkezdtünk visszaélni a tudománnyal. Egyrészt minden jó felfedezést képesek vagyunk azonnal rosszra is használni, másrészt titkolni kezdtük a megszerzett információt, mert rájöttünk, hogy ez hatalmat jelenthet a kezünkben mások felett. Ezek a veszélyforrások azonban nem írják felül a teremtés rendjét, ami szerint a tanulás létszükséglet.
Társadalmilag szervezett iskolákat az emberiség történelmének csak az utolsó szakaszában hoztak létre. Az Úr viszont kezdettől fogva alkotott egy jól működő színteret a folyamatos tanulás-tanításra. Ez a család, ahol természetes módon tanulhatjuk meg az élet minden nélkülözhetetlen ismeretét, például anyanyelvünket is. Nem lehet túlbecsülni ennek a jelentőségét. Ez a földi lét legcsodálatosabb gyakorlati iskolája. Itt nincsenek elkülönült tanévek, munkanapok és szabadnapok. 24 órában tanulunk és tanítunk.
Egész életünkben van mit tanulnunk!
Az ismeret azonban gyarapodott (Dán 12,4). Elkezdődött ezek tárolása, rendszerezése. Megjelent az írás, majd jóval később a hang és kép rögzítése is. Ez a tanulás lehetőségét és fokozatait is hihetetlen módon kiszélesítette. Egy ideig még éltek polihisztorok, akik sok vagy több tudományterületen kimagaslót alkottak, mára már ez is szinte lehetetlenné vált. A felhalmozott és állandóan bővülő tudás miatt egy emberélet sem elég egyetlen szakterület tökéletes megismeréséhez. Ez ne összezavarjon bennünket, inkább tartson alázatban. Egész életünkben van mit tanulnunk!
A tanulás szükségessége a lelki életünkre ugyanúgy érvényes. Jézus Krisztus tanítványoknak hívta az őt követőket, és nem csupán az apostolokat. Pünkösd után az új gyülekezetek tagjait is mindenfelé tanítványoknak nevezték (a keresztény név csak később jelent meg, lásd ApCsel 11,26). Az elnevezés igen beszédes. Ma már ritkán használjuk magunkra vagy gyülekezetünk tagjaira ezt a megszólítást, és talán ez is elárul rólunk valamit. A becsöngetés nekünk is jelzés lehet. Az eddiginél odaszántabban kell tanulmányoznunk Isten igéjét, nem kellene épp a bibliaórát kihagyni a sok elfoglaltságunk közepette.
Becsöngettek. A gyülekezetek és tagjaik felelőssége az Úr előtt hordozni ezt a tanévet, mert erre is érvényes, hogy nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének (Jak 5,16). A bodrogi gyülekezet egyik nyugdíjas tagja amíg tehette, minden tanítási nap reggelén bement az iskolába, mielőtt megérkeztek a gyerekek és a tanárok. Az összes fogas előtt, ahol a tanulók nevei sorban fel voltak tüntetve, egyenként megállt és imádkozott. Sok áldás következett ebből.
Imádkozzunk a közösségeinkben folyó gyermekmunkáért: tanítókért és gyerekekért! Imádkozzunk az állami iskolákban folyó hit- és erkölcstanoktatásért! Imádkozzunk a több mint 50 baptista óvodáért, általános és középfokú iskoláért, bennük közel 20 ezer tanulóval és pedagógussal! Imádkozzunk a Baptista Teológiai Akadémia szolgálatáért, a folytatódó bibliaiskolákért!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
