Május utolsó hétvégéjén csendes hétvégére érkezett az Angyalföldi Baptista Gyülekezet egyházunk Tahi táborába. A hétvége zárópontja a bemerítés volt, ahol három fiatal tett bizonyságot hitéről.
A gyülekezet fiatal házasai már pénteken birtokba vették a tábort, hogy közös vacsorán és beszélgetésen vegyenek részt. Szombat reggel pedig a gyülekezet tagjai is csatlakoztak a táborozókhoz. Körülbelül ötvenen vettek részt az eseményen. A hétvége témája a hívő ember életszakaszai voltak.
A tanítások megállásra késztették a hallgatókat. Külön előadás hangzott el a férfi és a nő életéről, annak szakaszairól, kríziseiről, kihívásairól.
Elhangzott, hogy a teljes élet nem csak az önmegvalósításban keresendő, hanem abban, hogy az ember felismeri Isten tervét, elhívását és annak megfelelően él, hoz döntéseket. Az önvizsgálatot és Isten előtti elcsendesedést segítette az a kreatív séta, ahol a résztvevők egyénileg végigjárhatták és imádkozhatták saját életútjukat.
Az előadások mellett sok idő jutott a játékra, beszélgetésre, a közösség építésére.
A hétvége a vasárnap délelőtti bemerítési istentisztelettel zárult. Igét hirdetett Nemeshegyi-Horvát György, lelkipásztor. Prédikációjában a hűségre és a kitartásra szólította fel az új és a régi hívőket. A bemerítést Merényi Zoltán lelkipásztor végezte.
A három bemerítkező, három különböző életutat járt be eddig. Apró Roxána vakon született a világra, és a bizonytalan családi háttér is nehezítette gyermekkorát. A Vakok Intézetében nevelkedett, és jelenleg is ott él. Tavaly egy evangélizációs programon, melyet az angyalföldiek tartottak a Vakok Szövetségében találkozott Roxána a baptistákkal. Nagyon elgondolkodtatta az alkalom, és attól kezdve rendszeresen kezdett gyülekezetbe járni. Felismerte legnagyobb problémáját, amely vakságánál is nagyobb teher, a bűneit és megértette, hogy Jézus Krisztus érte is kész volt életét áldozni a kereszten. Megható volt látni azt az őszinte örömöt, amely Roxiról sugárzott ezen a délelőttön.
A másik bemerítkező Egri Krisztina volt, aki már nyolc éve megtért, de csak most hozta meg a döntést arról, hogy bemerítkezésével is követi Megváltóját. Református gyülekezetbe, majd a Szabad Evangéliumi Gyülekezetbe járt. Ott ismerte meg férjét, aki elhívást kapott a lelkipásztori szolgálatra és jelenleg is teológiánk hallgatója. Krisztina bizonyságtételében Isten csodáiról szólt, melyeket megtapasztalt élete során.
A harmadik bizonyságtevő Dingfelder Csaba volt, aki hívő családban nőhetett fel. A 2012-es Reménység Fesztiválon tért meg, majd végig járt egy törekvők sorozatot az akkori gyülekezetében, de sajnálatos módon a bemerítésre nem kerülhetett sor, mivel problémák adódtak a közösségben. A család másfél éve került Angyalföldre, ahol megtalálták lelki otthonukat. Csaba pedig végre megpecsételhette hitét a bemerítkezéssel.
Kívánjuk mindhármukra Isten áldást, kitartást életük minden napján.