Bemerítés Békésen

Újra örömünnepet ünnepelhettünk a Békési Baptista Gyülekezetben június 18-án. Ezúttal egy fiatal lány testvérünk hitvallásának és bemerítkezésének örülhettünk.

„Lelkem, áldd az Urat, áldd az Urat!” – énekeltük, és áldottuk Istent szabadításáért.

Az igét lelkipásztorunk, Bócsa Roland hirdette a Betesda tavánál meggyógyított beteg története alapján. Jézus megkérdezte a beteget: „Akarsz-e meggyógyulni?”

A gyógyuláshoz kell a felismerés, hogy tudjam, gyógyulásra, szabadulásra van szükségem. A bűn miatt célt tévesztett állapotban vagyunk, nem vagyunk kapcsolatban Istennel. Te rájöttél-e már, hogy szabadulásra van szükséged? A csoda létezik! Sokszor fel se tudjuk fogni, hogy Isten milyen szabadulást tud adni. A betesdai beteg gyógyulása onnan jött, ahonnan nem is várta. Mi mire koncentrálunk? Honnan várjuk a gyógyulást? Nézz Jézusra! – hangzott a felhívás. A beteg azt mondta Jézusnak: „Nincs emberem…” Isten embereken keresztül munkálkodik. Vigyünk másokat is az Úrhoz! Legyünk olyan emberek, akik Jézushoz segítjük a szabadulni vágyókat! – szólt a buzdítás.

Ezután bemerítkező testvérünk, Braun Melinda bizonyságtétele következett. Elmondta, hogy bár hívő szüleivel rendszeresen részt vett a gyülekezeti alkalmakon, két és fél évvel ezelőtt nem akart gyülekezetbe járni. Egyszer megérintette a szívét Isten Tahiban, de utána megint nem érezte jól magát a gyülekezetben. Valaki biztatta, hogy járjon ifjúsági órára. Félt elmenni oda, de pozitívan csalódott, hamar beilleszkedett, közösségre talált. A szilveszteri ifin megérintették az énekek, és a debreceni konferencián a tanítás és énekek után megért benne az elhatározás Jézus követésére. Megható volt, amikor a bemerítőmedencéből mondta el az igét:

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág…” (1Kor 9,26)

A bemerítést lelkipásztorunk végezte, utána Lakatos Ottó testvér buzdított minket a Róm 6,1–14 alapján, hogy tudatosan éljünk úgy, mint akik meghaltunk a bűnnek, és óemberünket küldjük a kereszt alá, amikor kísértésekben vagyunk: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?

Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta…” Kiteljesedik az éle tünk, ha döntünk Krisztus mellett!

A kézrátételes imádság után a rokonság és a gyülekezet köszöntötte Melindát, majd a hónap énekével zárult istentiszteletünk: „Egy nap mindent újjáteszel, Jézus!” – énekeltük boldog reménységgel.