Szeptember 14-én, délelőtt 9:00 órakor még zuhogó esőben gyülekezett a kétegyházi imaház előtt a fúvós zenekar és az énekkar, hogy Mezőkovácsházára induljunk.
Az időjárás kilátásai semmilyen derűre nem adtak okot. Amikor megérkeztünk, egyik pillanatról a másikra elállt a több napja minden felé zuhogó eső, és a fúvósok az udvaron játszhatták a hívogató énekeket, mint egy 20 percig a kezdésig, mialatt megtelt vendégekkel és látogatókkal az imaház.
Terv szerint a bemerítéssel kezdtünk volna, de technikai okok miatt a program sorrendjét megfordítottuk, így a hálaadás gondolatai versekben, bizonyságtételekben, és az énekkar szolgálatában teljesedtek ki az istentisztelet első részében.
Az igehirdetést Borzási Csaba testvér a Lk 9:57-62 alapján fejtette ki a gyülekezetnek, és az új fogadalmat tevő három hitvallónak, kihangsúlyozva hogy Jézus Krisztus követése nem a mi elképzelésünk szerint történik, hiszen erre nézve nem szabhatunk feltételeket. Az ige üzenete ma is ugyanolyan erővel döntésre szólít fel, mint első hallgatóit: ki a te otthonod, ki a te atyád, ki a te családod, kész vagy-e követni Jézust?
Eközben, csodamód, a medence is megtelt vízzel, így már nem volt akadálya a bemerítés megkezdésének. A három bemerítkező, Varga Istvánné (Huli Éva), Halászné Bartók Klárika és Egyed Etelka bizonyságtétele után, Borzási testvér bibliai alámerítésben részesítette őket.
A zenekar lélekemelő énekeket játszott az átöltözés alatt, majd a kézrátételes áldáskérés szolgálatban a lelkipásztor mellett, Nagy Mihály nyugalmazott lelkipásztor és Stelkovics Lajos presbiter testvér vett részt, aki az alkalom levezető liturgusa is volt. A kétegyházi gyülekezet részéről, útravalóul átadott Bibliák átadása után, a köszöntések sorát Őri László helyi gyülekezetvezető kezdte meg. Az örvendező kis létszámú gyülekezet végül szeretetvendégségben részesítette a jelenlévőket.
A harmadik elgondolkodtató csoda akkor történt, amikor az utolsó kocsi is elindult hazafelé, újra eleredt az eső… Levont tanúság számomra: Kaptunk mindannyian háromórányi jó időt, és minden lehetőséget arra, hogy együtt örüljünk az örülőkkel, hogy újra döntést hozzunk, vagy megerősödjünk a hálaadás által is.
Elgondolkoztam, hányszor kaptunk már három óra kegyelmi időt, hogyan használtuk ki azt, és amit még ezután kapunk, ki használjuk-e? Ezért ennek a napnak egyik megerősítő fontos üzenete számunkra az 1Kor 15:36 alapján „Azért szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.”