Bemerítés Újpesten

Isten kegyelméből 2016. június 19-én két új testvérnőt meríthetett be Mészáros Kornél lelkipásztor testvér az Újpesti Baptista Gyülekezetben. A bemerítendők így vallottak hitükről:

Méreyné Bán Beatrix: „Hálát adok Istennek, hogy megnyitotta szívemet a megtéréshez. Szabad elhatározásomból kértem bemerítésemet az Úr Jézus Krisztus rendelése és példája szerint. Megbánva és elhagyva bűneimet, hitet téve a Jézus által felkínált keskeny úton szeretnék járni. Hűséges akarok lenni Istenhez, a gyülekezethez. Gyermek- és ifjúkorom gondtalanságban zajlott. De felnőttkorom elején sok kísértésnek engedtem. Felelőtlenül, mértéktelenül, Istentől eltávolodva éltem… Jó néhány év elteltével változás állt be az életemben, mert édesapám beteg lett. Hónapokig élet-halál közt lebegett. Először megkeményítettem a szívemet. Űr, kétségbeesés, harag volt bennem…

Aztán egyre több dologért lettem hálás. A betegtársakkal, sorsokkal teli kórterem mély, szeretetteli percek megélésének helyszíne is volt. Megtérésem egy adott pillanatba nem sűríthető. Mindig éreztem, hogy valaki vigyáz rám. Életem történéseinek fontosabb szakaszaiban, nehéz döntések meghozatalakor, megpróbáltatások viselése közben nem éreztem elhagyatottnak magam. Felismertem az áldott pillanatokat is. Mindazonáltal hosszú évekig csak elfogadtam a kegyelmi ajándékokat.

Fokozatosan jutottam el a megtérésig. Három éve megtisztelő felkérést kaptam egy apám családjának történetéről szóló könyvbe visszaemlékezést írni. Előkerültek a régi fényképek, levelek, a lelkipásztor nagyapám első világháborút megjárt Bibliájából kipottyanó üdvözlőkártya. Édesanyám aranyozott szélű Bibliája, nagyanyám énekeskönyve. Apám fronton elázott Lukács evangélium kis füzete. El kellett gondolkodnom, hogy a helyemen vagyok-e. Az nem lehet, hogy az ősök hitét elhagyjam.

Édesanyám halála volt a legerősebb bizonyosságot adó kegyelmi ajándék. Kértem Istent, és megadta, hogy otthonában, szelíden induljon az általa nagyon várt útra. A gyászból sok felismerés fakadt… Sok éve kívánkoztam, de már elfojthatatlan vágyat éreztem, hogy a gyülekezetbe jöjjek. Amikor az 1-es teremben lévő tablón felfedeztem édesanyám bemerítési fényképét, megfogalmazódott az elhatározás, de méltatlannak éreztem magam. Mészáros Kornél lelkipásztor testvér szelíd szavú újévi igehirdetése jelentkezésre késztetett.

Cserés János testvérem törekvők óráján elmondott megnyugtató tanítása után döntést hoztam. Köszönöm Istennek, hogy hozzá visszataláltam. Köszönöm drága családomat, igaz barátaimat, szeretetteljes kapcsolataimat. Hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy őszinte öleléssel fogadtak, végleg testvérükké lehetek. Köszönöm az énekkari szolgálatra buzdítást is, amely nagyon fontos az életemben és az Úrral való kapcsolatomban. Nagyon szeretem a Zsoltárokat olvasni. Két igeverset választottam, a 42. zsoltár 2. és 6. versét: »Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!… Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert hálát adok neki az ő szabadításáért!«”

Baráth Zoltánné (szül. Bárány Ildikó): „Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam az Úrtól általatok, testvéreim, hogy felnőtt fejjel és elmével bizonyságot tehessek arról, hogy hiszek az Úrban. Bűnös emberként szeretnék hozzá fordulni kérve őt: adjon rá lehetőséget, hogy bűneimet megbánva és a jövőben igyekezve elkerülni a bűnre vezető alkalmakat új életet kezdhessek. Az igazi, bár keskeny útra lépve új emberré szülessek. Kérem, Uram, segíts ebben engem, kérlek, a jövőben is légy velem, hogy megigazulva a te szolgálólányod lehessek. Kérlek, adj nekem ehhez egy kis muníciót a Lélek gyümölcséből: szeretet, öröm, mértékletesség, békesség, béketűrés, szelídség, hűség, szívesség, jóság költözzön szívembe.

A 103. zsoltár szavaival: »Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm, az ő szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.«”