Bemerítés Vecsésen

2016. június 12-én megint ünnep volt a Vecsési Bárka Baptista Gyülekezetben. Két testvérünk vallotta meg hitét és követte Krisztus példáját a bemerítkezésben.

Kálmán Nándorné Borika öt évvel ezelőtt került kapcsolatba a gyülekezettel, amikor egy nyári patchwork-táborra jelentkezett. Senkit nem ismert, de szeretett volna varrni tanulni és szép holmikat készíteni. Nagyon nehéz élethelyzetben volt, hiszen önhibájukon kívül súlyos anyagi válságba kerültek. A varrás nem nagyon haladt, viszont másfél nap után sírásra fakadt az őt terhelő gondok miatt. Elmondása szerint innentől kezdve mindenki vele foglalkozott. Ez a figyelem és szeretet volt az, ami megragadta és ott tartotta a Bárkában. Egyre több programon vett részt (patchwork-klub, női bibliatanulmányozás, ószövetségi bibliatanulmányozás, istentiszteletek), és egyre többet hallott és értett meg Krisztus megváltó munkájából.

Férje, két lánya, négy unokája van, szeretetre méltó anya és nagymama, elégedett nyugdíjas, ismerősei által szeretett és nagyrabecsült emberként mégis szembesülnie kellett azzal, hogy valami hiányzik az életéből. Hosszú és fájdalmas harc volt számára, hogy valósággá váljon életében az ige: „…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Többen okoztak neki olyan sebeket, amelyekkel embert próbáló feladat volt szembenéznie. A legsúlyosabb talán a „whiskys” néven elhíresült bankrabló esete volt, aki halálosan megfenyegette egyik bankrablása során (abban a bankfiókban volt pénztáros), majd röviddel azután médiasztárrá lépett elő. Öt év keserves harc árán végül Borika felismerte, hogy meg kell bocsátania neki, és mindenki másnak is, akik ártottak neki, hogy szabaddá válhasson. Miután ezt sikerült megtennie, megismerte azt a békességet, ami minden értelmet meghalad. Új életet nyert Jézus Krisztusban, és 63 éves korával példát mutatott családja és a gyülekezet számára. Példája ő annak, hogy Jézus Krisztus nem mond le rólunk, még ha évtizedekig kell is zörgetnie, és hogy addig kell válaszolni az ő hívására, míg nem késő.

Makkos Eszter négy éve került kapcsolatba a gyülekezettel, amikor a frissen alakult ifjúsági klubba elhívták barátai. Itt még több barátra tett szert, és a közösség vonzereje, a csapat szeretete is elősegítette, hogy állandó taggá váljon. Mindig is határozott egyéniség volt, célokkal, konkrét elképzelésekkel az életére nézve, és azon fáradozott, hogy ezeket valóra váltsa. Szerető család, kiegyensúlyozott háttér, jó tanulmányok, stabil kapcsolatok jellemezték, ezért is elégedett meg azzal, hogy egyfajta „vasárnapi kapcsolatot” épít ki az Istennel.

Tudta, hogy Isten többet akar, és élvezte is azokat az alkalmakat, amikor a gyülekezetben volt, de volt egy saját jövőképe, elégedett volt önmagával és a körülményeivel, és nem vágyott többre. Egészen addig így volt ez, amíg Isten meg nem engedte, hogy az önmaga köré épített „bástyák”, amelyek számára a biztonságot és stabilitást adták, fokozatosan leomoljanak. Végül, mikor már semmi kapaszkodója nem maradt, kénytelen volt őszintén végiggondolni Krisztussal való kapcsolatát.

Bár már korábban is hozott egy döntést, hogy Jézust akarja követni, abban a kapcsolatban azonban ő akart irányítani, és Istent csak akkor használni, ha szükség van rá. Isten viszont leleplezte ezt az álszent gondolkodást, és döntés elé állította. Olyan életet kínált fel, amiben bőség és áldás van, de amiben Isten irányít. Eszter annak fényében, hogy önmaga kudarcot vallott, örömmel mondott igent erre az új esélyre. Azóta mintha kicserélték volna, boldogan, félelmek nélkül és őszintén vallotta meg családja és a gyülekezet előtt, hogy Krisztus elpecsételte őt, és örök élete van!

A bemertésen ifj. Tőtős János korábbi lelkipásztor, jelenleg a verőcei gyülekezet ügyintéző lelkipásztora végezte az igei szolgálatot, beszélt Isten ígéreteiről, azok örökkévalóságáról, és megtérésre hívott mindenkit. A bemerítést Téglási Lajos vecsési lelkipásztor végezte.