Bemerítések Kazincbarcikán

Az elmúlt év szeptember 13-án örömünnepre gyűlt össze a körzet testvérisége, bemerítés és hálaadónap volt. Boldváról, Varbóról és a környező gyülekezetekből is érkeztek vendégek, hogy együtt örüljünk azzal a három testvérrel, akik engedelmeskedtek az Úr Jézus hívásának, és elkötelezték magukat az ő követése mellett.

Az igehirdetés szolgálatát Hegedüs András testvér, a szeretetszolgálat intézeti lelkésze végezte, aki Hajdúböszörményből érkezett. Az igehirdetés a Lukács 3,21–22 alapján szólította meg a bemerítkezőket és a gyülekezetet.

Az igeszolgálat után három testvér tett bizonyságot

Veress Ferencné (72) – aki az egyik barcikai református gyülekezet tagja. Elmondta, hogy egy esti csendességében befogadta a szívébe az Úr Jézust, átadta az életét szabadítójának. A Szentlélek meggyőzte arról, hogy a hitvalló keresztséget, a bemerítést neki is meg kell tennie, akkor is, ha a gyülekezetében ez tiltott. Megmarad a református gyülekezetben, mert hiszi, hogy az Úr ott is tudja használni.

Gál Lászlóné (64) – már gyermekkorában hallott Jézusról, mert a szülei hívők voltak, ő is járt velük az istentiszteletekre. De a fiatal évei alatt nem az Isten, a gyülekezet volt a fontos, hanem az anyagiak, a családalapítás, a munkahely. Született egy gyermeke, de a házassága felbomlott, egyedül maradt a fiával. Testvérének a betegsége, halála visszavezette Istenhez, az imaházba, ahol az Úr megérintette a szívét. Átadta az életét neki, új szívet kapott. Arra indítja az Úr, hogy tegyen bizonyságot fia családjában és az ismerősöknek is. A kis unokát is hozza mindig a gyülekezetbe. Boldog, hogy a bemerítkezés által is bizonyságot tehet benne élő Krisztusáról.

Ifj. Gubán György (24) hívő családban született, de édesanyja egyedül nevelte, mert korán elváltak a szülei. Gyermekként engedelmesen eljárt az imaházba, a gyermekórán mindig ott volt, de később a gimnáziumi és egyetemi évek alatt csak egy vallásos fiatal volt, aki néha elvetődött az imaházba. Úgy gondolta, hogy a jósága elég Istennek, de eltávolodott Istentől. A református gimnázium után döntés előtt állt: jogi egyetem, vagy a baptista teológia. A jog mellett döntött. Az egyetem négy éve alatt sokszor érezte a sátán támadását. Ez év februárjában a debreceni ifjúsági konferencián megérintette az Úr Lelke, átadta a szívét. Olyan döntést munkált az Úr a szívében, hogy lelkipásztor legyen. A szülők, nagyszülők imádsága meghallgatásra talált, azóta már a BTA-n tanul kántor szakon.

Az áldáskérő imádságok után köszöntötte a bemerítetteket Forgács Ferenc gyülekezetvezető, Kakuk János, a varbói gyülekezet vezetője, valamint elhangzott az édesanya, Gubán Györgyné megható köszöntése. A szeretetvendégség után hálaadó istentisztelet következett, melyen az igét Hegedüs András testvér hirdette.

Bemerítés 2016. január 10-én

2016. január 10-én újra megmozdult a víz, öt testvér bemerítésének örülhettünk és adhattunk hálát értük az Úrnak.

Az igehirdetés szolgálatát Mészáros Kornél főtitkár testvér végezte az ApCsel 8,26–40 igék alapján. A klasszikus bemerítési történet, a szerecsen komornyik bemerítkezése mindig újat mond, hiszen a teljes szívből való hit mindig az élet, az újjászületés csodáját jelenti. A Szentlélek cselekszik és tesz örvendező, Krisztust követő és szolgáló gyermekévé a mennyei Atyának. Ha teljes szívedből hiszel – lehet bemerítkezni, bizonyságot tenni, nemcsak itt a gyülekezetben, hanem a hétköznapokban is. – Legyen Jézus az első az életetekben – kérte a bemerítkezőket Mészáros testvér.

Az igeszolgálat után öt testvért mutatott be Szabó András lelkipásztor, akik bizonyságtételét meghallgatta a gyülekezet: négy református testvér, Kiss Tamás korábbi lelkipásztor és felesége, Kiss Tünde, valamint anya és fia, Csobi Tiborné és Csobi Szilárd, utóbbiak maradnak reformátusok, és egy kilencéves fiatalember, aki gyülekezetünk vezetőjének a gyermeke.

Szabó András lelkipásztor elmondta, hogy talán nem volt még a baptista egyház történelmében olyan rendkívüli esemény, hogy egy volt református lelkipásztor egy volt református lelkipásztort bemerített volna. Az Úr csodásan működik. Övé a dicsőség!

Forgács Ádám hívő családban él, édesapja a gyülekezet vezetője, édesanyja a vasárnapi iskola vezetője. Elmondta a bizonyságtételében, hogy már két éve szeretett volna bemeritkezni, de a gyülekezet vezetői a türelmét kérték, hogy még hadd érjen a döntés a szívében. A családban is és a gyülekezetben is boldogan éli meg a hitét, imádkozik, együtt énekel nővérével. Ez évben Miskolcon egy evangelizáció alkalmával kiállt a megtérők közé. Elmondta: Kértem a bűneim bocsánatát, és megtértem. – Bizonyságtételét egy énekkel is megerősítette: „Eldőlt a szívemben, követem Jézust… nincs visszaút, nincs visszaút… előttem a kereszt…”

Csobi Tiborné Borsodszirákon lakik, a református gyülekezet tagja. Erdélyből menekültek át férjével és három pici gyermekkel. Vallásos  életet éltek, mindig bízott Istenben, megtapasztalta segítségét. A református katekétaképzőt is elvégezte. Már akkor megfordult a szívében a bemerítkezés gondolata, de református barátnője lebeszélte róla. Elmondta, hogy vallásos élete farizeussá tette, ítélkező lett mindenki felé. Egy ökumenikus istentiszteleten találkozott Komáromy Károly lelkipásztorral és feleségével, akikben lelki testvérekre talált, akik imádságos szeretettel tanácsolták. Átjárt Boldvára az imaházba, eleinte csak egyedül, majd később fiával és menyével. Sok igei és lelki vezetés eredménye lett, hogy megértette, neki is újjá kell születnie, és átélte ezt a csodát. Megértette, hogy abban is követnie kell Jézust, hogy bemerítkezik, mindenki előtt megvallja Jézust szabadítójának. Boldogan mondta: „A boldvai baptista gyülekezetben hazataláltam.” Azért imádkozik, hogy az Úr formálja őt olyanná, amilyenné ő akarja.

Kiss Tünde elmondta, hogy hitetlen családban nőtt fel, szülei nem ismerték Istent, nem volt Biblia az otthonukban. Középiskolás volt, amikor az egyik tanárnője, aki hívő volt, elhívta egy vasárnap a pasaréti református gyülekezetbe, ahová ezután elkezdett rendszeresen járni, és itt sok kérdésére választ kapott az egyik lelkésztől. Átadta a szívét az Úrnak. Lakóhelyén a gyáli református gyülekezet ifjúsági közösségébe járt, ahol sokszor szóba került a bemerítkezés. A BTA alapképzését elvégezte férjével együtt, akivel már három éve keresték Isten akaratát. Most már tudja, hogy a bemerítkezése engedelmességi lépés. Boldog, hogy megbocsátásra lelt, és hogy a régi elmúlt, és minden újjálett. Hálás az Úrnak, hogy a barcikai gyülekezet szeretettel befogadta őket.

Csobi Szilárd is a borsodsziráki református gyülekezet tagja és presbitere is. Az édesanyja már elmondta, hogy a család vallásos volt, Szilárd is ebben nőtt fel, csak az édesanyja unszolására járt az istentiszteletre. Fiatalon olyan életet élt, ami biztos hogy nem tetszett az Istennek, sok bűn terhelte. 33 évesen a földre zuhant egy rossz döntés miatt, megkeseredve, fájó sebekkel a szívében, az édesanyja hívására elment a boldvai baptista gyülekezetbe. A sok imádság meghallgatásra talált. Térdre borult az Úr előtt, megvallotta bűneit, és befogadta a szívébe Jézust, most már ő az Ura. Nagyon hálás az Úrnak a boldvai baptista testvérekért és a boldvai hívő református lelkipásztornak és feleségének a lelki támogatásokért és igei tanácsokért. Pár hónappal ezelőtt még azt mondta, nem lényeges a bemerítés, nem üdvösség kérdése. Aztán egyik vasárnap már boldogan mondta: Az Úr az ő Szentlelke és igéje által meggyőzött engem, nekem is meg kell tennem, be akarok merítkezni. Nem akarok baptista lenni, szeretném az Urat szolgálni a református gyülekezetben, hogy megtérjenek a vallásosságukból. De ezután is szeretnék járni a baptista gyülekezetbe.

Kiss Tamás elmondta, 22 évig volt református lelkész. A Budapest, Pasaréti Református Gyülekezetben Cseri Kálmán lelkipásztorral együtt imádkozva tette az életét Jézus kezébe. Több helyen szolgált. „Már tíz éve megfogalmazódott a szívemben, hogy jó volna bemerítkezni, de tudtam, hogy ez az egzisztencia elvesztésével és felekezetváltással jár. Nagy harc volt, hogy bemerítkezzünk, vagy ne.”

Beteg édesanyja ápolása miatt két évig szünetelt a lelkészi szolgálata. Ez idő alatt rendszeresen jártak egy baptista gyülekezetbe, ahol szolgált is. Ez alatt az idő alatt elvégezte a BTA mesterképzését és a gitár szakot. Két év után egy református lelkipásztor barát hívásának engedett, beállt a szolgálatba, de később kiderült, rossz döntés volt, nem volt  békessége. „Isten akkor szinte torkon ragadott és azt kérdezte: – Megértetted, hogy ez az isteni rend? – Igen, megértettem! – Akkor cselekedd azt!

Ezután teljesen egyértelművé vált, hogy be kell merítkeznünk. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy ezután majd a baptista egyházban szeretném az Urat szolgálni. Azt mondtam, Uram, mindegy, hogy mi vár rám, de megyek. Így lehetek most itt. Hálás vagyok, hogy Andrással nagyon jó testvéri kapcsolat alakult ki. Köszönjük a gyülekezet befogadó szeretetét, és ha ilyen szeretet lesz velünk a baptista utunkon, akkor nagy baj nem lehet.”

A bemerítés szolgálatát Szabó András, a körzet lelkipásztora végezte, majd áldást kértek a bemerítkezett testvérekre Mészáros Kornél testvér, Komáromy Károly nyugalmazott lelkipásztor, Forgács Ferenc gyülekezetvezető és Szabó András lelkipásztor.

A bemerítkezett testvéreket köszöntötte Forgács Ferenc gyülekezetvezető, Komáromy Károly szóban és testvérével, Zoltánnal együtt énekszóval is. Majd a varbói gyülekezet részéről Kakuk János gyülekezetvezető köszöntése hangzott el.

Örömünnepünk Mészáros Kornél testvér záróimádságával fejeződött be.

Az istentisztelet után a barcikai testvérek vendégszeretetének örülhettünk. Az Úré legyen a dicsőség az áldott alkalomért, az újjászületett életekért!