Hogyan tovább? –tettük fel a kérdést tavasszal, amikor elkezdődtek a szervezések. Sok MABIM vezetői skype konferencia és személyes találkozás rengeteg megbeszélés, területekért felelős emberek kijelölése, megkeresése, előadók meghatározása, felkérése előzte meg a tábor kezdetét.
Minimálisan vettem ugyan részt a szervezésben, de jó volt látni, hogy ahogy alakulnak a dolgok, minden a helyére kerül, és hogy mindeközben az eredeti elképzelések mégis hogyan változnak, de megfelelő irányba.
Korábban, Kecskeméten volt egy Ifjúsági Vezetőképző, melyen hasonló témákat vetettek fel a MABIM vezetői, mint a táborban, azért, hogy az ifivezetők képben legyenek a „Hogyan tovább?” kérdéskör részleteivel. És hasonlóképpen, a tábort megelőzte egy pár napos felkészítő hétvége is.
Rengeteg szolgáló volt a különféle területeken. Nekem nagy élmény volt a Teaházban besegíteni, kiszolgálni a résztvevőket. Igyekeztünk mindenki kedvére tenni a kínálatokkal, és köszönet a szolgálat lebonyolításáért Ványi Barbinak, az esti programokért pedig Garai Nikinek. Ezen kívül sorolhatnám a neveket, akik a helyszínekre vigyáztak éjszakánként és nappal, vagy akik kora reggel már készültek a dicsőítésre, hogy énekekkel is Isten elé vezessenek minket. De megemlíthetnénk a csoportvezetőket, akik szintén sokat készültek.
Bizonyára voltak részek, amelyek nem úgy működtek, ahogy annak/azoknak kellett volna. Mégis, van olyan rendezvény, ahol mindig és minden tökéletesen működik? Pont ettől lesz emberi, hogy nem. A MABIM igyekszik évről-évre színvonalas, és lelkiekben sokat adó táborokat szervezni, megszámlálhatatlan imádsággal a háttérben.
Bevallom, számomra az volt a tábor egyik legfelemelőbb pillanata, amikor közösen, egy szívvel imádkoztunk testvéreinkért, mert balesetet szenvedtek. Te imádkoztál a táborért, a szervezőkért hasonló lelkülettel? Remélem igen, és azt is, hogy sok áldással gazdagodva, megújulva a hitben, vagy döntéssel a szívedben tértél haza.
Találkozunk jövőre is, és addig is kérem Isten áldását életed minden területére.