Alig fél évvel az amerikai megjelenés után magyarul is olvasható Billy Graham legújabb – alighanem utolsó – könyve, amelyben a most [2016] 98 éves világhírű prédikátor megosztja mindazt, amit a Bibliából megtudhatunk az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról.
Amikor Grahamtől megkérdezték, hogy szerinte hol van a menny, azt válaszolta: „A menny ott van, ahol Jézus Krisztus, és hamarosan én is őhozzá megyek.” (Részlet a könyv bevezetőjéből.)
A Fox News által készített egyik felmérés szerint a legtöbb ember egyetért azzal, hogy a menny valóságos. Sokan – vallásos és nem vallásos emberek egyaránt – hisznek abban, hogy majd oda kerülnek, mert Isten a szeretet Istene.
Ugyanezeknek az embereknek a nagy része azonban tagadja, hogy a pokol is valóságos lenne. Mégis úgy utalnak a pokolra, mint ahová tényleg kerülhetnek egyes emberek, azok, akik a történelem legaljasabb bűncselekményeit követték el, és nem tanúsítottak semmilyen megbánást. Nekik azt kívánják, hogy „menjenek a pokolba”.
Mit árul el egy ember szívéről az, hogy másokat a pokolra szeretne küldeni? Nyilván ezzel az ítélettel az illető cselekedeteit minősítik a saját maguk erényeihez képest. Úgy gondolják, elég jók ahhoz, hogy ítéletet mondjanak egy másik személyről, mégis hibáztatják Istent – aki pedig szent –, hogy erre a baljóslatú helyre kárhoztat egyes embereket.
„Kérem, írjon bármiről… csak ne a pokolról.” Ilyen mondatokat olvashatunk az interneten olyanoktól, akik kereszténynek állítják magukat. Azt írják azokról, akik figyelmeztetnek a pokolra, hogy „a keresztények ezzel úgy tűnnek fel, mint akik egy haraggal és indulattal teli Istent szolgálnának”.
A Biblia világosan beszél azokról, akik nem hisznek, és kijelenti róluk, hogy a sátán megvakította a szemüket és befogta a fülüket (2Kor 4,3–5). Közben ugyanezek a hitetlenek kérkednek és viccelődnek azon, hogy alig várják már, mikor jutnak a pokolba, hogy úgy élvezhessék gonosz cselekedeteiket, hogy nem kell Isten igazságosságát érzékelniük a fejük felett.
A valóság azonban az, hogy egyikünk sem menekülhet el Isten igazságossága elől. A zsoltáros ezt írta:
Hová menjek a te lelked elől,
és a te orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy;
ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
(Zsolt 139,7–8)
Miközben nem kerülhetjük el Isten igazságos ítéletét, az is igaz, hogy Isten az, aki kegyelme és irgalma által az üdvösségen keresztül meg akarja osztani igazságosságát minden emberrel. Mégis vannak, akik elutasítják ezt az ajándékot.
Miért akarják tehát az emberek bezárni a szemüket egy olyan hely realitása előtt, amelyről ilyen szenvedéllyel és érdeklődéssel szólnak a beszélgetésekben, a blogbejegyzésekben és más írásművekben? A pokol nem puszta képzet, elmeszülemény vagy egy horrorfilm díszlete. Borzalmas realitás, amely azokra vár, akik nem engedik Istennek, hogy belépjen az életükbe és új teremtéssé formálja őket, amely teljes az ő megbocsátásával és szeretetével.
Kérlek, hallgasd meg ezt az igazságot: nem menekülhetsz el Isten igazságossága elől azzal, hogy a pokolba mész.
Gondold csak meg: rengetegen vannak, akik szemrebbenés nélkül a pokolba kívánnak olyan embereket, mint a szaúd-arábiai Oszama bin Laden, az osztrák–német Adolf Hitler vagy a kambodzsai Pol Pot, illetve olyan hírhedt amerikaiakat, mint Jeffrey Dahmer vagy Ted Bundy. Vádlóik habozás nélkül vallják azt, hogy bizonyos emberek, „akik átléptek egy bizonyos határt”, amit ők a gonoszság mércéjének tartanak, földi életük után biztosan a pokolba kerülnek. Egy szuszra azonban sokan közülük azt is hozzáteszik: „Nem hiszem, hogy Isten jó embereket a pokolba küldene.”
Itt rejlik a gond: magunkat jónak látjuk, és nem vagyunk hajlandók észrevenni, hogy belül bennünk is gonoszság rejlik. Ahogy a Biblia mondja:
Csalárdabb a szív mindennél,
és gonosz az;
kicsoda ismerhetné azt?
(Jer 17,9)
Sokan ma azt tanítják, hogy Jézus vére minden bűnt befedez, függetlenül attól, hogy a bűnös megtér-e vagy sem. Ez a sátán nagy hazugsága. Vannak, akik azt gondolják, hogy földi életük végén automatikusan besétálnak a mennybe, mert Isten a szeretet. Ez feleslegessé tenné az áldozatot, amit Jézus hozott a kereszten. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg.” (Gal 6,7) Isten a jogosság és igazságosság Istene is. Nem készít helyet a mennyben a meg nem tért bűnösök számára. Bár mi magunk semmit nem tettünk hozzá Isten ingyenes ajándékához, a megváltáshoz, van egy feltétele annak, hogy ezt birtokba tudjuk venni – meg kell vallanunk a bűneinket, el kell fordulnunk ezektől, és el kell fogadnunk Krisztust úgy, ahogyan azt ő mondja.
Ez az igazság sokak számára ellenszenves. A kevélység, ami a magunk vallotta ártatlanságunkat legyezgeti, pontosan a bűnösségünk bizonyítéka.
Ha továbbra is lázadunk Isten ellen, akkor a bűneink miatt – akár kevélyek, akár gyilkosok vagyunk – a pokolra küldjük a lelkünket. Onnan pedig nem lesz visszaút, nem kapunk második esélyt. Nincs mit meggondolni a túlvilágon. Ma van itt az idő arra, hogy eldöntsd, hol fogsz élni az öröklétben: vagy a mennyben vagy a pokolban. Lehet, hogy ez ma nagyon népszerűtlen üzenet, de a sikerlisták nem határozzák meg senkinek sem a sorsát a halála után. (…)
A pokol rettenete nem az emberi lények számára készült. Isten bennünket arra teremtett, hogy közösségben legyünk vele, bár sokan hátat fordítottak neki. A poklot az ördögnek és a démonainak teremtette, és a sátán az, aki magával akarja rántani az egész világot erre a diabolikus helyre.
Egy percig se gondolja senki sem, hogy a pokol majd a legizgalmasabb ingyenszórakozást fogja nyújtani. Akik ott találják magukat, emlékeznek döntésük órájára, ami meghatározta a sorsukat; Isten haragjának a tüzes poklával találkoznak, ami pedig nem egy óráig, hanem az örökkévalóság végtelen idejéig tart majd.
Lehet, hogy ez ijesztgetésnek tűnik, de a téma sokakban ott forr. „Nem tudom, hogy higgyek-e a pokolban – írta egyszer egy fiatalember. – Gondolom, úgyis rájövök majd, amikor az életem véget ér.” Most figyelmeztetek arra, hogy a lélek soha nem szűnik meg létezni, mert az öröklét mindannyiunkat érint, és megnyújtja életünket a síron túl is.
Honnan tudom ezt? A Biblia beszél erről, és Isten igazsága az igéjében található. Az emberek mégis rendszeresen kérdezik, van-e élet a halál után, és ha igen, merre vezet akkor bennünket.
Sokan vállalkoznak arra, hogy választ adjanak erre a kérdésre, és ez nagy gond. Sok válasz ugyanis megtévesztő, és egyenesen a pokolba vezeti az embereket, pont arra a helyre, amiről azt mondták nekik, hogy nem is létezik. Némelyek azt állítják, hogy az emberek a pokolban jóvátételt fizetnek, és utána beléphetnek a mennybe. Mások azt tanácsolják, hogy ne is foglalkozzunk a pokolba vezető úttal, mert így kikerülhetjük azt a gyötrelmet, hogy szembesüljünk az úttévesztésünkkel.
„A pokol – mondják némelyek – az, amit a keresztények használtak arra, hogy ráijesszenek az emberekre, és így térítsék meg őket Krisztushoz.” De tényleg erről lenne szó? Jézus megfélemlítési technikákat használna? Nem. Igaz minden szó, ami Isten szájából származik. Jézus az irántunk érzett mély szeretetéből szólta az igazságot. Ha pedig az igazság megijeszt, akkor tudnod kell, hogy ez a bűnös lelkiismeret hangja, amint az igazságra reagál.
A világ naponta ámulattal vegyes borzongással gondol a pokolra. Ez a művészetek egyik legijesztőbb, mégis leggyakrabban használt témája, erről olvasunk az irodalomban, erről vitáznak az oktatók, és erről hallunk a zenében is. David Clayton-Thomas, a hetvenes évek egyik híres rockzenekarának, a Blood, Sweat & Tearsnek a szólistája egyik híres dalukban arról énekelt, hogy a menny nem létezik, de azért imádkozik, hogy pokol se legyen. Nos, ez hiábavaló ima volt.
(Billy Graham: Ahol én vagyok [Budapest: Patmos Records, 2016]. Fordította: Morvay Péter. A kiadó engedélyével.)
Forrás: http://www.hetek.hu/hatter/201701/billy_graham_a_menny_es_a_pokol_is_valosag
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
