Boldogságunk eszköze a hála

Hálaadónap Békéscsabán

1950

2018. október 21-én hálaadó vasárnap volt Békéscsabán, ahol délelőtt és délután is Mészáros Kornél lelkipásztor testvér, egyházunk főtitkára hirdette Istenünk igéjét.

Délelőtt a Róm 5,1–11 igeszakaszra koncentráltunk, amely ugyanolyan eleven üzenet számunka ma is, mint az írásakor volt. Isten gazdagon szeretne megáldani bennünket, és mi hajlamosak vagyunk ezt csak akkor meglátni, amikor minden rendben megy az életünkben. De vajon a megpróbáltatásokat fel tudjuk-e fogni áldásként? Tudunk-e hálát adni akkor, amikor próbák (pl. betegség, munkanélküliség stb.) érnek bennünket? Akkor, amikor benne vagyunk a nehézségekben, eléggé kínlódunk, és fájnak a gondok, problémák, de ha újra ránk ragyog a fény, és kiálltuk a próbát, akkor tudjuk meg, hogy a megpróbáltatásokat is áldásként könyvelhetjük el. Dicsekednünk kell (vegyük ezt jó értelemben), hogy részesülni fogunk Isten dicsőségében. Ezt nemcsak a gyülekezetben kell gyakorolnunk, hanem kint is embertársaink felé, ezzel is kifejezvén hálánkat a Mindenható iránt. Csordultig legyen szívünk hálával, és egyre gyakoribb legyen a köszönöm szava a szánkon. Váljék életformánkká a hálaérzet a szívünkben, zúgolódásnak nem adhatunk helyet. Délután Kornél testvér Dán 3,1–18 alapján feltette a kérdést: Mennyire kell komolyan vennünk az Úr követését? Követendő példa számunkra a három ifjú viselkedése a tüzes kemencét is vállalva. Velük együtt mi is bátran vallhatjuk: „Van nekünk Istenünk…!”, aki mindennap s minden helyzetben mindent meg tud tenni érdekünkben úgy, hogy környezetünk hitetlenjei is ugyanazt vallhatják, mint a káldeusok királya:

„nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.”

A napot összegezve a békéscsabai gyülekezet különösen hálás Istennek az ez évi áldásokért, amikor:

  • lelkipásztort kaptunk Takács Zoltán testvér személyében,
  • a gyülekezetünkben érezhetően erősödik az egység, az összetartozás, az egyetértés, melyek erősítik a jövőképet is.

Egy ilyen napon nem maradhatnak el a szolgálatok, az énekkar kedves, dicsőítő énekei, melyeket Tóka Szabolcs orgonaművész testvérünk kísért a tőle megszokott magas színvonalon.

Nyilván ilyenkor nem maradhat el a bőséges asztalközösség sem. Szívünk megtelt örömmel, hálával, és mi is elmondhatjuk:

Immánuél, velünk az Isten!


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!