BTESZ: bemutatkoznak munkatársaink

Amikor bemutatkozik, az esetek döntő többségében, felkapják az emberek a fejüket, ha pedig elkezd beszélni, feszülten figyelnek arra, amit mond. Abdullah Ilonával, a BTESZ hajdúnánási intézményének vezetőjével próbatételekkel teli életéről beszélgettünk.

„Férjem iraki származású, ezzel magyarázható az Abdullah név – válaszol beszélgetőtársam a fel nem tett kérdésre. – Sokan kérdezik, hogy egyeztethető össze kereszténységemmel az, hogy egy arab férfit választottam társamként. Tökéletesen, szoktam válaszolni, esténként ő az ágy egyik oldalán imádkozik, én pedig a másik oldalán. Hitemben az ő hite meg nem ingatott, sőt megerősített.”

Volt azonban egy korszak Ili (ahogy mindenki hívja) életében, amikor nem találta az utat Istenhez, ez az első férje halálakor történt.

„Lányom, Lili pár hónapos volt, amikor férjem egy reggel nem ébredt fel többé. Egyedül maradtam, én, aki addig háztartásbeliként éltem a vidéki körzeti orvosfeleségek kevés gonddal tarkított életét, azzal szembesültem, hogy gondoskodnom kell magamról és a gyermekemről. Ez a hatalmas felelősség adott erőt ahhoz, hogy elviseljem a mérhetetlen fájdalmat, hogy elkezdjem újraépíteni az életemet.

A hitem, akkor úgy tűnt, örökre elveszett, nem tudtam belenyugodni az Úristen döntésébe, hogy elvette tőlem a férfit, akit szerettem, tomboltam, haragudtam. Több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy újra megtaláljam az utat Krisztushoz.”

Visszakanyarodva a tragikus eseményhez, Ili tehát ott állt egyedül egy csecsemővel, és próbált elhelyezkedni, mint meséli, sikerrel. „Négy hónappal később gyógypedagógusként dolgoztam. Meghatározó időszak volt az életemben, ekkor szembesültem a gyerekszegénységgel, a fogyatékkal élők irdatlanul nehéz hétköznapjaival. Mindeközben tanultam, elvégeztem a szociálpedagógia, majd az addiktológiai konzultáns szakot is, a baptista teológia akkor még hátravolt…”

Tanulmányai pályaváltoztatásra sarkallták. Egy idő után pályamódosítás következett. „Egy szenvedélybetegekkel foglalkozó alapítvány koordinátort keresett, jelentkeztem a meghirdetett állásra, pár héttel később már ezen a területen dolgoztam. Hőskorszak volt ez, ekkor jöttek létre a közösségi ellátások, ahol egyaránt foglalkoztunk a kliensekkel és környezetükkel.”

Mindeközben Ilona magánéletében is változások történtek.

„Egy barátnőmnek köszönhetem, hogy megismertem jelenlegi páromat. Monaim élete is tragédiákkal volt tele, iraki–iráni háború, Öböl-háború, ezeknek mind az elszenvedője volt, a mindennapjait az sem tette könnyebbé, hogy egyedül nevelte két fiát. Mikor megismerkedtünk, mindketten felismertük az esélyét annak, hogy együtt boldogok lehetünk. Így is lett, bár sok nehézség árán, jelenleg külön kell élnünk, férjem kisebbik fiunkkal (sajátjaimnak érzem az előző házasságból származó gyerekeket) Irakban tartózkodik, oda köti őket a gyógykezelése.

Ha berzenkedem, arra gondolok, mivé lettem volna, ha egy jól menő körzeti orvos feleségeként élem az életem? Azt hiszem, közel sem tudtam volna értéket teremteni, szolgálni, mint ahogy most teszem.”

Ili valóban értéket teremt, szolgál jelenleg a BTESZ hajdúnánási intézményeinek vezetőjeként.

„Kilenc éve dolgozom itt ebben a beosztásban. Kezdetben sokat küzdöttem, hogy elfogadjanak bennünket, a lakossággal nem volt gondom, amikor megnyitottunk, végigjártam a »szomszédokat«, meginvitáltam őket a szolgálatunkhoz.

Az akkori városvezetéssel volt kezdetben nehézkes az együttműködés, de egy farsangi ünnepségünket követően, amit a helyi tv leadott, felhívott a polgármester, és támogatásról biztosított. Azóta aktívan részt veszünk a település szociális munkájában. Jellemző, hogy maximális létszámmal működünk, a klienseink már pár perccel a nyitás előtt ott várakoznak az intézmény előtt, hogy bejöhessenek. Ezek, azt hiszem, magukért beszélő tények. Van, amikor elfáradok, de akkor lányom és kollégáim támogatása átlendít a nehéz perceken.”