BTESZ: bemutatkoznak munkatársaink

Karmacsi Vivien az elsők között volt, akikkel megismerkedtem, mikor a BTESZ-hez kerültem. Mosolygós, kedves és segítőkész lány, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot. Számomra a közgazdaságtan egy nagyon távol álló, bonyolult szakágnak tűnt, tehát egyszerű elismeréssel adóztam Vivinek, amikor bevallotta, hogy szenvedélyesen kedveli ezt a szakterületet.

Otthon, Fehérgyarmaton jártam közgazdasági szakközépiskolába, ahol már 9. osztálytól heti több órában tanultunk marketinget és közgazdaságtant – kezd bele a mesélésbe Vivien. – Első pillanattól kezdve nagyon szerettem ezeket a tárgyakat, így már 16 évesen tudtam, ezzel szeretnék foglalkozni. Így találtam meg a gazdálkodási és menedzsment alapszakot.

Ezzel kapcsolatosan mindenkinek elmondom, sosem voltam jó matekból. Tudtam, hogy a választott szakom ezzel jár, így elhatároztam, ha törik, ha szakad, hogy meg fogom tanulni. Így is történt, kiderült, hogy egy begyakorolható, elsajátítható dolog ez is. Ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan szakra járjak, ahol nem kell számolni.

Éppen egy nehéz időszakon voltam túl, mikor egy gyermekkori barátom mutatott egy álláshirdetést. Ő már ekkor is a Baptista Tevékeny Szeretet Missziónál dolgozott, ahol éppen munkatársat kerestek. A feladat pályázatírás volt. Utánanéztem, mivel foglalkozik a szervezet, és egy percig sem gondolkoztam. Nekem nemcsak egy új munka volt, hanem egy új élet kezdete is. Innentől kezdve minden megváltozott – egy kellemes mosoly villan fel az arcán, látszik, örömmel gondol vissza erre az időszakra.

– Munkaköri feladataim változatosak, hiszen ahogy befejezünk egy projektet, kezdünk egy újat. Szeretem azt is, hogy a megvalósításban is ott vagyunk. Például kimegyünk egy-egy faluba, és kiosztjuk a vetőmagokat, amivel segíteni szeretnénk.

Amikor a fejlődés jön szóba, pontosan, hogy még rengeteg tanulnivaló akad, ez abszolút nem csüggeszti el, sőt.

Ma már rutinosabban nézek bele egy pályázati felhívásba, tudom, hol és hogyan kezdjek hozzá egy pályázat megírásának – fűzi tovább a beszélgetést Vivi. – Tudom, milyen dolgokat kell beszereznem hozzá, és azt is, hogy a szervezeten belül kit kérdezzek, ha valamiben elakadok. Nem csak a szakmai tudásom erősödött az elmúlt egy évben, a szociális érzékenységem is fejlődött. Ezelőtt sosem éreztem azt, hogy nekem segítenem kellene másokon, és a közgázon is mindig csak a profitról beszéltünk. Itt teljesen az ellenkezőjéről van szó, minden egyes pályázatban azt nézzük, hogyan tehetünk minél többet másokért.
Nagyon szeretem azt, hogy a szervezetnél mindenki nagyon barátságos. Sok értékes embert ismerhettem meg itt, örülök annak, hogy mindenki törődik a másikkal. Ezelőtt egy olyan helyen dolgoztam, ahol ez a fajta empátia, odafigyelés nem volt tapasztalható. Itt ez az első pillanattól fogva így volt – egyszerre lepett meg ez a fajta hozzáállás, és egyszerre éreztem úgy, hogy jól döntöttem, amikor jelentkeztem ide. A közvetlen kollégáim jelenleg szinte a legjobb barátaim is, tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk, mindenben kikérik az én véleményemet is, pedig én vagyok a legfiatalabb és legkevésbé tapasztalt a csapatban. Ez nekem mindig nagyon fontos volt. Jó, hogy oda-vissza csatolunk egymásnak.

A BTESZ-en belül egy kiállításnak köszönhetően sokan tudják, Vivi mesterien hímez, ezzel a technikával készít képeket.

Egy kedves rokon tanított meg erre, az első varrókészleteimet is tőle kaptam. Egy-egy kép 50-60 különféle színből áll, és sokszor egy színt 3-4 öltés erejéig használok, és válthatok is át egy másik árnyalatra. Sajnos egyre kevesebb időm van rá, dolgozom, tanulok, a hétvégéket pedig a családdal töltöm.

Jövőbeli tervek? Vannak szép számmal…

Szeretnék még tanulni, a közgazdaságtanon belül gondolkozom, azonban konkrét elképzelésem nincs, a pályázatírással kapcsolatosan is tovább bővíteném tudásomat. Érdekel még a pszichológia, a grafológia. Nem kevés terv, de tudom, hogy ahogyan elterveztem 16 évesen a közgázt, és véghez is vittem, úgy ez is sikerülni fog!