Ahogy bemutatkoztunk egymásnak, azonnal észrevettem, hogy mennyire nyitott, kedves és figyelmes a beszélgetőpartnerem. Megjelenésével, karizmatikusságával nem véletlen, hogy ebben a szakmában találta meg önmagát.
1991-ben ismerkedtem meg a házi segítségnyújtás fogalmával – avat be Erzsébet. – Akkoriban ez ritkaságszámba ment, kissé kételkedve fogadtam egy kedves barátom ajánlását, aki azt javasolta, helyezkedjek el ezen a területen. Az akkori munkahelyem – ami az Egyesített Bölcsődei Intézmény volt – után ez nagy váltásnak tűnt, annak ellenére, hogy nem áll távol tőlem a gondozás, a segítségnyújtás, hiszen ápolónői képesítésem van, ezek mellett pedig gyermek- és csecsemőgondozó is voltam az EBI-ben.
Végül is, engedve az ösztönzésnek, tizennyolc évnyi munka után elszánta magát a pályamódosításra, és jelentkezett a BTESZ Házi segítségnyújtásnál. Így elmondhatjuk, hogy a kezdetektől erősíti a csapatot.
Voltak, akik óva intettek, hogy majd idővel én is ki fogok égni ebben a szakmában, hiszen sokan alig páréves munka után erről számoltak be – meséli tovább Erzsébet. – Elgondolkoztam, hogy ha valóban így történne, akkor mihez is kezdenék. Új szakmát nézzek? Kezdjek bele ismét valami egészen másba? De miért is? Ahogy feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, már tudtam a választ, hogy nem akarok mással foglalkozni, mert ez az a szakterület, ahol kamatoztathatom a tudásomat, ezek mellett pedig jó érzéssel tölt el, hogy még mindig képes vagyok újabb kliensekkel foglalkozni.
Mikor arról kérdezem, milyen viszonyt ápol az ellátottaival, szinte azonnal mosolyra fakad. Megoszt velem egy számára oly kedves történetet ezzel kapcsolatban.
Neveltetésemből fakadóan mindig magáztam az ellátottaimat. Hiszen hogyan is tudnék egy nálam 30 évvel idősebb hölgyet letegezni? Van egy 84 éves hölgy, aki már számtalanszor kért, hogy tegezzem, mindig rákészülök, hogy már köszönéskor is így tegyek, de még mindig furcsa érzés azok mellett, hogy természetesen nagyon jólesik. Nagyon jó kapcsolatot ápolok minden egyes ellátottammal, szám szerint mind a nyolccal. Sokkal inkább tekintenek lányuknak, családtagnak, mert valóban minden bajukkal, problémájukkal hozzám fordulhatnak, és készségesen segítek nekik. Számomra ez nem teher, nagyon jólesik, hogy már az ajtóban várnak. Nekem ennél jobb visszajelzésre nincs is szükségem.
Mivel ilyen szoros kötödésről beszél, akarva-akaratlanul felmerül bennem az a kérdés, hogy miként éli meg munkája velejárójaként a gyászt.
Nehéz. Persze ez nemcsak a munkám velejárója, hanem az életé is. Ilyenkor azon túl, hogy én magam is mélyen meggyászolom az ellátottaimat, azon vagyok, hogy azokat is támogassam, akik itt maradtak. A családtagoknak nyújtok vigaszt, és segítek nekik az ügyek intézésében. Volt olyan ellátottam, akit 8 és fél évig ápolhattam az utolsó pillanatig. Maga az a tudat, hogy megtettem mindent értük, sokat segít a gyász folyamatában. Az élet megy tovább, és nekünk is lépést kell tartanunk.
Elárulja, hogy sajnos tavaly két gondozottjától kellett végső búcsút vennie. Láthatóan megviseli, ezért óvatosan megkérdezem, mivel tölti a szabadidejét. Már ha van.
A lányom a Dunántúlra költözött, így sajnos az unokázás ritka program manapság. De van egy szép kertem, szeretek kertészkedni, a ház körüli teendőket végezni.
Szóba hozom, hogy már nagyon régóta a szakmában mozog, kíváncsivá tesz, lát-e változást a HSG életében.
Természetesen! Nyilvánvaló, hogy a HSG nagyon sokat változott. Ez nem feltétlen a jogszabályokra vonatkozik, sokkal inkább az emberek mentalitására, arra, hogy egyre több ember lesz szociálisan érzékenyebb a témára. Maga a szociális munka, az, hogy segítsünk embertársainkon, egyre több fiatal pályakezdő fejében fordul meg szerencsére. Ahol pedig szándék van, ott azt tett is követi. Az egyetemeken választható szak a szociális munka, így a jövő generációja tulajdonképpen már most ebben mozog.
Mindemellett egyre több családtag válik nyitottá arra, hogy egy idegennel is lehet jó kapcsolatot ápolni, és az az ember szakszerű gondozást tud nyújtani a szüleik, nagyszüleik vagy rokonaik számára. Nyilván fontos tényező, hogy egy házi gondozónak ki kell érdemelnie a tiszteletet, a bizalmat, nemcsak a családtagok, de leginkább az idős emberek irányából. Nekem szerencsére ezzel sose volt gondom, mert akinek ez gondot jelent, az abszolút nem való erre a pályára.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
