Búcsú Billy Grahamtől

Február 21., szerda délután éppen alkotmányügyi megbeszélésen voltam, s közben telefonon, majd interneten kaptam a hírt: Billy Graham meghalt. Utánanéztünk, sajnos igaz. A hivatalos források is megerősítik. Imádkoztunk, emlékeztünk, kezdtünk tervezni.

Megszületett az elnökségi nyilatkozat, az angol nyelvű együttérző levél, majd tájékoztatást küldtünk a magyar kormány felé, akiknél már aláírás előtt van a felterjesztésünk, mely Billy Graham kormánykitüntetését irányozta elő életének 100. évében. Másnap az országos szociális konferencia alatt hívtak Észak-Karolinából: szoros kapcsolatunkra való tekintettel szívesen látnak a meghívásos temetésen országunk képviseletében. Beindítjuk az előkészületeket: repülőjegyek, hivatalos levelek, idő felszabadítása és programok áttervezése. Mindezek után 2018. március 1-én reggel elindulhattam az észak-karolinai Charlotte városába. Az út viszontagságos volt az időjárási problémák miatt, de péntek délelőttre a helyszínre érkezhettem.

Egyházunkat és egy kicsit a magyar nemzetet is képviselve részt vehettem – 50 országból 2300 meghívott vendéggel együtt – Billy Graham testvér temetésén. Felemelő, bátorító és sok szempontból különleges, egyedi volt ez az alkalom. Először is a személy miatt, akitől búcsúztunk. 100 évvel ezelőtt teljesen más volt az a fizikai környezet, de az egész világ, ahová érkezett Billy Graham. Senki nem gondolta volna akkor még, hogy ki lesz ebből a fiúból. Amikor elment, akkor pedig országok vezetői, világegyházak és helyi közösségek képviselői, a helyszínen 2300-an, de a tv és az internet segítségével milliók búcsúztak tőle. Egy emberből mit hozhat ki az Isten!

Nekünk, magyaroknak is sok köszönnivalónk van. Hálásak vagyunk Istennek Billy Grahamért, hazánkba történő négyszeri látogatásáért. Az igehirdetéseiért, a könyveiben leírt üzeneteiért, a hitükben megújultak és megtértek sokaságáért, azokért az impulzusokért, melyek nemcsak egyházunkat, de az egész nemzetet lendítették tovább. Ilyen volt a rendszerváltás hajnalán történő evangelizáció 1989-ben, de ilyen volt a 77-es látogatás és a Szent István koronájának visszajuttatásával kapcsolatos közbenjárása is.

Különleges volt ez a temetés a hangsúlyai miatt is. Bár az elválás fájdalma ott volt a levegőben, ezt magasan felülírta az Isten iránti hála, a dicséret és leginkább az evangélium. Graham testvér egész életét az evangélium hirdetésének szentelte. Éppen ezért a temetés is jelentős mértékben evangelizáció is lett. A jelen levő rengeteg tévés társaság, akik közvetítették az eseményt USA- és világszerte, valamint az élő internetközvetítés lehetőséget teremtett arra, hogy Franklin Graham azt mondhassa: Mikor, ha nem most, Billy Graham temetésén add át szívedet Krisztusnak! Egyben a világszerte élő hívőkhöz fordulva elhangzott: a munka nincs elvégezve! Hol vannak a jelen és a jövő evangélistái? Gyertek, álljatok elő, szolgáljátok az Urat hasonló elkötelezettséggel!

Különleges és egyedi volt a temetés a nyilvánossága és a résztvevői miatt is. Billy Grahamnek számunkra nehezen elképzelhető tisztelete van hazájában és sokfelé a világon. A temetés előtti napokban eljöttek tiszteletüket tenni a korábbi amerikai elnökök, a temetésen pedig a jelenlegi amerikai elnök és alelnök is részt vett. (Éppen ezért olyan biztonsági körülmények voltak, melyeket még soha nem láttam…) A tv-társaságok kamerái, riporterei, munkatársai (több százan lehettek) folyamatosan dolgoztak. Amikor buszokkal vittek kifelé bennünket a helyszínre, az utak mellett a családi házakon és a céges épületeken sokfelé búcsúüzenetek, emlékező gondolatok voltak nagy molinókra fölírva, kirakva. A rádiócsatornák újra és újra bemondták a temetéssel kapcsolatos híreket. Már Charlotte repülőterén fényreklámban látható volt az esemény és Billy Graham rövid üzenete. Egyszóval óriási volt a figyelem. A tisztelet, a hála a hosszú, hiteles és hűséges élet miatt. Örülök, hogy ott lehettem. Ott kellett lennünk. Ott volt a helyünk. A végén kifejezhettem Billy Graham testvér gyermekeinek a baptisták és a magyarok köszönetét, együttérzését.
A temetés kapcsán volt lehetőségem sokakkal találkozni.

Beszélgethettem a BGEA-stáb sok ismerős tagjával, a 2012-es Reménység fesztivál amerikai munkatársaival. Együtt vacsorázhattam dr. Elijah Brown új baptista világszövetségi főtitkárral és David Coffey korábbi elnökkel. Szombat reggel beszélgethettem Viktor Hamm BGEA-alelnökkel, régi barátunkkal, aki a Graham-társaság fesztiválokért és nemzetközi alkalmakért felelős alelnöke. Találkoztam és beszélgettem a térségből jött ismerős képviselőkkel, akik Lengyelországból, Romániából, Szerbiából, Oroszországból érkeztek. Jó volt ez a testvéri kapcsolatápolás is.

Négy nap alatt 20 000 km-t repültem 30 repült órával. Hosszú volt, de nem kérdés, hogy ott kellett lennünk a hatalmas sátor alatt. Hisz sátorban kezdődött el Graham testvér szolgálata, és sátorban ért véget. Ő így mondaná:

Ne felejtsétek, a Biblia mondja: »Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.«

Papp János egyházelnök