Conrad Grebelre (1502?-1526) a címben olvasható kifejezést gúnynévként alkalmazta Ulrich Zwingli.
Grebel és hívő társai nem szerették az anabaptista elnevezést, mert nem tekintették keresztelésnek a csecsemőkorukban alkalmazott fejlehintést. A „korifeus” kifejezéssel azt hangoztatta Zwingli, hogy Grebel a gyűlölt anabaptisták vezére.
Conrad Grebel lelkes prédikátori szolgálata csak egy évet és nyolc hónapot ölelt föl. A bebörtönzések és betegségek megrövidítették életét, míg végül körülbelül 1526-ban, 24 éves korában a pestis végzett vele.
Grebel egy hatgyermekes családban élt Zürichben, ahol apja a városi tanács egyik tagja. Általános iskolai tanulmányait elvégezve 1514-ben a Bázeli Egyetem hallgatójaként jártasságra tesz szert a klasszikus irodalomban és művészetben. Három éven át a Bécsi Egyetem hallgatója, ahol gyakoriak a verekedések és szexuális bűnök.
Grebel nemi visszaélései miatt betegséget kapott és sokat szenvedett. Édesapja támogatásával továbbtanul a Párizsi Egyetemen, ahol folytatódik tobzódó élete. Belekeveredik egy verekedésbe, ami két francia életébe kerül. Apja azonnal hazaparancsolja, és megvonja tőle a támogatást. A párizsi időszak eredménye mégis az, hogy Grebel megtanulja a görög és talán a héber nyelvet is. Zürichbe visszatérve Zwingli vezetésével tanulmányozni kezdi a görög klasszikusokat.
A Zwingli körül kialakult bibliatanulmányozó csoport tagjai a Szentírás megismerésének szentelik magukat. Zwingli segítségével latinul, héberül vagy görögül, majd németül kutatják a Bibliát. Ekkoriban Grebel megnősül, de házasságát ellenzik szülei. Grebel adósságai miatt el akarja adni könyvtárát. Lassan kilábal nehéz helyzetéből, és erővel telik meg. Több társával együtt fokozatosan szembefordul Zwinglivel, mert Zwingli elutasítja a Bibliában együtt fölfedezett igazságokat.
Grebel megtérése után társával, Felix Manzcal együtt házról házra járt, bizonyságot tett, megkeresztelte az embereket, majd úrvacsorát osztott nekik. Grebelék magukat legszívesebben svájci testvéreknek nevezték. A keresztelések néha folyóvízben történtek. Ez akkor érte el a csúcspontot, amikor Grebel 1525. április 9-én nagy tömeget merített be a Sitter folyóban.
Nevezetes esemény történt 1525. január 21-én. Ezen a hideg téli estén egy tucatnyi férfi volt együtt „titokban” a zürichi Neustadt Strasse 10. számú házban, Felix Manzék otthonában, hogy tanulmányozzák Isten igéjét. A The Large Chronicle of the Hutterian Brethren így örökíti meg az este kiemelkedő eseményét:
„Úgy történt, hogy mindaddig együtt voltak, amíg szorongás szakadt rájuk, igen, annyira megterhelődtek szívükben. Erre kezdtek térdet hajtani a magasságos mennyei Isten elõtt, és segítségül hívták őt mint a szívek oktatóját, és azért imádkoztak, hogy adja nekik isteni akaratát, és mutassa meg nekik irgalmát… Az imádság után a Jacob házából való George felállt, és kérte Conrad Grebelt Isten irgalmára, hogy keresztelje meg igazi keresztyén keresztséggel hit és megismerés alapján. Amikor letérdelt ezzel a kérelemmel és vággyal, Conrad megkeresztelte őt, mivel akkor nem volt ott kirendelt lelkipásztor, hogy egy ilyen feladatot elvégezzen. Miután megkeresztelkedett Grebel keze által, Blaurock [George] azzal folytatta, hogy megkeresztelt minden más jelenlevőt. Az újonnan megkereszteltek aztán megfogadták mint Krisztus igazi tanítványai, hogy a világtól elkülönült életet élnek, tanítják az evangéliumot, és megtartják a hitet.”
Zwingli és Grebel kapcsolata rohamosan megromlott. Zwingli többször is hitvitára hívta ki az úgynevezett anabaptistákat, és a városi tanács döntésére bízták a vita kimenetelét. A hitviták során a mise, a képek alkalmazása, a purgatórium és a keresztség kérdésében ütköztek a vélemények. A városi tanács a „Biblia” ellen döntve Zwingli álláspontját tartotta követendőnek, és ezzel véglegesen bekövetkezett a szakadás Zwingli és a svájci testvérek képviselõi között. Zwinglinek sokkal tartoztak, de a Bibliát jobban tisztelték, mint lelki vezetőjüket.
Grebel társával, Felix Manzcal együtt hirdette Isten igéjét, és megkeresztelte a hithez jutott embereket. Zwingli a városi tanács támogatásával lépéseket tett, hogy elfojtsa az ígéretes mozgalmat. Grebel rejtőzködni kényszerült, de 1525 októberében letartóztatták és bebörtönözték a grüningeni várkastélyban. Ugyanoda zárták Felix Manzot és sok más anabaptistát.
„A hosszú téli hónapok alatt a zürichi torony zengett a rettenthetetlen foglyok énekeitől és imádságaitól”
– írja William R. Estep, az Anabaptist Story c. könyv szerzője. Grebel a börtönben kéziratot készített a keresztségről. Valaki segített a foglyoknak a szökésben. Ezután Grebel tovább munkálkodott Felix Manzcal együtt. Majd egyedül indult Maienfield felé, ahol pestisben meghalt, valószínűleg 1526 nyarán.
Grebel rövid pályafutása nagy lendületet adott a hitvalló svájci testvérek munkálkodásának, és életének befolyása tovább segítette a Biblia ügyét, Isten országának terjesztését.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
