Tizennyolc évi szünet után tartott ismét avató-istentiszteletet az Alsóhegy utcai gyülekezet. Május 26-án négy elöljáró ünnepélyes kirendelésének lehettek tanúi a jelenlevők.
Isten igéjét dr. Szűcs Zoltán, a Presbiteri Tanács elnöke hirdette, az avatás szolgálatába még Balla András, a PB jegyzője, Fábián Sándor helyi lelkipásztor és Ádány Mihály presbiter is bekapcsolódott. A hosszúra nyúlt, de áldásokban gazdag alkalmat az énekkar nagy átéléssel előadott énekei tették még emlékezetesebbé.
A közel kilencven éves múltra visszatekintő budai gyülekezet mindig fontosnak tartotta azt az újszövetségi alapelvet, hogy a Szentlélek útmutatása alapján arra alkalmas férfiakat kirendeljen presbiteri vagy diakónusi szolgálatra. (E törekvésnek élharcosa volt az árvaházi alapító-lelkipásztor id. Beharka Pál (1874–1943), és az imaházépítő dr. Szakács Imre lelkipásztor is.) Ezt oly mértékben sikerült megvalósítani, hogy amikor dr. Almási Tibor lelkipásztor testvér – aki 2001-től tíz éven át ügyintézőnk volt – Budára érkezett, örömmel vegyes meglepetéssel állapította meg, hogy a teljes elöljáróság avatottakból áll. Néhány évvel ezelőtt – érzékelve az idő múlását – tetterős fiatalembereket választottunk a vezetőségbe. Tavaly – Fábián Sándor lelkipásztor beiktatása után – szolgálatba való bevezetésük felgyorsult. Idén pedig az Elöljáróság és a gyülekezet megvizsgálásukat követően egyhangúlag úgy döntött, hogy mielőbb avassuk fel őket a diakónusi szolgálatra. Ilyen előzmények után került sor május 26-án Ifj. Ádány Béla, Nagy Péter, Sonkoly Tamás ésZsigovics Géza testvérek kirendelésére az Alsóhegy utcai imaházban.
Az ünnepi istentisztelet bevezető részében Fábián Sándor lelkipásztor emlékeztetett a jeruzsálemi gyülekezet példájára, az első diakónusok kirendelésére, és arra, hogy ma „szolgának” lenni nem tartozik a trendi dolgok közé, de az itt levő négy fiatalember kész vállalni a munka terhét. Fábián testvér idézte Pál apostol gondolatait az efezusiakhoz írt levélből Isten elhívásáról és annak végső céljáról (4,11–16), valamint a Baptista Hitvallás 13. pontját, amely a gyülekezet tisztségviselőiről szól.
Az igei útravalót dr. Szűcs Zoltán testvér, a Presbiteri Tanács elnöke adta át az 1Kor 4,1–5 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy a diakónusok – amellett, hogy Krisztus szolgái – sáfárok, akik Isten titkaival, kegyelmi ajándékokkal, talentumokkal és anyagi javakkal sáfárkodnak. A sáfárokkal szemben támasztott legfontosabb követelmény: a hűség, aminek jutalmát, a dicséretet egyedül az Úrtól várhatjuk.
Az avatandók hitvallásuk során két-két kérdésben fejtették ki látásukat: ifj. Ádány Béla a Bibliáról és a gyülekezet bibliai követelményrendszeréről; Nagy Péter a bemerítésről és a gyülekezet missziói tevékenységéről; Sonkoly Tamás a család szerepéről és a gyülekezet gazdálkodásán belül az adakozásról; végül Zsigovics Géza a hitről, bűnről, megváltásról, valamint a Szentléleknek a hívő ember életében tanúsított munkájáról szólt. A bizonyságtételeket követően az ünnepélyes fogadalomtételre került sor, amelyben testvéreink kifejezték készségüket a diakónusi szolgálat vállalása és végzése iránt.
A kézrátételes imádságot sorrendben: Ádány Mihály presbiter, Fábián Sándor lelkipásztor, dr. Szűcs Zoltán PT-elnök és Balla András PT-jegyző mondták el, kérve a Szentlélek erejét és bölcsességét az Úr előtt térdelők életére és szolgálatára. „Áldjon meg az Úr most téged!” – szólt az énekkar éneke.
Egyetlen, az alkalomhoz illő költemény hangzott el: Gerzsenyi Sándor Küldetés című versét Kolozs Nagy János diakónus, Nagy Péter édesapja mondta el.
A gyülekezet és az elöljáróság nevében Fábián Sándor lelkipásztor köszöntötte az új munkatársakat. Példaként állította eléjükTükhikoszt, akiről Pál apostol levelei végén három dolgot állapít meg: 1. „Szeretett testvér” , 2. „Hű diakónus és 3. „Szolgatársam az Úrban”. – „Egy évvel ezelőtt (beiktatásomkor) szolgatársak lettünk az Úrban; az azóta eltelt idő alatt szeretett testvéreimmé, sőt barátaimmá váltatok; és most, hogy diakónusok lettetek, arra igyekezzetek, hogy hűségesnek bizonyuljatok!”
A Presbiteri Tanács nevében Balla András jegyző köszöntötte a négy új diakónust. A Fil 2,2–5 versei alapján arra kérte a felavatottakat, hogy egyet akarva, ugyanarra törekedve, önzetlenül és alázattal végezzék szolgálatukat a gyülekezet épülésére. Majd egy emléklapot és ajándékkönyvet nyújtott át nekik.
Ezen a délelőttön különösen éreztük Urunk kegyelmes jelenlétét és szeretetét, és sok kinccsel meggazdagodva térhettünk otthonainkba. Állandó imádságunk lesz, hogy Isten Szentlelke áldja meg újonnan felavatott testvéreinket erővel, bölcsességgel és hűséges szívvel!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
