Az Ez az a nap! szervezésében november 8.-án együtt dicsérhettem Istent Jason Uptonnal. A koncert előtt volt egy szeminárium, ahol a dalszerző-énekes történeteit hallgathattuk.
Megosztotta velünk, hogy mi készteti arra, hogy mindent odaadjon, átadjon és ne a körülményekre tekintsen, hanem egyedül Istenre. Három nagyon fontos gondolat hangzott el, az egyik: „Jobban akarom, hogy Isten akarjon engem, mint amennyire akarom, hogy használjon”. Ez képezi az alapját az identitásunknak, hogy tudjuk, Isten mennyire vágyik arra, hogy velünk legyen.
A másik: „Nem úgy dicsőítek, hogy megkérem Jézust, jöjjön el, hanem tudom, hogy már ott van”. Hinnünk kell, hogy Ő ott van velünk mindenhol. Csak annyit kell tennünk, hogy megállunk a mindennapok rohanásában néha, és megemlékezünk erről.
És végül: „Nem az a kérdés, hogy Isten hol van, hogy itt van-e, hanem, hogy mi hol vagyunk…”, vagyis az Ő akaratát teljesítjük, engedjük, hogy vezesse az életünk autóját, vagy folyamatosan visszavesszük az irányítást?
A végén egy fiatal srác feltett egy olyan kérdést, hogy milyen gyakorlati tippeket tud arra, hogy érzékszerveinkkel megtapasztalhassuk Istent. Erre Jason egy bibliai történettel válaszolt.
Amikor Jézus a megdicsőülés hegyére felment három tanítványával, és megjelent Mózes és Illés, aztán eltűntek, Péterék megijedtek. Isten nem hagyhatta ezt, ezért „belenyúlt” a teremtésbe, és szózatot hallatszott a Mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt HALLGASSÁTOK!” Nem azt mondta, hogy „Ez az én szeretett Fiam, tegyétek híressé, vagy kövessétek.” Hanem, hogy „Őt Hallgassátok!!” A legfontosabb, hogy ahogy figyelünk Rá, megtanuljuk meghallani a hangját, és ezáltal megtanulunk engedelmességben járni. Innen indul ki minden más. A hegyen könnyű Istennel lenni – úgy, ahogy a tanítványok is felmentek – lejönni a völgybe már nehezebb vele, pedig Isten ezt várja el tőlünk. Nem Isten távolodott el az embertől, hanem fordítva. Az ember zárta ki Őt, aztán pedig hibáztatja azért, mert nincs jelen. Meg kell tanulnunk meghallani a hangját.
Erről az üzenetről írt is egy dalt, amit el is énekelt még ott a szemináriumon, aztán később az este folyamán is, az a címe, hogy Whisper (Suttogás). A legtöbb üzenetről, ami megfogalmazódik benne, ír egy dalt, később a dicsőítés közben minden dal előtt elmondta, hogy milyen üzenet hatására fogant meg benne az adott dal.
Az estét aztán a Debreceni Dics-suli Band kezdte, akiknek szolgálata alatt, Isten jelenléte és szeretete erőteljesen érezhető volt.
Ezután Jason vette át a stafétát, akinek a szolgálatára még sokáig emlékezni fogok. A dalai nem voltak bonyolultak, de a harmóniák szépsége, a dalok üzenete és a lelkülete nagyon bensőséges légkört teremtettek. Hiszem, hogy Istennek egy szent jelenléte volt ott velünk. Egyszerűen csak hagytam, hogy Isten szeressen.
Nem tudom, mikor találkozok vele újra, de egy biztos, egy napon a Mennyben együtt fogjuk imádni a Királyok Királyát, és Uraknak Urát, Akié minden dicsőség, örökkön örökké, ámen!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
