1929. január 15-én született Atlantában Martin Luther King Nobel-békedíjas amerikai fekete lelkész, polgárjogi harcos. A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak.
Martin Luther King vallásos családban született, apja és anyai nagyapja is baptista lelkész volt. King a tehetséges szegény tanulók számára létesített ösztöndíjjal tanulhatott. Kezdetben az orvosi és a jogi pálya vonzotta, de végül apja nyomására és példájára a lelkészi pályát választotta. Teológiai tanulmányai során ismerkedett meg Mahatma Gandhi erőszakellenes eszméivel és a modern protestáns teológiai irányzatokkal. Meggyőződése lett, hogy Isten aktív és személyes entitás, és hogy az ember megváltásának legfontosabb feltétele az Isten útmutatásába vetett hit. 1953-ban vette feleségül Coretta Scottot, házasságukból négy gyermek született. Lelkészi szolgálatát 1954-ben kezdte meg az Alabama államban fekvő Montgomery városában.
Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt. Bár a rabszolgákat formálisan majdnem száz éve, a polgárháború idején felszabadították, a gyakorlatban a feketék másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől.
A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták. A vele rokonszenvező fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen, és a mozgalom vezetőjévé a fiatal, tanult Kinget választották meg.
A bojkott váratlanul sikeresnek bizonyult: a feketék inkább gyalogoltak, mint hogy buszra szálljanak. Kinget megpróbálták megfélemlíteni, előbb gyorshajtás miatt vették őrizetbe, majd a helyi Ku Klux Klan dobott dinamitot a házára, végül illegálisnak minősítették a bojkottot, és elítélték. King fellebbezett, és a szövetségi bíróság kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes, és eltörölte azt.
Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. Hazaköltözött Atlantába, ahol egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. (Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást.)
King 1960 és 1965 között érte el legnagyobb sikereit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták.
A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette, amikor több mint 200 ezren (nem csak feketék) hallgatták King leghíresebb, Van egy álmom kezdetű beszédét. (A beszéd ma már tananyag az amerikai iskolákban.)
1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, amikor átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat.
Voltak azonban ellenfelei a „sötét” oldalon is: a feketék közül sokan nem értettek egyet békés módszereivel, később nyíltan szembefordultak vele és „Tamás bátyának” nevezték. A Ku Klux Klan sem volt tétlen: 1961-ben megrohamozták azt a templomot, ahol prédikálni próbált, egyedül Mississippi államban negyven polgárjogi aktivistát lincseltek meg. 1965-ben King egy nagyszabású tiltakozó felvonulást vezetve inkább visszafordult, amikor rendőrségi úttorlasszal került szembe.
Ezért sok radikális, főleg fiatal fekete megalkuvónak minősítette, azzal vádolta, hogy lepaktált az állami hatóságokkal, és szakított vele. Békés fellépése egyre kevesebb eredményt hozott, s amikor a vietnami háború ellen is felemelte szavát, jó néhány újabb támogatóját veszítette el.
1968. április elején egy helyi sztrájk támogatására Memphisbe utazott. Április 4-én este a szállásául szolgáló motel erkélyén egy zsoltárról beszélgetett, amikor egy orgyilkos golyója végzett vele. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s miután beismerte bűnösségét, kilencvenkilenc év börtönre ítélték.
A „magányos gyilkos” teóriáját azonban sokan megkérdőjelezik, s úgy vélik, King összeesküvés áldozata lett. Szerintük erre bizonyság, hogy Ray már elítélése napján megváltoztatta vallomását, és halála napjáig kitartott ártatlansága mellett. Ettől függetlenül életfogytiglani büntetését nyolcszor erősítették meg, és egy kongresszusi bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy ő volt a tettes.
Martin Luther King meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára.
A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben 46 ember vesztette életét. A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes ma már az amerikai örökség része, egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát. Születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) hivatalos szövetségi ünnep, állami szinten is megemlékeznek róla.
(Az MTI nyomán)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
