„Ebben a pillanatban tudtam, hogy Isten szólított meg”

Bemerítési istentiszteletünkön két teljesen különböző élettörténetet hallhattunk fehér ruhás testvéreinktől. Két ellentétes jellemet, élethelyzetet ismerhettünk meg. Ebből is láthatjuk, Istennél csak a szív számít. Az őszinte, töredelmes szív.

Miután Tóth Sándor lelkipásztorunk Bibliából vett igék által ismertette a bemerítés lényegét, meghallgathattuk fehérbe öltözött testvéreink Istennel való találkozásának történetét. Ismerjétek meg ti is, hogyan írták le bemerítkezőink a mennyben eltervezett események földi megvalósulását!

Péter bizonyságtétele

„A legtöbb dologra közömbösen tekintettem. Ha úgy adódott, csaltam is, tudtam, hogy rossz, de különösen nem foglalkoztam vele. Allen Buchanek prédikációjában megragadott az Isten szeretetéről szóló üzenet. Megdöbbentett, hogy milyen rossz körülmények közül került ki, milyen rossz »lapokkal« indult, mégis Isten szeretetét elfogadva hogyan változott meg az élete. Megdöbbentett, hogyan mentette meg Isten, hogyan indított felé embereket, akik segítették, imádkoztak érte. Megértettem, hogy Isten mennyire szeret minket, embereket. Egyszülött Fiát küldte értünk. Ilyen nagy szeretetre válaszul az a legkevesebb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk Isten hívását a megtérésre és a Jézus Krisztusban való hitre. Isten szeretete elvégezte bennem, hogy törekedjek a jóra, a türelemre a körülöttem élők felé, ahogyan Isten viszonyul hozzám.”

Tamara bizonyságtétele

„Tamarának hívnak, szüleimmel Nyírlugoson éltem. A családom átlagos, becsületes és »dolgos« életre nevelt. Nem voltam nagyon lázadó természetű. Próbáltam mindenkinek megfelelni. 18 éves koromban költöztem Debrecenbe, ahol teljesen elvesztem. Nem találtam a helyemet, nem lettek őszinte, igazi barátaim. Valahogy mindig kilógtam a sorból. Nem tudtam elfogadni az emberek gonoszságát és rosszindulatát. Később aztán eltávolodtam mindenkitől, úgy éreztem, több keserűséget és csalódást már nem tudok elviselni, aztán szépen lassan kialakult bennem egyfajta belső feszültség, ami olyan volt, mintha egy óriási kődarab lenne a gyomromban, amit folyamatosan érzel, és egyre csak nagyobb, de nem szűnik meg soha.

Gyermekkorom óta imádkoztam, de nem gondoltam, hogy Isten tényleg figyel egy ilyen jelentéktelen emberre, mint én. Sokat gondolkodtam, hogy miért engedi Isten ezt a sok szenvedést és gonoszságot, hogy miért nem csinál valamit. Kérdésem sok volt Istenről, de nem volt kinek feltennem őket. Később megismertem Attilát, és összeköltöztünk, született két gyermekünk, de persze a kezdeti, látszólagos boldogság elmúlt, a sok vitatkozás, vádolás és veszekedés teljesen megmérgezte kapcsolatunkat, már nem szerettük egymást. Próbáltunk változni a gyerekek miatt, de mindketten csak szenvedtünk. Engem lelkileg ez teljesen összetört, úgy éreztem, elvesztettem mindent, nem vagyok jó anya, sem társ.
Aztán egy vasárnap megkérdezte Attila, hogy megyek-e vele istentiszteletre. A válaszom igen volt. Az igehirdetés alatt kicsit furán éreztem magam, jó volt végre Istenről hallani, bár nem mindent értettem, és közben fojtogatott a sírás. A következő napokban semmi más nem érdekelt, csak Isten, ezer gondolat és kérdés kavargott a fejemben, és csak az internetet bújtam keresve a válaszokat! Pontosan nem tudom, hogy mi történt, de egyik napról a másikra elmúlt az a folyamatos feszültség, és nem fájt a gyomrom (eltűnt a kő). Nyugalmat éreztem. Mindeközben Attilával is megváltozott a kapcsolatunk, csodálatos érzés volt, bár még mindig nem értettem semmit. Szó szerint olyan szeretetet éreztem, amilyet azelőtt soha.

Egyik nap mentem az utcán, amikor odalépett hozzám egy hölgy, és megkérdezte, elfogadok-e tőle valamit. A táskájából egy papírlapot vett elő, amin ez állt: »Már milliók kaptak választ kérdéseikre a Bibliából!« Ebben a pillanatban tudtam, hogy Isten szólított meg. A szívem majd kiugrott a helyéről, el sem tudom mondani, mit éreztem akkor pontosan, de nagyon boldog voltam, sírtam és nevettem. Miután elkezdtem olvasni a Bibliát, szépen lassan rádöbbentem, hogy mennyire bűnös és hazug életet éltem. Igazából az egész életem egy hazugság.

Napokig csak sírtam, míg végül megértettem, hogy Jézus miért is halt meg. Elfogadtam, hogy mindezt értem is megtette. Megvallottam a bűneimet, és kértem Istent, hogy változtassa meg az életemet. Azóta sok mindenen vagyok túl, Attilával összeházasodtunk. Rendszeresen megyünk az alkalmakra (istentisztelet, házi csoport). Csodálatos dolog látni Isten vezetését az életemben, és megtapasztalni a családunkban a változást. Azért imádkozom, hogy életem minden területén tudjak engedelmeskedni Istennek, hű és igaz szolgája legyek. Lássam meg, hogy hol, mikor, hogyan akar engem használni mások felé. Hálás vagyok Istennek a kegyelemért, amellyel megajándékozott engem és családomat. Most már nem félek, bátran nézek előre.”

Isten igéje ma is élő és munkálkodik. Mint ahogyan a magvető példázatában is olvashatjuk, a Mt 13,1–23 igeversekben, amelyekből Sipos Márk lelkipásztor testvérünk prédikálta az evangéliumot. A hallgatóság körében sok-sok meghívott rokon és barát is helyet foglalt, akik talán még soha nem hallottak ilyen érthetően Isten hozzájuk szóló hívásáról. Márk testvérünk által Isten mintha feltárta volna a mélyen elhallgatott gondolatokat, és őszinte tükröt tartott a jelenlévők elé. Nem hallgatta el a valóságot, vagyis azt, hogy sajnos nem mindenki mond igent Istennek, amikor itt és most hívja lelküket a megmenekülésre. Biológusként nagyon szemléletesen beszélt a búzavetés mozzanatairól, így most különösen élénken tárult elénk, hogy Jézus milyen aprólékosan ismerte és milyen találóan adta át példázataiban az élet és a természet törvényszerűségeit és folyamatait, hiszen minden őrá nézve teremtetett.

Tavaly óta bevezettünk egy jó gyakorlatot a gyülekezetünkben. Szeretetvendégségre invitáljuk a bemerítésre érkezett vendégeinket, hogy személyesen is megismerhessük egymást, és beszélgetéseinkben átadhassuk az Úr szeretetét, amely által üdvözülhetnek.

A 2017. február 5-i bemerítési istentiszteletünkön tehát tanúi lehettünk két búzamag jó földbe esésének. Reménység szerint sokak szívébe hullott a Nagy Magvető által hintett és életet hozó igemag ezen az örömteli összejövetelen is. Hála és dicsőség az örökkévaló és irgalmas Istennek és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a Szent Szellem által!