Egy jó választás: felvidéki és Pest környéki pengetősök nemzetközi találkozója

Április 8-án – a felvidéki magyar baptista testvérekkel való kapcsolat ápolása céljából is – egyedülálló zenei találkozóra került sor a határon belüli és túli baptista gyülekezetek között.

Szlovákiából a nagysallói–lévai körzet – részben magyar ajkú – tagjaiból álló tamburazenekar és énekkar érkezett a szadai–veresegyházi körzetbe. (A tambura pengetős hangszer, hasonló a mandolinhoz és a bendzsóhoz. Elődeink az elmúlt században pengetős- és fúvószenekarokat alakítottak. Ez segítette az evangélium hirdetését, a közösségépítést, a gyermekek és fiatalok bevonását és megtartását a szolgálatban és a gyülekezetben.) A testvéri találkozón túl a cél az volt, hogy együtt dicsérjük Istent Szadán a délelőtti, Veresegyházon pedig a délutáni zenés istentisztelet keretében.

A nap alaphangját Bócsa Roland teológushallgató igei buzdítása adta meg a Zsoltárok könyvéből:

„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt 34,2–4)

Különleges élmény volt hallgatni a tamburazenekar nagyon színvonalas előadását. Felcsendültek a többnyire jól ismert, régi baptista énekeink mellett olyan világhírű darabok is, mint Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgák kórusa, és Händel Messiás című művéből a Halleluja-kórus dallamai. A zenekar – néhány énekesükkel még kibővülve – énekkarként is bemutatkozott. Magyar, szlovák és cseh nyelven hangzottak fel Istent dicsérő énekeik.

Délelőtt az igehirdetés szolgálatát Kohut György felvidéki magyar nyugdíjas lelkipásztor testvér végezte. A húsvét üzenetét közvetítette a hallgatóság felé a csodálatos halfogás története alapján. Fő gondolata volt: Isten ígéretei beteljesednek. Nincs, nem lesz olyan erő, hatalom, amely megakadályozhatná Isten ígéreteinek beteljesedését.

A szlovákiai vendégekkel a Szada Nagyközség Önkormányzat Éttermében ebédeltünk. Az ebédszünetben lehetőség nyílt egymás jobb megismerésére és egy kis sétára a Székely Bertalan-kertben.

Délután a közös körzeti alkalomra az impozáns, modern, új építésű veresegyházi imaházban került sor, ahol újabb különleges élménnyel gazdagodhattunk. A Nagysallói Tamburazenekar kibővült a környékbeli gyülekezetek pengetőseivel, akik Őrbottyánból, Aszódról, Vácegresről, Galgagutáról, Pécelről, Vácról jöttek, valamint Dunaharasztiról is többen érkeztek mandolinosok, gitárosok, és hangszereikkel csatlakoztak az ily módon összevont zenekarhoz. Sőt Szlovákiából a szentpéteri magyar gyülekezet mandolinosait is képviselték ketten. Nem kis feladat volt a közel 50 fős nemzetközi pengetőszenekart összehangolni Tóth Pál testvérnek, a tamburások karmesterének, aki már 46 éve végzi ezt a szolgálatot nagy lelkesedéssel és szakértelemmel.

Az igehirdetés szolgálatát Dóczé Bálint lelkipásztor, a Felvidéki Magyar Baptisták vezetője végezte. Az emmausi tanítványok története kapcsán a hallgatóság elgondolkodhatott arról is, hogy mi akadályozza a lelki látásunkat.

A zenés istentisztelet befejező részében ismét a tamburazenekar szívet melengető hangzásában gyönyörködhettünk, melynek igazán tekintélyes múltja is van. A zenekar egyik tagja és alkalmi szóvivője, Libárik Péter testvér röviden ismertette a zenekar történetét, amely 1951-ben alakult meg Nagysallóban. A népes gyülekezet előtt külön is köszöntötte Garai Erzsébet testvérnőt, aki megalakulása óta tagja a tamburazenekarnak, és immár 80 évesen is örömmel pengette a húrokat fiatalabb társaival együtt.

Kívánjuk hát továbbra is Urunk gazdag áldását a tamburazenekar szolgálataira, továbbá minden zenész és énekes testvér szolgálatára, valamint a magyarországi és szlovákiai gyülekezetek testvéri kapcsolatának ápolására! Istenünk segítsen mindenben minden zenész és énekes testvért – stílusra való tekintet nélkül, határon innen és túl –, hogy életük és szolgálatuk mindenben legyen kedves Isten előtt, legyen egy jó eszköz a közösség építésében, az evangélium hirdetésében, a lelkek megmentésében!

Soli Deo gloria!