A kötelező katonai szolgálatukat 1968-ban a Magyar Néphadsereg bajai gépkocsizó lövészezredében megkezdő teológushallgatók találkoztak bevonulásuk 50. évfordulója alkalmából június 8-án a Tihanyi Bencés Apátságban.
Az akkori politikai hatalom szándéka az volt, hogy a teológusokat eltérítsék hivatásuk vállalásától, lemorzsolják és megtörjék őket. Ez a ki nem mondott szándék csak elenyésző mértékben valósult meg. A teológushallgatók többségében éppen az ellenkező hatást váltotta ki: megerősödtek elköteleződésükben, és annak ellenére, hogy a legkülönbözőbb konfessziókhoz – adventista, baptista, evangélikus, görög- és római katolikus, ezen belül bencés és piarista szerzetes, református közösségekhez – tartoztak, mély barátság, közösség és egymás iránti támogató segítségnyújtás alakult ki közöttük. Ez a helyzet mindannyiuk számára a mindennapok szintjén megvalósuló és építő ökumenikus tapasztalattal járt.
Június 8-án a tihanyi közösség elöljárója, Mihályi Jeromos perjel köszöntötte az egybegyűlteket.
A Tihanyi Bencés Apátságban rendezett találkozót megtisztelte jelenlétével Bozó Tibor dandártábornok, a szentendrei altisztképző akadémia parancsnoka is, aki beszámolt a Magyar Honvédség mai szervezési és működési filozófiájáról, amely merőben eltér a hatvanas években alkalmazottaktól (jó példa erre a katonalelkészi szolgálat bevezetése).
Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát történeti áttekintést adott a teológushallgatók bevonultatási körülményeiről és hátteréről.
A tihanyi találkozón megjelentek közös imádságon vettek részt a bencés szerzetesközösséggel, és tiszteletüket tették I. András királyunk sírjánál.
Végül kötetlen együttlét és beszélgetések keretében osztották meg egymással hajdani élményeiket.