Egység a látásban

Számos keresztény szervezet és gyülekezet a sikeres működéshez vezető út első lépéseként a látás megfogalmazását határozta meg. Gyakran ez a lépés nagy nehézségekbe ütközik az érintett emberek közötti véleménykülönbségek miatt. Pál írása arról, hogy mit jelent látásban egységesnek lenni (az Efezusiakhoz írt levél 4. fejezetében), arra a buzdítására épül, hogy éljünk a Jézus Krisztusban elnyert elhíváshoz méltón (1. v.), és alapvetően három aspektusa van:

Először is (1–2. v.), a látásunknak a szívünket kell megcéloznia, azt, amilyennek lennünk kell. Pál arra bátorít bennünket, hogy fordítsunk gondot a személyiségünk fejlesztésére, különös tekintettel a Krisztus testén belüli közösség megéléséhez szükséges jellemvonásokra: alázatosság, szelídség, türelem és béketűrés.

Másodszor (7–16. v.), a látásunknak a kezünket kell megcéloznia, azt, ahogy tennünk kell a dolgokat. Pál itt kifejezetten arra buzdít bennünket, hogy használjuk azokat az ajándékokat, amiket kaptunk. A Krisztusban kapott elhívás szolgálatban megnyilvánuló cselekedetekre indít és arra, hogy építsük föl Krisztus testét, hogy eljussunk a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra (13. v.).

Harmadszor (17–29. v.), a látásunknak az elménket kell megcéloznia, azt, ahogyan gondolkoznunk kell. Pál ragaszkodik ahhoz, hogy azok szerint a tanítások szerint kell élnünk, amiket megkaptunk; a gyümölcs onnan látszik, hogy az elménk megújult, sőt az egész énünk is megújult, és ez megváltozott viselkedésben nyilvánul meg.

A világ megítélése szerint Pál életét akár kudarcnak is mondhatnánk, hiszen a levél megírásakor börtönben van, következésképp a kérelmei hatástalanok. Ugyanezt a saját életünkről és gyülekezeteinkről is elmondhatnánk. Az ígéret mégis az, hogy ha Krisztus testén belül egységes a látásunk, és közösen figyelmet fordítunk a szívünkre, a kezünkre és az elménkre, akkor fel fogunk növekedni

„szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (15. v.),

a teljes „nagykorúságra” (13. v.). Ennél nincs nagyobb siker. Ennél nincs nagyobb jutalom.

Edith Vilamajó

Hálaadás:

• Hálát adunk azért az ígéretedért, hogy ha egyházként a látás és a növekedés terén egységben élünk, akkor annak csodálatos jutalma lesz.

Bűnvallás:

• Magunktól nincs látásunk, Urunk. Folyamatosan szükségünk van a jelenlétedre.
• Bocsásd meg nekünk, szeretett Atyánk, azt, amikor nem úgy látunk, ahogyan te látsz, amikor nem úgy szeretünk, ahogyan te szeretsz, amikor nem úgy érzünk, ahogyan te érzel.

Könyörgés:

• Kérünk, állítsd helyre a szívünket, és segíts nekünk, hogy jól tudjuk gondját viselni a személyiségünknek, hogy méltóképpen tudjuk betölteni a Krisztus testén belüli szerepünket. Adj nekünk több alázatot, türelmet és toleranciát egymás iránt.
• Kérünk, segíts, hogy helyesen tudjunk az ajándékainkra tekinteni, és így jobban tudjunk téged szolgálni.
• Kérünk, segíts nekünk úgy gondolkozni, ahogy te, hogy helyes képünk legyen rólad, a te országodról, magunkról, az emberiségről és az ebben a világban betöltendő küldetésünkről.