Az idei szezon utolsó előtti Örömkút alkalmát május 8-án, a fagyi világnapján tartottuk. Ennek örömére, akinek kedve és ideje volt, az esemény előtt csatlakozhatott egy közös fagyizásra a közeli cukrászdában.
A zenét ez alkalommal a Hanna projekt nevű együttes biztosította. Frontemberük, Hanna, így beszélt dalaikról: „zenémben őszintén énekelek Istenről és az életről”. Régi vágyunk vált valóra azzal, hogy ők zenéltek eseményünkön.
Előadónk ezúttal gyülekezetünk lelkipásztora, Nemeshegyi Dávid volt. A rövid bemutatkozásban megtudhattuk róla, hogy feleségével, Ágival öt éve vannak a rákoshegyi gyülekezetben, Dávid jelenleg az ELTE bölcsész karán hebraisztika szakon írja a szakdolgozatát mesterképzésen. Szabadidejében szívesen fut, kirándul, olvas. Muzslai-Bízik Bencze kérdésére, hogy mit jelent számára az öröm, ezt felelte: azt, hogy a problémáink ellenére van okunk örülni.
Dávid bemutatkozása után meghallgattunk az új versszakokkal bővült Örömkút-rapet. A felállás folyamatosan csiszolódik, bővül és egyre jobb lesz.
Az idei Örömkút-sorozat fő témája a célok keresése, találása, ezen a témakörön belül a mostani alkalmon Dávid egy amerikai cégvezető, John C. Maxwell híres mondatát elemezte, mely szerint: „Egyszer nyersz, egyszer tanulsz”.
Lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk, ha kudarcainkat utunk építésére használjuk. Dávid előadását hét fontos kérdés köré építette fel. Az első így hangzott: hogyan tekintünk Istenre? Ez ugyanis meghatározza az élethez, annak nehézségeihez való hozzáállásunkat. Három jellemző válasz szerint csoportosította az embereket. Az első csoportba tartoznak azok, akik szerint Isten nem létezik, de azért jó, hogy vannak keresztények, mert velük nincs gond. A második csoport tagjai így gondolkoznak: „Isten egy pitiáner, vérszívó főnök”. Ők csak akkor gondolnak Istenre, ha baj van, hogy miért engedi, hogy ilyen történjen, miért sújtja őket. De ha jó történik velük, nincs bennük hála az Úr felé. És a harmadik csoport a keresztény gondolkodás, mely Istent szerető, erős, határozott édesapaként látja.
Dávid második kérdése így hangzott: szegényes vagy bővölködő gondolkodásunk van-e? Ha bővölködő, nincs szükségünk pótcselekvésekre.
Merünk-e kérni, kérdezni? Isten kapcsolatokra teremtett bennünket, hogy hiányainkat másokkal pótoljuk. Amire a legtöbbet gondolunk, legjobban koncentrálunk, abból kapunk egyre többet. Így ha képesek vagyunk a hála érzésére, kifejezésére, az egyre inkább jelen lesz életünkben.
Vannak-e példaképeink, társaink az úton? „Inkább az oroszlánok között farok, mint a rókák között fej” – mondja Dávid. Fontos, hogy legyenek mellettünk olyan emberek, akikre példaként tekinthetünk, akik fejlődésre ösztönöznek minket, akik segítenek megmaradni a helyes úton.
Tudunk felelősséget vállalni magunkért és a hibáinkért?
Elég gazdagok és erősek vagyunk ahhoz, hogy másokat felemeljünk?
Dávid előadását egy egyszerű, nagy igazsággal zárta: az élet nem igazságos. Mindig lesznek nálunk szebbek, jobbak, okosabbak, gazdagabbak. De nem ezt kell nézni, hanem az utat, amit végigjártunk. Honnan indultunk, hová jutottunk, mennyit fejlődtünk és hogyan? Sok sérült és lelkileg kiskorú ember vesz minket körül, de nem szabad hagyni, hogy visszahúzzanak, hanem nekünk kell őket jó példával, Isten hirdetésével erősíteni.
Az Örömkút ezúttal egy kisebb koncerttel zárult: az alkalom végén a Hanna projekt még egy jó félórás előadással örvendeztetett meg minket. Eközben természetesen a karzaton a szokásos terített asztal várta a résztvevőket.
A szezon utolsó alkalma június 12-én került megrendezésre.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
