Dr Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára az Osztrák Honvédelmi Társaság külföldieknek adható legmagasabb kitüntetését, a tiszteletbeli lovagi tiszti keresztet kapta meg 2017. január 3-án. Ennek apropóján kérdeztük.
A január 15-én induló Ökumenikus Imahét 2017 a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) hivatalos évenkénti programja. Hogyan értékeli a magyarországi egyházak egymás közötti kapcsolatát és a közös tevékenységet, amelyet a MEÖT fog össze?
A MEÖT-öt 11 tagegyház, megfigyelő-együttműködő egyházak, illetve hozzájuk kapcsolódó civil szervezetek alkotják. Az együttműködés köztük rendkívül jó. Igyekezünk egy olyan teret biztosítani az egyházaknak, ahol többek között különböző teológiai kérdéseket meg tudnak vitatni és ezt publikussá is tenni; elősegítve az egyházak együtt gondolkodását. Így próbálnak az egyházak a MEÖT-ön keresztül is kapcsolatot tartani, hogy szakértőiket küldik a 8 különböző résztevékenységet ellátó bizottságokba. A MEÖT a tagegyházak képviseletében is segítséget, hatékony érdekképviseletet nyújt a mindenkori kormányzat felé.
A MEÖT egyre szélesedő tevékenységet, missziót folytat. Beszélne ezekről a területekről és az eredményekről?
Alapvető cél a János 17,21 alapján a „mindnyájan egyek legyenek”, és ez kötelez bennünket. Arra törekszünk, hogy a krisztusi értékeket közvetítsük, és ebben nem különbözünk. Együttműködési megállapodásokkal szélesítjük a tevékenységünk körét pl. a Főpolgármesteri Hivatallal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, szakembereinket küldjük előadásokra, konferenciákra, azért, hogy a keresztény közgondolkodást tudjuk terjeszteni egyházi közegen túl is. Egy másik példa: néhány évvel ezelőtt itt járt Palesztina egyházügyi és vallási minisztere, és együtt megtárgyaltuk, hogyan élnek a keresztények és a muszlimok palesztin területeken, hogyan tudjuk őket segíteni. Próbáltunk ezzel is kilépni az általánosan megszokott köreink medréből és nyitni a világ felé.
Hogyan látja az egyházak társadalmi súlyát és szerepét?
Az, hogy ez a társadalmi súly milyen mértékű, az rajtunk, embereken múlik: mennyire vagyunk hitelesek, vagy hiteltelenek, komolyak vagy komolytalanok, milyen a kisugárzásunk. Meggyőződésem, hogy van az egyháznak ebben felelőssége és azt vallom, hogy ha a kormányzat sokszor hivatkozik a keresztyénségre, akkor mi fordítsuk ezt a visszájára, pl. pályázatok benyújtásával. Társadalmi súlyunk itt mutatkozik meg, hogy mennyire tudjuk az érdekeinket érvényesíteni, keresztyén alázattal, a Krisztus ügyét képviselve, ugyanakkor lendülettel és ügyesen.
Ön szerint melyek 2017 legfontosabb kérdései Magyarországon, és mit tehetnek ezekben a hívő közösségek?
Természetesen a Reformáció 500 jubileumi megemlékezés a legfontosabb; hogy ezt mi, protestáns közösségek egy olyan elmélyült gondolkodással tudjuk bemutatni, hogy a keresztényekről, a keresztény életről és gondolkodásról pozitív képet kapjanak a kívülállók. Emellett viszont nem állhat meg az élet, a hétköznapi feladatoknak is ugyanúgy eleget kell tenniük az egyházaknak. Egyszerre emlékezni és egyszerre végezni a feladatinkat sérülés mentesen: ez 2017 kihívása. És itt kapcsolódik az előző kérdéshez, a társadalmi felelősségünkhöz.
Amellett, hogy evangélikus lelkész, Ön a hadtudományok doktora és külügyi szakértő is. Mit fontos tudni az iszlám radikalizmusról?
A probléma nem az iszlám vallással van, amelyhez egyébként 1,5 milliárdan tartoznak, ugyanúgy mint a keresztyénséghez. A problémát az iszlám szélsőségesek jelentik, ezért maga az iszlám is elhatárolódik az erőszaktól. Benne van a Koránban, hogy nem szabad szent háborút, dzsihádot folytatni a „könyv népei”, ti. a zsidóság, az iszlám és a kereszténység ellen; csak a pogányokkal szemben. Dzsihádot egyébként is csak a kalifa hirdethet meg, de a hivatalos kalifátus az I. világháború után megszűnt. A szélsőségesek nem a Korán követői, amely különben tiltja az emberölést.
Közép-Kelet Európában ma 126 ezer muszlim él, Nyugat-Európában 42 millió. Magyarországon két nagyon kicsinek számító muszlim közösség van, az ő működésük teljesen hivatalos. A legfontosabb mindenhol, hogy jó imámjuk (vallási elöljárójuk) legyen, azaz képzett, aki szabályosan követi az iszlámot, és nem fog „hülyeségeket” tanítani nekik. Németországban épp az a gond, hogy nincsen elég tanult imám, hanem 98-99 százalékban önjelölt imámok vannak, sajátságos nézetekkel és azt tanítják közösségeikben.
Magyarországon ezért nem kell félni az iszlám közösségtől, amely nagyon kicsi, mindössze 25 ezres nagyságrendű, illetve mintegy 5-6 ezer a táborokban ideiglenesen itt tartózkodók száma.
A radikálisoknak hazánk nem célpontja, de ez nem jelenti, hogy ne kellene felkészültnek lennünk a terrorral szemben. A terror lényege az állandó félelemben tartás. Ezért vannak a különböző biztonsági szolgálatok készenlétben a reptéren és közösségi helyeken. Ugyanúgy nem célpont országunk a gazdasági bevándorlók illetve menedékkérők számára sem, akik Nyugat- Európába igyekeznek. Itt van összefüggés,
visszatérve a kitüntetésre, amit négyen kaptunk magyarok az osztrák tábornokoktól: Egyikük azt nyilatkozta, hogy „Ausztria köszönetet mond Magyarországnak azért, mert Magyarország megvédi a schengeni határokat, és ezáltal Ausztriát is megvédi.”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
