Forrón sütött le a nap Efézus romjaira. A Baptista Világszövetség törökországi közgyűlésére látogató küldöttek között én is részt vettem a fakultatív kiránduláson. Az ősi bibliai táj romjai között megtaláltuk az amfiteátrumot, a kikötőt, a könyvtárt.
Hol van a hírhedt Artemisz templom, ahol Pálék (Isten) ellen lázadva 2 órán keresztül üvöltözött a tömeg? – tettük fel a kérdést az idegenvezetőnknek. Hamarosan megnézzük! – válaszolta, majd megállt buszunk egy füves – köves mezőnél. A közepén egy mementó-szerű oszlop állt, melyen gólyacsalád fészkelt. Ez a dicsőséges Artemisz templom maradványa, mely a világ egyik csodája volt. – hangzott a bemutatás.
Amiben nincs az Istentől jövő „elmúlhatatlan élet” (2Tim 1,10) az előbb-utóbb elmúlik, jelentéktelenné válik. Ez a jövő nem csak a pogány kultuszokat, istentelen mozgalmakat fenyegeti, de veszély lehet a gyülekezet, vagy annak bizonyos szolgálata számára is. Csak a Megváltó bennünk sokszorozódó élete, ereje által lehetséges, hogy helyi gyülekezeteink és egész közösségünk, különféle szolgálataink és kezdeményezéseink jövőt állóak legyenek.
Élettel teli gyülekezetek alatt a közöttünk levő Krisztus Életére gondolok. Aztán a Szentlélek Isten életet munkáló ajándékaira, irányító és megszentelő szolgálatára gondolok. A közgyűlésen egy kéz öt ujjához hasonlítottam az efézusi szolgálati ajándékokat (Ef 4,11). Szükség van az apostoli lelkületre, mely új területekre, új emberekhez, új szolgálati feladatokra vezet bennünket. E nélkül belterjes maradhat a közösség. Szükség van az evangélista szolgálatokra, mert a Jézus Krisztusról szóló evangélium győz meg, és állít döntés elé élet-halál kérdésében. E nélkül nincs megtérés, újjászületés. Szükség van a pásztori szolgálatra, hogy beépüljenek a Testbe, és gondozást kapjanak a hívők. Így tudnak együtt haladni, együtt szolgálni. Pásztorlás nélkül szétszéled a nyáj és kiszolgáltatott lesz. Szükség van a prófétai szolgálatra, mert fel kell ismerni isten vezetését, a bűnt, az igazságot és a Lélek tanácsait. E nélkül nincs elmélyült lelki élet és a fordulópontokon helyes döntés. Szükség van a tanítás szolgálatára is, mert megismerés, megértés és elmélyültség kell az alapos hívő élethez, szolgálathoz. E nélkül felszínes és gyermekbetegségektől szenvedő lesz az Isten népe, és nem lesznek új, felkészült lelki munkások. Legyenek gyülekezeteink, országos közösségünk a Krisztus életével teli lelki otthonok!
Jól működő intézmények alatt nem csupán a törvények szerint rendezetten működő egységeket értek. Mindez kell, fontos, de nem elég! Azt mondtuk „A baptista iskola több, mint iskola!” Hát legyen akkor több mint az átlag. Több a személyre szabott törődésben. Több, a pedagógusok, szociális intézmények munkatársainak az egymáshoz való viszonyában. Több, az intézmények egymással való jó kapcsolatában, együttműködésében. Több, a helyi baptista intézmények és a helyi baptista gyülekezetek jó együttműködő szolgálatában, az erősségeink egymást kiegészítő közösségében. Több, a helyi társadalom szükségeire adott jó válaszokban, a tiszta, messze hangzó baptista hangban. Több valami olyanban, amit csak a Krisztusban hívő közösségek tudnak felmutatni: az igaz, önfeláldozó és Istenre mutató szeretetben!
Legyenek intézményeink, az azokat fenntartó közösségek ilyen többet munkáló, jól működő szolgálatok!
Szavak, fogalmak jutnak az eszembe, melyek a gyülekezetek és az intézmények életét jellemezhetik: fészek, otthon, kohó, ugródeszka, műhely… Mennyi igaz és értékes cél! Kövessük a bennünket elhívót, és az ÉLET és a JÓ a mienk és a reánk bízottaké lesz!