A nyolcadik MABIM-táborába már szinte családtagként érkezik az ember. Ismerős arcok, megszokott hely, családias hangulat. Még a bolognai illata is az otthon érzését hozza magával. Ahogy a szervezők, úgy minden évben Isten is készül a nagytáborra, készíti a szíveket. Isten nemcsak szombaton kezd el munkálkodni, amikor már mindenki testileg-lelkileg megérkezett, ő hétfőtől vasárnapig, 0–24 órában dolgozik a szívekben, a táborozókéban és a szolgálókéban is.
Papp János hétfőn felhívta a figyelmünket azokra a szikrapillanatokra, amelyek megváltoztathatják az életünket, ha felismerjük azokat, és elég bátrak vagyunk élni is velük. Mike Sámuel a közöny felégetésére hívott a szívünkben, arra, hogy vegyük komolyan a hívő életünket. Sipos Márk pedig a kereszthez invitált mindenkit, akinek szüksége van megtérésre, megújulásra. Folyamatosan jöttek előre fiatalok, felszegezték vétkeiket a keresztre, és döntöttek Krisztus mellett. Figyelni őket, együtt imádkozni velük, ott lenni a döntéseiknél: a közösség, a programok, a Balaton és a bolognai illata mellett ez az, ami visszahoz újra és újra, minden évben.
Ilyen az, amikor Isten dolgozik bennünk, ő komolyan vesz minket, komolyan veszi a döntéseinket és az ígéreteinket, és emlékezik azokra a nagytábor utáni héten is, januárban is, a jövő évi nagytáborban is. Mi vajon emlékezünk rájuk?