„A te Istened,
akit állhatatosan tisztelsz,
szabadítson meg téged!” (Dániel 6,17)
Figyeljük meg, mit csinál Jónás a hal gyomrában, a félig megemésztett hínárdarabok között: imádkozik! Mielőtt áment mondhatna, a hal gyomra összerándul, és Jónás a parton találja magát.
Nézzük meg, mit csinál Dániel az oroszlánok barlangjában! Ez sem volt kevésbé veszélyes hely – Jónást már le is nyelték, Dánielt még csak most fogják.
Vagy nézzük meg Józsefet a kútban, a sivatag közepén! A kutat befedték, József szemére kendőt kötöttek. Jónáshoz és Dánielhez hasonlóan ő is csapdában van. Semmit nem tehet. Nincs kiút. Nincs remény. József végül – bár a börtönön keresztül vezetett az útja – majdnem Egyiptom trónjáig jutott.
Ilyenek a bibliai történetek. Egyik életveszélyes kaland a másik után. Amikor már szorul a hurok, amikor lecsapni készül a bárd, akkor jön a segítség. Épp időben.
(Max Lucado: Kegyelem napról napra. 365 bibliai üzenet. Budapest: Harmat–KIA, 2016.)