A Harmat Kiadó gondozásában jelent meg Adrian Plass angol író Ezüst nyírfák című regénye, amelynek bemutatására július 6-án péntek este került sor Budapesten a Wesselényi utcai baptista gyülekezet és közösségi házban. Ez az író kilencedik, a Harmatnál magyarul is olvasható könyve.
A kiadó ismertetése szerint az 1948-ban született Plass a keresztény szatíra egyik legfontosabb képviselője. A gyermekvédelemben eltöltött évei után fordult az irodalom felé. Legismertebb könyve az Egy kegyes kétbalkezes naplója című regénye, melyben a keresztény gyülekezeti élet visszásságait ostorozza sok humorral, iróniával.
A könyvbemutatón Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója köszöntőjében emlékeztetett rá: Adrian Plass már kétszer járt Magyarországon. Könyveinek alaphangulata a humor, emellett pedig nagyon mély dolgokat fogalmaz meg. A kiadóigazgató korábban úgy tapasztalta: ha egy író gúnyolja az egyház, a gyülekezet furcsaságait, azt általában rosszindulatból teszi, romboló szándékkal. Adrian Plass viszont építő jelleggel figurázza ki a visszásságokat, nem aláz meg senkit, ha valakit, hát önmagát teszi nevetségessé. elsődleges szándéka az, hogy valamit jobban megértsünk.
A könyvbemutatón Naszádi Krisztina, a Harmat Kiadó korábbi főszerkesztője beszélgetett az íróval és feleségével, Bridgettel, akit Adrian Plass a legjobb ötletadójának nevezett. Kérésére, hogy meséljen el egy rá jellemző történetet, az író felidézett egy „nagyon bolondos” esetet. Amikor a feleségével, Bridgettel Ausztráliában jártak, két héten keresztül minden este előadást tartottak. Ő maga elég közel került ahhoz, hogy már ne is higgyen Istenben. Nagyon elfáradt. Az egyik előadást egyedül kellett megtartania. Semmi kedve nem volt hozzá, percekig sétálgatott az épület körül, míg végül rászánta magát a belépésre. Odament a szervezőhöz: „Kezdhetjük, ha te is készen állsz.” A szervező így válaszolt: „A konyhában azt mondta egy hölgy, van itt egy férfi, aki ólálkodik az épületnél, körbe-körbe járkál, láthatóan komoly gondban van. Mivel nem szeretnénk, hogy bárkit is kihagyjunk, megtennéd, hogy kimész hozzá, és rábírod, hogy jöjjön be?” Adrian Plass háromszor körbejárta az épületet, de sehol nem találta ezt a nyomorúságosnak látszó embert. Amikor visszatért, a szervező azt mondta neki: „Nagyon sajnálom, de úgy tűnt számomra, te vagy az az alak, aki kószál körbe-körbe, nagyon elesettnek tűnve.” „Valószínűleg az egész mennyország kacagott, látva, hogy percekig keresem magamat” – idézte fel az író az akkori lelki hangulatát.
Naszádi Krisztina közbevetésére, miszerint Adrian Plass könyvei önmaga lelki utazásainak a tükrei, az író elmesélte, egyszer azt mondta neki valaki: „A könyveid olyanok, mintha egy hatalmas bűnbánati imát osztanál meg velünk.” Művei lelkének a legbensőjéből fakadnak. A kereszténység nem sima, fehérre mosott terítő, hanem valami furcsa egyvelege annak, amikor a csúcsra érések mellett gyakran botladozunk is, de azért haladgatunk előre. Idézte Mike Tyson profi ökölvívó-világbajnokot, a „híres prédikátort”: tervezni jó dolog, egészen addig, amíg valaki arcul nem csap. A keresztény életút is hasonló ehhez. Amikor Jézus ott volt a kereszten, egészen biztos, hogy ő is úgy érezte, hogy kapott egy jobb horgot: Atyám, eltűntél, hol vagy? Ha neki nehéz volt, képzeljük el, hogy nekünk milyen problémát okozhat a keresztek viselése – mondta az angol író. Felesége, Bridget hozzátette: tény, hogy amikor az életükben súlyos nehézségekkel kellett szembenézniük, azok voltak a legjobb ugródeszkák a lelki növekedéshez. Életük legfontosabb pillanatai pedig imádságokhoz kapcsolódnak. Felidézte, hogy harminc évvel ezelőtt térdre borultak Adriannal a lakásuk konyhájában: Urunk, használj minket tetszésed szerint, küldj oda, ahová akarod, hogy menjünk! Hat hónap múlva Adrian ideg-összeroppanást kapott. Akkoriban szociális munkát végzett nagyon veszélyes, zártan tartott tinédzserek között. Amikor felépült, elvesztette a munkáját, és a gyülekezetük is kivetette őket magából. Úgy érezték, az egész életük egy hatalmas csőd. Ám ez volt az a pillanat, amikor Adrian elkezdett írni. Mindennap egy órát, azzal a céllal, hogy rendbe jöjjenek az idegei. Ez volt íróvá születésének az időszaka, és azóta járják mindketten a világot, előadásokat tartanak Jézus Krisztus szeretetéről.
Adrian Plass most megjelent Ezüst nyírfák című regényében a főhős, David régi ismerőse, Angela szervez egy találkozót dél-angliai otthonába, Headly Manorba, az egykori gyülekezeti ifjúsági csoport tagjai számára, hogy húsz év után újra összejöjjenek egy hétvégére. David már hónapok óta magába roskadva és zárkózottan él, mióta elvesztette szeretett feleségét, Jessicát.
A regény születéséről az író elmondta: az ihletet két élmény adta: az egyik a saját ifjúsági gyülekezetének az újbóli összejövetele volt, harminc év után találkoztak ismét egymással, és ezt érzelmi vérfürdőként lehetne legjobban leírni. Elképesztő volt. Az egyik férfi – felesége van és három gyereke – közölte egy hölggyel, hogy még mindig szerelmes belé. Hála az Úrnak, a hölgy elutasította. A találkozón a gyülekezet egykori tagjai frusztráltak voltak, sírtak, nevettek, többen kiábrándultak a kereszténységből, vihar vonult át felettük.
A másik ihletadó élmény pedig a találkozónak otthont adó, szellem járta házhoz kötődik. Ez az ingatlan egy keresztény hölgy tulajdonában volt, itt szálltak meg. Este lefekvés előtt megittak néhány üveg bort, és erősítették egymást: keresztényként egyáltalán nem félnek a kísértetektől, teljes biztonságban vannak. Ám amikor Adrian Plass bement a hálószobájába, meglátta a papok egykori rejtekhelyét, a világítást pedig egy gyertya halvány fénye adta, füstbe ment minden bátorsága. Ebből a két élményből született meg a regény, amelyben a szereplők a legmélyebb félelmeikről beszélnek egymással.
Adrian Plass szerint mindenki fél valamitől, és sok időbe telik, amíg merünk erről beszélni. Bridgettel rengeteg emberrel beszélgettek, együtt imádkoztak velük, hogy legyőzzék a félelmeiket. Nem különleges, hanem nagyon hétköznapi félelmek ezek, mégis, a keresztények vonakodnak ezekről beszélni. Az író úgy véli: nekünk, keresztényeknek szükségünk van egy biztonságos helyre, hogy veszélyes dolgokat kimondhassunk. A keresztény világ ugyanis nagyon limitált abban, hogy milyen koncepciókat és elképzeléseket enged nekünk felfedezni. Érdekes elgondolni, hogyan beszélne az említett Angela, ha szabadon vallhatna a legmélyebb fájdalmáról, hiszen elhagyta őt a férje a legjobb barátnőjével. A regényben Angela egy nagyon dühös, kétségbeesett pillanatában szemét disznónak nevezi a férjét, akit legszívesebben fejbe verne egy fadarabbal. Persze nem teszi meg, mert Jézus követője, de megéli ezeket a negatív érzéseket, ami teljesen rendjén való. Az önmagában nem baj, ha forr bennünk valami miatt a düh, a lényeg, hogy képesek legyünk kezelni ezeket az érzéseket.
Az anglikán felekezethez tartozó Adrian Plass vallja: nála ortodoxabb keresztényt nehéz elképzelni. Hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, azért jött el közénk, azért vállalta értünk szeretetből a kereszten a fájdalmat, hogy ez a világ működjön. Az emberek nem fogják fel, hogy Isten mennyire kedves. Nekünk pedig nem kell mást tennünk, mint szeretni Jézust, hirdetni az embereknek az ő evangéliumát. Szóban és írásban egyaránt.
Fotó: Bókay László
Forrás: Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
