A pünkösdöt követő vasárnap a Hargita táborban közös bemerítési ünnepet tartott a csíkszeredai és az udvarhelyi gyülekezet.
Hittük, hogy nagy áldásban lesz részünk ezen az ünnepen, de jó volt megtapasztalni, hogy sokkal többet kaptunk annál, mint amit reméltünk. Nagy áldást jelentett a székelyföldi testvérek nagy közössége, hiszen több mint kétszázötvenen voltunk együtt, és különös öröm volt, hogy a testvériség mellett sok barátkozó is eljött, hogy velünk együtt részesüljön Isten áldásában. Nyolc személy tett bizonyságot arról, hogy Jézus a megváltója, és őt akarja követni egész életében.
Az ige üzenete és a közös éneklés mellett a legnagyobb áldást a bizonyságtételek jelentették, hirdetve a jelenlevőknek, hogy az Úr ma is munkálkodik, életeket változtat és elhív embereket az ő követésére. Isten áldásáról talán az tesz a leginkább bizonyságot, hogy az istentisztelet alatt sokan jelezték, hogy szeretnék átadni életüket Krisztusnak. Az alkalom résztvevői hosszú ideig beszélgettek még együtt a tábor udvarán, mintha nem is akarnák, hogy véget érjen az alkalom. Azonban, mint minden nap, ez is véget ért, és bízunk benne, hogy Isten kegyelme újból és újból megújul felettünk.