Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt!

Gondolatok az igéről

Nekem személy szerint lenyűgöző és félelmetes, amikor tiszta éjszakán a csillagos eget nézem. Elgondolkodtat, hogy ha csillagként ragyoghatok a világban, ahogy Pál fogalmaz, az milyen hatást kelt az emberekben? Lenyűgöző, félelmetes, megragadó, ébresztő? Ezt csak akkor tudom meg, ha figyelek a környezetemre és a jelzéseire.
Azt viszont tudom, milyen feltételei vannak magának a ragyogásnak. Pál nagyon részletes tájékoztatást ad ebben a témában. Nemcsak az apostol – lelkipásztor, elöljáró, bármelyik testvér – jelenlétében kell engedelmesnek lenni. Az üdvösség felé haladás futását félelemmel és rettegéssel kell végezni, nem szabad könnyelműen hozzáállni. Zúgolódás és kételkedés nélkül kell a szolgálatokat elvégezni. Feddhetetlen, tiszta életre kell törekedni, szem előtt tartva, hogy szentségre van szükség, mert Atyánk is szent. Az élet beszédéhez szükséges ragaszkodni, ami Isten kijelentett igéje.
Mivel természet szerint nem vagyunk csillagok, nem tudunk ragyogni csak úgy természetesen. A mi ragyogásunk ezektől a feltételektől függ. Ha végiggondoljuk, hogyan teljesíthetők, érezzük, hogy nem kis kihívás. Kihívás, de érdemes vállalni.